A pápaság története hemzseg a botrányoktól: korrupciók, cselszövések, vérfertőzések, az egyházi törvények semmibevétele, gyilkosságok, világi hatalomgyakorlás, kivégzések, háborúk pettyezik az egyház majd kétezer éves históriájának lelkiismeretét. Vajon a szentatyák hogyan állnak helyt a túlvilági ítélkezésnél Szent Péter vagy Krisztus előtt, akit hitük szerint képviselnek? Nem lehet, hogy ők is csak gyarló emberek, akik hatalomra vágytak és azután nem tudtak élni a rájuk ruházott lehetőségekkel?
Fussunk végig és csak enciklopédikusan érintsük a pápaság történetének szégyenfoltjain, amelyekről a legtöbb hívő mit sem sejt. Amikor pedig tudomást szerez róla, heves tagadásba és magyarázkodásba kezd, holott a tények önmagukért beszélnek. Valahol érthető, hogy egy homályos és elhomályosító hittel ködösített elme ellenáll a valóságnak, de akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a kereszténységnek nevezett vallási áramlat számos eleme és tette összeegyeztethetetlen a krisztusi tanításokkal. Erről úgy győződhetünk meg a legjobban, ha elképzeljük Jézust, amint végignézi az alábbi jeleneteket a mennyországi tévében. Vajon ő egyetértene az alábbiakkal?
Hullazsinat – VI. István (896-897)
Eredetileg VII. István volt, aki 897-ben Rómában ellenlábasát, Formosus pápát (891-896) szimplán bosszúból kiásatta majdnem egy évvel az eltemetése után, teljes főpapi díszbe öltöztette, és a zsinat elé „állíttatta”. A „jelenlétében” tárgyalt perben Formosus semmit nem tudott felhozni mentségére, ezért elítélték. Miután főpapi jelvényétől megfosztották, három ujját levágták, tetemét Róma utcáin végighurcolták, majd a Tiberisbe dobták és törölték a pápák sorából.
I. István sorsa sem volt rózsásabb, ugyanis egy felkelés nyomán a rómaiak börtönbe vetették a szentatyát, ahol végül megfojtották.
Gyilkosság és a szajhák uralma – III. Sergius pápa (904-911)
A pályafutása még el sem kezdődött, amikor IX. János száműzte Sergiust Rómából, s ki is átkozta őt. Így Sergius kénytelen volt visszavonulni és megvárni, amíg elérkezik az ő pillanata. Liutprand szerint akkoriban a hatalmat az egyik legbefolyásosabb római nemes család özvegye, Theodora tartotta kezében. Leányáról, Marozia-ról pedig úgy hírlett, hogy a pápa ágyasa lett, s tőle született a későbbi XI. János pápa. Tehát a pápa utóda a saját gyermeke lett. A pápaság történetének legsötétebb korszakát egyes történészek pornokráciának, vagyis a szajhák uralmának nevezik.
Az erkölcsi hanyatlás tovább folytatódott: Sergius elhatározta, hogy megerősíti a hullazsinat minden határozatát, ezért újra kiásatta nyughelyéről Formosus holttestét. Azt a pápai zsinat elé állította, ahol ismét elítélték, majd Sergius utasítására lefejezték a néhai egyházfőt. VII. István sírjára pedig dicsőséget szimbolizáló jelképet faragtatott. A korabeli krónikák arról is megemlékeznek, hogy a két bebörtönzött egyházfőt, V. Leót és Kristófot is, az ő parancsára fojtották meg.
A háromszoros pápa – IX. Benedek (1032-1044)
Nem tisztelte és nem becsülte a pápaságot. Teljességgel alkalmatlan volt ennek a posztnak a betöltésére. Az egyedüli szentatya volt, aki háromszor foglalhatta el a Szentszéket. III. Viktor pápa írta róla: „pápaként aljas, gonosz és utálatos volt, beleborzongok, ha csak rá kell gondolnom”.
Fiatalos vére nem hagyott neki nyugtot, a krónikák szerint meg akart nősülni, el akarta venni unokahúgát. Ezért még ugyanazon év májusában hozzávetőleg 650 kg aranyért eladta szent hivatalát keresztapjának, a papi hivatalt betöltő Gratianus Jánosnak, aki VI. Gergely pápa néven foglalta el a Lateránt.
Aki megfosztotta az egyházat a tulajdonaitól – III. Miklós (1277-1280)
Politikusként nagyobb karriert futott be a Szentszék élén, mint egyházfőként. Féktelen nepotizmus jellemezte, azaz családtagjait és rokonait pozitív megkülönböztetésben részesítette. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a szentatya négy legközelebbi rokona közül hármat is bíborosi rangra emelt. Ezenfelül pedig kimerítette a szimónia fő bűnét is: a szentségeket, az egyházi javakat és státuszokat anyagiakért árulgatta.
Halála után neve felmerül Dante Isteni színjátékában is, amely azonban nem túl kedvező hangnemben emlékezik meg a pápáról. Dante a pokol nyolcadik körében találkozik Miklóssal, ahol a szimónia bűnét elkövetők szenvedtek. A lángokban égő pápa ennek a körnek a főbűnöseként jelenik meg, aki megjósolta VIII. Bonifác pápa és V. Kelemen pápa csúfos uralkodását is.
