A rémisztő lábelkötési kínai technikától kezdve az újkor életveszélyes műtéti beavatkozásaiig az emberiség a civilizációk hajnala óta számos ártalmas módszert talált külalakja megváltoztatásához az aktuális divat őrült hóbortjainak engedve. A viktoriánus kori angolok sem voltak ez alól kivételek.
A 19. század jelentős részét átfogó időszak, amelyet a királynő nevéről viktoriánus korszaknak neveztek el, hírhedt volt a szépség fogalmának olykor meglehetősen bizarr értelmezéséről és még borzasztóbb, titkos praktikáiról, amelyek arra szolgáltak, hogy elérjék a hőn áhított külalakot. A korszak női ideálját elég meglepő módon a tuberkulózis (tüdőbaj) által megfertőzött betegek tudják a legjobban lemodellezni: sápadt bőr, kitágult szemek, pirospozsgás arc, bíborvörös ajkak és sovány, törékeny alkat. Az ammónia szájon át történő bevételétől a már akkor is jól ismerten mérgező arzénfürdőn át a 16 hüvelykes, álomderék elérésére szolgáló alakformáló fűző testre történő feloperálásáig szinte bármire képesek voltak a korabeli nők a szépségideál elérésére, írta az Atlas Obscura.
A bizarr és veszélyes alakformáló technikák többsége szerencsére már kiment a divatból. Többé nem nyelünk patkánymérget és a belső szerveket átmozgató, életveszélyesen szorosra húzott fűzők sincsenek többé. Túlélte azonban az elmúlt évtizedeket egy hátborzongató étrendi találmány, amelyet egyes helyeken a mai napig alkalmaznak, ez pedig a galandféreg-fogyókúra, amelyről sok helyen olvashatjuk, hogy az 1900-as évek „találmánya”, holott már korábban is alkalmazták a fogyni vágyó hölgyek.
A kivitelezése pofonegyszerű, egyben undorító. Egyszerűen be kell vennie a fogyni vágyónak egy pirulát vagy egyéb készítményt, amely a (horgasfejű vagy simafejű) galandféreg petéit tartalmazza. Miután az élősködő kikelt, a parazita egyre nagyobbra nő meg a gazdatestben, és elfogyaszt minden táplálékot (az ásványi anyagokkal és vitaminokkal együtt), amelyet az ember magához vesz. A diéta lényege, hogy a páciensnek nem kell aggódnia a bevitt kalóriák száma miatt, bármennyit ehet lelkiismeret-furdalás nélkül, a súlya mégis csökkenni fog.
A diéta tökéletesen beleilleszkedett akkoriban a viktoriánus kori eszményképbe, amelyet jól összefoglalt, mindemellett nagyban alakított a Harper’s Bazaar című magazin „Ugly Girls Papers” nevet kapott, állandó rovata, amelyet egy bizonyos Mrs. S. D. Powers vezetett. A korszak egyik legnépszerűbb szépségkalauza mindenekelőtt kijelentette, hogy a „nő legfontosabb dolga szépnek lenni”. A szépség elérése pedig nem kevés időt és erőfeszítést igényel, és egyetlen lány sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a szépségápolás gyötrő eljárásait, ha férjet akar magának szerezni, véli a szerző. A korabeli nők zöme pedig hajlandó volt áldozatokat hozni az ideális külső elérése érdekében.
Az említett szépségápolási útmutató ugyanakkor azt is kimondja, hogy a nőknek meg kell találniuk az egészséges egyensúlyt a szépségideál hajszolása közben. Mint azt egy helyen, a tömzsibb alkatúak tárgyalásánál írja: „…egy lánynak ennie kell annyit, hogy kielégítse étvágyát, sohasem engedheti azt meg magának, hogy éhesen álljon fel az asztaltól”.
A galandférgek testből történő előcsalogatása a koreai kultúrában is folyadék segítségével történt
Ezen elvet követve a féregdiéta tökéletes megoldásnak tűnt, hiszen a nő garantáltan nem fogja éhségtől kopogó szemekkel otthagyni az ebédet, ám a fogyása mégis garantált. Az egészséggel és kényelmetlenséggel kapcsolatos minden aggályt felülírt a főszabály, miszerint a szépségért meg kell szenvedni és áldozatokat kell hozni.
Az áldozathozatal súlya a féregdiéta kapcsán minden bizonnyal már az áhított súly elérése után nehezedett a fogyókúrázó nő vállára, aki a tápanyaghiány miatt egyre álmosabbnak, fáradtabbnak érezte magát, elkezdett hullani a haja, kiszáradni a bőre, könnyen megbetegedett, a szervezete pedig szó szerint éhezett. Az emésztésnek indult ételt az egész testfelületén át befogadni képes, a bél nyálkahártyáján jól megkapaszkodó, de az álomsúly megszerzése után már nem kívánatos élősködőtől a korabeli ajánlások szerint többféle módszerrel is meg lehet szabadulni.
Dr. Meyers of Sheffield eljárása szerint úgy lehet elő-, pontosabban a gazdatestből kicsalogatni a férget, hogy valamilyen étellel feltöltött hengert dugnak le a páciens nyelőcsövébe. Mondani sem kell, hogy nem kevesen fulladtak meg ezen eljárás során, ráadásul az akár több méter hosszúra megnövő féregnek esze ágában sem volt bemászni a csapdába. Egy kevéssé fájdalmas, bár igen vitatott népi gyógymód szerint elegendő, ha az orr-, illetve szájüreg elé, valamint a végbélnyíláshoz egy-egy pohár tejet tartanak, és megvárják, amíg a féreg előbukkan. Mások szerint szenet kell lenyelni a parazita kiűzése érdekében. Természetesen ezek egyike sem használt, a bélféregtől csak szoros orvosi felügyelettel és gyógyszeres kezeléssel lehetett és lehet ma is megszabadulni, így e veszélyes, számos mellékhatással járó fogyókúrás technika senkinek sem ajánlott.
Hogy mennyire volt népszerű a 19. században, illetve az azt követő évtizedekben is ezen morbid diéta, ma is vitatott. Állítólag a híres darázsderekú Maria Callas operaénekesnő is a bélféreg-fogyókúra segítségével fogyott le, de sokak szerint nem szándékosan került be a szervezetébe a galandféreg, hanem a töméntelen mennyiségben elfogyasztott nyers steak hatására.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
