Ők attól félnek, hogy az önnön értéküket becsülő, önazonosságuk tudatában lévő nemzetek nem képesek összefogni és együtt építeni az európai közösséget.
Naturam expellas furca, tamen usque recurret. Már régen rájött az emberiség, hogy a természetet nem lehet furkósbottal elűzni, ha meg is próbálják, mindig visszajön.
Európát hamis próféták támadják, akik haragtól részegültek és mámorosak a rivaldafénytől.
Kontinensünk a csatornán, illetve az Atlanti-óceánon túli szövetségesei, akik már kétszer is megmentettek az öngyilkosságtól, most magára hagyták Európát. Európa így védtelen a Kreml urának arcátlan beavatkozásai ellen. Az európai eszme a szemünk előtt esik szét darabjaira – ez a helyzetértékelése harminc jelentős embernek, akiknek volt befolyásuk Európa-féltő kiáltványukat megjelentetni számos tekintélyes lapban. Nehéz, valójában reménytelen észérveket felvonultatni egy érzelemvezérelt vízió félelmei ellen. Egy ilyen érv lehetne például rámutatni, hogy ha Vlagyimir Putyin az egyik fő veszély, akkor először is az oroszoktól való energiafüggőséget kellene felszámolni, s nem új tenger alatti gázvezetéket finanszírozni. Márpedig ez ügyben nem a kárhoztatott populistának kinevezettek a tettesek.
A megtévesztett európaiak a hamis próféták gerjesztette mérgező légkörben indulnak az európai választásoknak, véli Bernard-Henri Lévy, aki jegyzi a The Guardianban megjelent szöveget, harminc társával, köztük Heller Ágnessel és Konrád Györggyel. Harcolj Európáért, különben tönkreteszik, így próbálják felrázni a csöndes többséget.
Furcsa helyzet. Akárhogy nézem, nem illik rám és politikai barátaimra az a ruha, amelybe Lévy úrék öltöztetnek. Erasmust, Dantét, Goethét és Comeniust is nagyra becsülöm. Hiszek Európa népeiben, tudom, hogy képesek túllépni saját önzéseiken és testvért látni a másikban. Ha a magamfajták győznek májusban, akkor megálljt lehet parancsolni a terjedő és részben buta mód importált antiszemitizmusnak, s nem kerül sor mindarra a katasztrófára, amitől Lévy úr és társai rettegnek.
Nem látom, hogy Európa bármelyik nemzete egy másik nemzet ellen fordulna, hacsak nem a szabadságuk érdekében. Ugyanakkor tudom, hogy a testvérek nem azonosak egymással. Még az ikrek sem. Ahogy minden ember egyéniség és szabad lény, úgy megvan a maga egyénisége minden nemzetnek is, és meg kell legyen a szabadsága is. Aggódom, de mástól félek, mint a harcias kiáltvány szerzői. Attól tartok, hogy amennyiben az ő felfogásuk győz, elvész az a szabadság, ami itt a mi vidékünkön csak harmincéves.
Ők attól félnek, hogy az önnön értéküket becsülő, önazonosságuk tudatában lévő nemzetek nem képesek összefogni és együtt építeni az európai közösséget. Én attól tartok, hogy az európai civilizáció akkor bomlik fel, ha alkotóelemei, a nemzetek elveszítik saját magukat. Ha szabad így mondani, a lelküket. Az önazonosságukat. Lévy úr és társai veszélynek látják azt, amire az európai közösség épült: az egymást ismerő és becsülő nemzetek közösségét. Európa szabadsága és egysége nem azon múlik, hogy a férfiak szabadon használhatják a női mosdót vagy fordítva. Ha összeöntik a görög gyümölcslevest, a szegedi halászlét, a román csorbát, a francia hagymalevest, a lengyel káposztalevest és a spanyol gazpachót, abból bizony moslék lesz. Pedig külön-külön mindegyik szerethető. Ferenc pápa szerint az egyik legfontosabb törekvés, hogy Európa és benne a nemzetek önmagukra találjanak. Hogy identitásukat újra megtalálják és képviseljék.
Lévy úr filozófus. Mégsem gondolta végig, hogy az, amitől ő és társai félnek, az nem létezik. Viszont amit akarnak, az az emberi természet meggyalázása. A nemzetek lényegének a kiirtása. Ez az elképzelés – még esetleges választási siker esetén is – halálra van ítélve. Mert nincs az a furkósbot, amivel a természetet ki lehet űzni. Ők európai patrióták, állítják. Nem lehet Európát szeretni, ha alkotóelemeit nem szeretjük. Én is patrióta vagyok.
Ezért akarok túllépni Trianon megosztó árnyékán, ezért szeretem határtalanul a szomszéd nemzeteket, s ezért remélem, hogy nem tűnik el a világból, ami az olaszokat oly kedvessé teszi, amitől olyan jó érezni Párizs légkörét, kortyolni a belga sört és koccintani az északiak akvavitjével. Gazdagodni szeretnék más nemzetek irodalmából, gyönyörködni festményeikben és valamicske magyar értéket is mutatni nekik. Miért volna ez bűn? Hiszen ez Európa: szabad nemzetek szabad szövetsége.
Egysége és nem azonossága.
Surján László
A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
