Az Európai Parlament és talán az egész uniós intézményrendszer eddigi legnagyobb korrupciós botrányának immáron nem csak katari, de marokkói szála is van. Az uniós döntéshozást gyaníthatóan kiárusító EP-képviselők és tisztviselők sorában két nevet érdemes ezen a téren kiemelni: Pier Antonio Panzeriét, egykori olasz EP-képviselőét, és Aberrahim Atmounét, aki az EU-Marokkó parlamenti vegyesbizottság társelnöke.
A Politico közlése szerint Atmoun, aki jelenleg Marokkó varsói nagykövete, előszeretettel oszt meg a közösségi hálókon a marokkói királlyal vagy épp Panzerivel közös fotókat. Itt érdemes még egy nevet kiemelni: Francesco Giorgiét, aki történetesen a szintén letartóztatott, gyaníthatóan Katartó csúszópénzt elfogadó Eva Kaili élettársa.
Panzeri, Giorgi és Atmoun az uniós korrupciós botrány marokkói szálának főszereplői, akiken keresztül az észak-afrikai ország befolyást vásárolt magának az uniós döntéshozásban.
A sajtó hiába kér állásfoglalást Marokkó varsói vagy brüsszeli nagykövetségétől, azok nem reagálnak a megkeresésekre. Panzeri lánya és felesége pedig tagadják a férfi bűnrészességét.
Ugyanakkor Vincent Van Quickenborne belga igazságügyi miniszter csütörtökön alig burkolt jelzést adott a sajtónak arra, hogy Marokkó érintett a korrupciós nyomozásban. Hivatalosan persze csak egy olyan országra utalt, amelyet “az elmúlt években gyakran emlegettek Belgiumban, amikor beavatkozásról volt szó”. Ez pedig egyenes célzás Marokkóra, amelynek titkosszolgálatai nagy energiát fordítanak az Európában élő “marokkói diaszpóra” megfigyelésére.
Sőt, a belga belügyminiszter szerint több témára is kiterjednek a vizsgálatok, példaként pedig a halászatot nevezte meg.
Márpedig a halászat stratégiai kérdés Franciaország, Olaszország, Spanyolország számára, de nem különben Marokkó számára is, különösen, ha a Nyugat-Szahara vitatott felségvizeiről van szó, amelyre Marokkó és a Polisario Front is igényt tart. A dolog itt már geopolitikai szintre lép. A Polisario Front egy szervezet, amely Nyugat-Szahara országának megszállása ellen küzd.
Nyugat-Szahara ma az ENSZ Dekolonizációs Bizottságának felügyelete alatt áll, ugyanakkor a területet kvázi Marokkó tartja megszállva. A Polisario egykor a spanyol gyarmatosítók ellen harcolt, ma a marokkóiak ellen – némi spanyol segítséggel. A Polisario vezetője egyben az ország elnöke is.
Az nem kérdés, hogy a halászat ma már nem csak gazdasági kérdés, hanem élelmezésbiztonsági és geopolitikai kérdés is. Marokkó pedig régóta igyekszik elérni, hogy Nyugat-Szahara felségvizein kifogott halak az EU-val kötött marokkói kereskedelmi megállapodások hatálya alá essenek, mert azzal minimum politikai és gazdasági megerősítést nyerne Marokkó területi igénye – a megvesztegetésre tehát volt indíték.
Az uniós botrányban nyilatkozott már a Polisario Front is, amely most igyekszik az egész ügy súlypontját Katarról Marokkó felé billenteni.
Persze, ha Marokkóról van szó, számos problematikus téma felmerülhet: ott van a marokkói műtrágya-export kérdése, az illegális migráció nyomásgyakorlásként való felhasználása, vagy az emberi jogok szelektív tiszteletben tartása. Így nem kizárt, hogy lesznek még felkavaró bejelentések az ügy kapcsán.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
