Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Amennyiben Úrnapját csütörtökön ünnepeljük, úgy a kiegészítő zsoltárokat énekeljük akár a délelőtti, akár a délben mondott, akár a délutáni imaóra során. A délutáni imaóra első zsoltára a 126 (125). A fogságot követő időkben keletkezett közösségi bizalomének, amely sok hasonlóságot mutat a 85. zsoltárral, a Bábelből történt hazatérésért és Sion helyreállításáért fejezi ki örömteli háláját. A történelem folyamában bekövetkezett változást mint Isten szabadító jóságának megnyilvánulását tapasztalta meg az ő népe. A hazatérés és teljes helyreállítás jele, hogy a fogságból visszatértek már saját búzájukat tudják aratni.
A zsoltár szövegének nyelvezete Joel próféta jövendöléseinek beteljesedését visszhangozza, erre utal az álomból ébredés (héb. halam ige alapjelentése: egészségesnek, erősnek lenni). Felébredni az álomból: csodásan visszanyerni a cselekvéshez való erőt. A zsoltáros tudja, hogy a helyreállítási folyamatok, amelyek örömmel töltik el, még nem nyerték el beteljesedésüket. Nemcsak a várost és a templomot szükséges újjáépíteni, hanem az Isten iránti bizakodást is: a nemzeti és vallási közösséget. Az Úr gondviselő szeretete az addig csúfolódó pogányokat is hálaadásra készteti, az ő szemléletükben is változás fog bekövetkezni.
Annak tudatában van az imádkozó közösség, hogy az Úr valami nagyobbat készít népe számára, amelyért most dolgozniuk kell. Az öröm nem teljes, még fáradtságos és nehéz küzdelem vár a város lakóira, ezért is idézi fel a kor talán egyik mondását és teszi a zsoltár részévé: „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.” (Zsolt 126,5) A mondást kiegészíti egy prófétai jellegű megerősítéssel: „Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.” (Zsolt 126,6; vö. Zsolt 67; Iz 28,26) A zsoltáros lelkületére utal Szent Pál apostol is: „Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.” (Róm 8,18) – végül minden a helyére kerül (vö. 1Kor 15,28; Jel 21,1-2) Az evangéliumi tanítás is erre a jövőbeli, de legfőképpen tartós állapotra irányítja figyelmünket: a helyreállítás örökké tartó lesz! „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.” (Lk 6,21)
Az Úr Testével és Vérével táplálkozunk, mint a földön vándorló és egyben küzdő közösség, hogy elérjük jövendő dicsőségünket – a mennyei Jeruzsálemet –, amelynek záloga az Eucharisztia. Szent Ágoston a küzdelemről elmélkedve írja: „Őrizd a rossztól a szív száját, és ártatlan leszel – ártatlan lesz testi nyelved; ártatlanok lesznek kezeid; ártatlan lesz a lábad is; szintén ártatlanok lesznek a szemeid! Minden tagod harcolni fog az igazságért, mert szívedet az igazságos Király uralja.” (En. in Ps. 125,8)
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
