1808 júniusában, egy hónappal Bailén előtt, a cádizi öbölben a spanyolok már legyőzték Napóleon megtépázott flottáját. A Poza de Santa Isabel-i csata, mely feledésbe merült, most új fényben tűnik fel.
Az előzmények
Az egyesített spanyol-francia flotta a napóleoni háborúk politikai és katonai szövetségének részeként jött létre. 1805-ben Napóleon és a spanyol király, IV. Károly, szövetséget kötöttek Anglia ellen, amely akkoriban a francia terjeszkedés legnagyobb akadálya volt Európában.
A megállapodás célja az volt, hogy a spanyol flotta erőforrásait és hajóit a francia haditengerészet szolgálatába állítsák, együttesen fellépve az angol tengeri hegemónia megtörésére. Az egyesített flotta fő célja a La Manche-csatorna feletti uralom megszerzése és az angol partok esetleges megszállásának előkészítése volt.
A trafalgari csata
Rosily admirális parancsot kapott Napóleontól, hogy vegye át a francia flotta vezetését. Ám Rosily késett, a hintója kereke eltört Madridban. Bár Villeneuve tudta, hogy le fogják váltani a francia hajóhad éléről, nem volt lehetősége elkerülni a küzdelmet, ezért összecsapott az angolokkal, ez volt a trafalgari csata, ahol a francia-spanyol flotta vereséget szenvedett Nelsonnal admirális hajóhadával szemben.
Rosily végül átvette a parancsnokságot és Cádizban maradt a maradék francia flottával, ugyanott, ahol a spanyolok is menedéket találtak. Lehetőségeik szűkösek voltak, mert a britek blokádot vontak a tengeren. Az öbölben öt francia sorhajó és egy fregatt vesztegelt, több mint 3500 francia tengerésszel, akik három évig együtt éltek a spanyol matrózokkal, barátkoztak, ünnepeltek, egymás otthonába jártak.
A madridi felkelés
Csakhogy 1808-ban, Napóleon csapataira támaszkodva, melyek a Portugál hadjárat miatt spanyol földön állomásoztak lemondatta IV. Károlyt és fiát VII. Ferdinándot, a spanyol trónról, és saját testvérét, Joseph Bonapartét ültette a helyükre. Ez a lépés hatalmas felháborodást váltott ki a spanyol nép körében, akik nem fogadták el a francia uralmat.
A felkelés 1808. május 2-án kezdődött Madridban, a híres Dos de Mayo lázadás keretében, és ez indította el a spanyol függetlenségi háborút, amelyben a spanyol nép a francia megszállók ellen harcolt, gyakran gerillaháborús taktikákkal. Az ellenállás célja Spanyolország felszabadítása és a nemzeti szuverenitás visszaszerzése volt.
A Madridban kitört felkelés híre hamar eljutott Cádizba, így a spanyolok egy csapásra ellenségként tekintettek a franciákra. Rosily megtiltotta legénységének, hogy partra szálljanak. A városban nőtt a feszültség, gyilkosságok és zavargások törtek ki. Solano kormányzó próbálta kezelni a helyzetet, de a lakosok franciabérencnek tartották, és megölték.
1808 júniusában, egy hónappal a híres bailéni csata előtt, a spanyolok már súlyos vereséget mértek Napóleon flottájára. A Poza de Santa Isabel-i csata a spanyol függetlenségi háború első tengeri diadala volt, mégis alig ismerjük a történetét. A sevillai junta Tomás de Morlát nevezte ki a francia hajóraj elleni akció vezetésére. Morla, Apodaca és Moreno admirális összehangolt támadást tervezett.
A spanyolok három ágyúnaszád-osztagot, bombázóhajókat és segédhajókat vetettek be. Az első sort a súlyosan sérült hadihajók képezték. A Príncipe de Asturias zászlóshajó és a Terrible támogatta őket.
Június 9-én kezdődött a tűzharc. A spanyol ágyúnaszádok evezve közelítették meg a francia hajókat, majd tűz alá vették őket. A harc napokon át tartott. Rosily időt próbált nyerni, Morlának írt leveleiben békés távozást kért, de Morla hajthatatlan maradt.
A megadás
Június 14-én Rosily felismerte, hogy nincs kiút, és elfogadta a feltétel nélküli megadást. A spanyolok átvették a francia hajókat, a francia zászlókat spanyolra cserélték, 3776 foglyot ejtettek. A zsákmány öt sorhajó, egy fregatt, 456 ágyú, nagy mennyiségű lőpor, élelem és hadianyag volt. A francia veszteség, 12 halott és 51 sebesült. A spanyolok vesztesége, 5 halott és 50 sebesült.
Lourdes Márquez Carmona történész szerint a Poza de Santa Isabel-i csata a spanyol függetlenségi háború első nagy győzelme volt Napóleon ellen. Mégis kevés szó esik róla. A csata emlékét csak néhány dokumentum és Maffiotte kormányos kiadatlan naplója őrzi.
A híres bailéni csata
Az 1808. július 19-én lezajlott bailéni csata a spanyol függetlenségi háború egyik legfontosabb ütközete, és Napóleon seregének első nagy szárazföldi veresége volt. A spanyolok Castaños tábornok vezetésével legyőzték a francia erőket, amelyeket Pierre Dupont tábornok irányított.
Ez a győzelem óriási jelentőségű volt, mert megmutatta, hogy a francia hadsereg nem verhetetlen, és hatalmas lendületet adott a spanyol ellenállásnak. Ráadásul komoly következményekkel járt, több mint 17.000 francia katona esett fogságba, és a győzelem híre Európa-szerte megrázta Napóleon uralmát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
