„Végy egy jó színészt!” – így kezdődhet minden értékteremtőnek szánt színházi előadás receptje. Nevezhetnénk ezt a jó előadás alapfeltételének is, ami különösen igaz lehet, ha egyszemélyes színházról van szó. A végeredményt azonban még ilyen esetben is számos egyéb körülmény befolyásolja.
További szükséges „hozzávalók” a jó rendező, dramaturg, látványtervező(k), esetleg más társalkotók, jó szövegkönyv, zene… és sorolhatnánk tovább. A kassai Thália Színház legutóbbi bemutatóján mindez „összejött”. Meg is született belőle a színház utóbbi éveinek egyik kiemelkedően fontos, művészi (színházesztétikai) és gondolati, morális szempontból is jelentős előadása. Az „alapfeltételt” ezúttal Lucskay Róbert jelentette, aki Kassáról indult, de mára – legalábbis térben – nagyon távolra került szülővárosától.
A Pozsonyi Színművészeti Főiskola elvégzése után egy évadot a Komáromi Jókai Színházban, majd néhány évet a budapesti Bárka Színházban töltött, jelenleg Angliában él. Kevés, tájainkról származó színművész mondhatja el magáról, hogy olyan társulatokban játszott, játszik, mint a Globe Theater vagy a Royal Shakespeare Company. A sikeres színészi pálya mellett azonban több dolgot is kipróbált. Megrendelésre gyermekeknek vagy felnőtteknek interneten meséket, történeteket mond, alkalmanként szakácsművészetét csillogtatva utcai kifőzdét működtet, például fesztiválok alkalmával. Egyszóval Lucskay Róbert sokoldalú, sokszínű tehetség.
Ezúttal íróként is bemutatkozik. Elmondása szerint régen szeretett volna „egy saját darabot csinálni, de nem jött az ihlet”. Azután kezébe került egy könyv alkoholisták felnőtt gyerekeiről, melynek olvasása során felidéződtek saját gyerekkori traumái, és megszületett a felismerés: „…egyszer csak elkezdtem látni magamat ebben a történetben, végre egy alap, amihez közöm volt…”.
Az ihlet tehát megjött, s éppen abban az időben, amikor Czajlik József tervezett komáromi rendezésébe vendégszereplésre hívta régi barátját és alkotótársát. Lucskay örömmel mondott igent, de a Covid keresztülhúzta a számításokat. A komáromi előadást végül nem sikerült megvalósítani, de a várakozással, reménykedéssel töltött időben alkalom nyílt a beszélgetésre, még a titkos vágyak, elképzelések megvallására is, immár hármasban Forgács Miklós dramaturggal. Ebből pedig megszületett egy közös produkció terve: Lucskayra épülő, egyszemélyes színházi előadás.
A szövegkönyv alapját Lucskay írta, de a végső változat hármójuk közös alkotása – így jegyzik a plakáton. Nagy erénye a szövegnek, hogy három ember közös munkája stilárisan és gondolatilag is koherens egységgé állt össze. Rendkívül finom érzékkel találták meg a pontos arányokat humor és tragikum, életképek és lélektani elemek, szórakoztatás és gondolatébresztés között.
Az alkoholista szülő gyerekét ért traumák színpadra vitele számos veszélyt rejt(het) magában, de ezeket az alkotóknak sikerült elkerülni. Nem esnek sem a gyermekkel szembeni agresszivitás naturális ábrázolásának, sem könnyfakasztó, gyereksajnáltató melodramatikus hangulatok keltésének csapdájába. Az alkoholista apa motívumából annyit látunk, hallunk, amennyi éppen elég a helyzet tragikumának, borzalmának túlzások nélküli, a közönséget elgondolkodtató, de minden hatásvadászattól mentes ábrázolására. Ehhez jön a többi motívum arányos, feszültséget oldó vagy éppen tovább fokozó, esetleg egy-egy nyugodtabb pillanat után (újra) megteremtő, az egyes hangulatokat árnyaló használata.
Ennek a fragmentált, sokszínű, soktematikájú szövegnek a színpadi megvalósítása tájainkon gyakorlatilag újnak, szokatlannak nevezhető. Az előadás kezdetén a színész lelkesen köszönti a közönséget, kapcsolatot alakít a nézőkkel, majd „bevonul” a realista térbe (díszlet Gadus Erika), és reális tárgyakkal realista cselekvésbe fog: főzni kezd. A zsír sercegése az edényben, a piruló hagyma illata látásunk és hallásunk mellett szaglásunkat is bekapcsolja a színpadi Gesamtkunstwerk érzékelésébe. Mint azt a szöveg mellett a szakácsruha feliratából is megtudjuk – az Éhes Színész (Hungry Actor) látott hozzá a főzéshez. Azután jön a sokoldalú színész többi arca: az interneten telefonhívásra mesét mondó, a közönséggel (minden erőszakoltság nélkül, természetes kommunikációs képességét kihasználva) interaktív kapcsolatokat létesítő, tenyérbe rajzolós játékot játszó, az otthoni traumatikus élményeket felidéző gyermeket alakító…
Az előadás apró elemek, szekvenciák sorozatából épül föl, amelyben a realista színház a stand-up comedy, a tárgyanimáció, az interaktív színház elemei váltakoznak és alkotnak egységes, egyszerre tanulságos, szórakoztató és elgondolkodtató, mély emberi üzenetet hordozó előadást. Ennek létrehozásához szükség volt az alkotói csapat együttműködésére, összhangjára, a kulcsot mégis a sokoldalú, az erőteljes fizikai gesztusoktól az intim mimikáig, a hangmodulációktól a mozgásszínházi elemekig a színészi eszközök lenyűgözően széles skáláját egyaránt magas színvonalon használó színész teljesítménye adja. Lucskay Róbert ezzel az előadással meggyőzően bizonyította, hogy ilyen színész.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