Avignoni fogság – V. Kelemen (1305-1314)
A francia származású egyházfő nem leplezte, hogy élvezi IV. Fülöp francia király teljes támogatását, ezért 1309-ben a pápai kúriát Avignonba helyezte át. Ezzel megkezdődött a pápaság úgynevezett avignoni fogsága. Összesen 23 francia bíborost nevezett ki.
Politikai pályafutása is jelentős: egymás ellen játszotta ki az európai országokat, s a muzulmánok elleni francia-mongol szövetség létrehozásán fáradozott.
Az első avignoni egyházfőnek emellett volt még egy kiemelkedő intézkedése pontifikátusa során, nevezetesen, ő mondta ki a legendás és rejtélyes Templomos Lovagrend feloszlatását. Sok templomos lovagot letartóztattak és kivégeztek.
Antikrisztus pápa – VI. Orbán (1378-1389)
I. Orbán minden diplomatikusságot nélkülözve kijelentette, hogy uralkodásának célja a pápaság római székhelyének megerősítése, valamint a francia bíborosok befolyásának visszaszorítása. A francia klérus azonban már azt is nehezen tudta megemészteni, hogy itáliai pápa ülhet újra az egyház kormányrúdjához, de kijelentései végképp felborították az egyház békéjét. Kirobbant a katolikus egyház hatalmi lecsúszásához vezető nyugati egyházszakadás, amely pápák és ellenpápák sorát eredményezte, s amelyet csak az 1414-es konstanzi zsinat oldott meg valamelyest.
A pápaság legsötétebb alakja – Rodrigo Borgia, azaz VI. Sándor (1492-1503)
Rodrigo Borgiát szimónia révén választották meg az egyház fejének, aki koronázásakor felvette a VI. Sándor uralkodói nevet. Sándor nem tett olyat, amit elődei már ne tettek volna meg, persze ez nem lehet számára mentség. Sándor kiváló politikus és szónok volt, de mindehhez társult kapzsi, becsvágyó, erkölcstelen és ravasz jelleme. Uralkodásra és dicsőségre vágyó ember volt, aki céljainak elérése érdekében nem riadt vissza semmilyen módszertől. Sándor immár az Egyházi Államot Itália és családja legbefolyásosabb fejedelemségévé akarta tenni és ez vált politikájának központi elemévé. Ennek szellemében orgiákat rendezett és gyilkosságokra adott parancsot.
Vanozza dei Cattanitől négy gyermeke született, állítólag egyik leányuk, Lucrezia egy utóddal ajándékozta meg. Hatalmas műkincsrajongó és -gyűjtő volt.
Búcsúcédulák – X. Leó (1513-1521)
Eredeti nevén Giovanni di Lorenzo de’ Medici. Ez a pápa arról híresült el, hogy az ürességtől kongó kincstárat sajátos módon igyekezett megtölteni. Nevezetesen, búcsúcédulák kiárusítására adta fejét. Mindenki „jól” járt: a hívők azt hitték bűnbocsánatot nyertek, a pápa pedig pluszforrásokhoz jutott.
A hosszú évtizedek óta húzódó egyházi reformok terve 1517-ben végleg megpecsételte a katolikus egyház egységét, mivel a dőzsölő, elvilágiasodott és politikai hatalomra sóvárgó pápaság ellen Luther Márton vezetésével kezdetét vette a reformáció.
X. Leó – rá jellemző módon – nem fogta fel mi történik az egyházával, ezért mindösszesen annyit tett, hogy néhány bullában rendelkezett az új mozgalom, tudniillik a reformáció megszüntetéséről.
Leó pontifikátusára a krónikák úgy emlékeznek vissza, mint az extravagáns egyházfő hihetetlen költekezéseinek és mesébe illő műpártolásának sorozatára.
Hitler pápája – XII. Pius (1939-1958)
Őt egyes történészek azzal a váddal illetik, hogy kollaborált a nácikkal. A második világháború idején nem hallatta a hangját a deportációk és a holokauszt ellen. John Cornwell 1999-ben írt könyvének a Hitler pápája címet adta. A szerző kereken kimondja, hogy a pápa antiszemita volt és együttműködött, illetve összejátszott a németekkel. Ezzel szemben az egyház azt állítja, hogy a pápa aktívan részt vett a zsidók kimenekítésében, s ígéri, hogy nemsokára a kutatók számára is elérhető vatikáni forrásokkal áll majd elő. De hol vannak és voltak eddig az állítólagos források?
XVI. Benedek pápa
Ratzinger állítólag valaha belépett a Hitlerjugendbe, amit ő váltig tagad. A pápa rosszallását fejezte ki számos olyan ügyben, mint az AIDS vagy az eutanázia, ellenezte az abortuszt és bírálta a melegeket. Pontifikátusa alatt egyre több papról derült ki, hogy kiskorúakat zaklattak. Ez a pápa sértő kijelentéseket tett a muzulmánokra, amely dühös tiltakozást és tüntetéseket váltottak ki az iszlám világban. Egy iraki csoport, majd az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet is a katolikus egyházfő meggyilkolására tett felhívást.
Ennyit a pápaság sötét múltjáról.
Boldog napot!
The post Az egyház sötét oldala appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
