Az egyik gránát felrobbant a lövészárokban, ahol legalább húsz bajtársam tartózkodott. Mindenkit beborított a por és a füst, egyesek testét szétszaggatta a szétrepülő acél. Négyen meghaltak. Többen halálosan megsebesültek.
A későbbi olasz vezér, a Duce, Benito Mussolini, így emlékezett vissza sebesülésének körülményeire. A lövészárokban 1917. február 22-én felrobbanó gránát egyébként őt is megsebesítette, azonban szerencséje volt, mert túlélte az incidenst. Mussolini a jövőben is Fortuna kegyeltje maradt, a húszas években ugyanis a fasiszta állampot kiépítő államférfi számtalanszor került életveszélyes helyzetbe.
A Forlì városa közelében fekvő Predappio faluban 1883-ban született Benito Mussolini forradalmi légkörben nőtt fel, mivel a baloldali eszmékért rajongó kovácsmester édesapja gyakorta látott vendégül a rendszerrel szembehelyezkedő mozgalmárokat otthonában.
Az eleinte hasonló hevülettel fűtött Mussolini 1901-ben megszerezte a tanári diplomáját, de nézetei és nőügyei miatt nem nagyon indult be pedagógusi karrierje. Mivel részt vett a helyi munkások szervezkedésében, 1902-ben inkább Svájcba távozott és csak 1904 végén, egy általános amnesztia kihirdetését követően tért vissza Olaszországba.
1909-ben az Olasz Szocialista Párt megbízta Mussolinit az akkor még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Trento város munkásmozgalmi lapjának szerkesztésével. Mussolini kezében a lap felvirágzott, de annak tartalma túlságosan felforgatónak bizonyult, ugyanis a Monarchia nyomozói 1909-ben letartóztatták az olasz főszerkesztőt.
Mussolini a börtönben éhségsztrájkba kezdett. Az osztrákok nem akarták tovább bonyolítani az ügyet, így a renitens újságírót nemes egyszerűséggel Olaszországba toloncolták. A szocialista mozgalom hősének kikiáltott Mussolini ezt követően újabb megbízatást kapott a pártjától: átvette az Avanti! című pártlap vezetését és a párt felső köreinek is a tagja lett.
A felívelő baloldali karriernek azonban 1914-ben, a háború kitörésével vége szakadt. Mussolini a jobboldali, nemzeti ideológiák felé fordult, ezzel egyidejűleg Olaszország hadba lépésével, 1915 májusában katonai szolgálatra jelentkezett.
Mussolini az Alpok gerincvonulatain az osztrák–olasz határ mentén harcolt Olaszországért. „A hegyvidéki lövészárkokban eltöltött néhány hónap életem legkeményebb próbatétele volt” – írta önéletrajzi visszaemlékezéseiben. „Mennyit szenvedtünk az első hónapokban a hidegtől, az esőtől, a sártól és az éhségtől! De a körülmények nem tudták lelohasztani a lelkesedésemet és meggyőződésemben sem ingattak meg, hogy mindezek a háború elkerülhetetlen részei.”
A lelkes Mussolinit képzettségéből adódóan írnoki, titkársági feladatokra osztották volna be, de ő mereven elutasította az iroda biztonságát nyújtó szolgálatot és veszélyes felderítő küldetésekre jelentkezett. A hazafias lelkesedést felettesei hamarosan egy előléptetéssel jutalmazták: tizedes lett Mussoliniból, aki az 1916-os évet a lövészárokban töltötte és a harcok szünetében lapjának, a Popolo d’Italianak írt cikkeket.
A harc és az írás menete azonban egy felrobbanó aknagránát következtében 1917. február 22-én megszakadt. A lövészárokban bekövetkezett detonációban négyen meghaltak és sokan megsebesültek. A sérültek között ott volt Mussolini is, aki a következő hat hónapot kórházban töltötte, ahol 44 repeszdarabot operáltak ki a testéből.
Visszaemlékezése szerint 27 műtétet végeztek rajta és a beavatkozások során az orvosok nem alkalmaztak fájdalomcsillapítót, így irtózatos fájdalmak gyötörték. Sőt, még egy kórházbombázást is át kellett élnie, amelyre később így emlékezett vissza:
„Az összes sebesültet elszállították egy távolabbi menedékhelyre, de az én állapotom ezt nem tette lehetővé. Mivel nem tudtam talpra állni, ezért napokig az ellenséges tűz alatt álló kórház romjai között feküdtem. Teljesen védtelen voltam.”
Miután felépült és eldobta a mankóit, Mussolini nem tért vissza a frontra, henem puska helyett tollat ragadott és cikkeivel próbálta fenntartani a hazafias lelkesedést.
A háború befejeztével Mussolini végleg szakított a szocialistákkal és az általa vezetett szélsőjobboldali fasiszta mozgalom élén állva 1922-ben megszerezte a hatalmat Itáliában. Az újságíró-politikusból egy egész nép vezére (Il Duce) lett.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
