A második világháború jelentősebb hadseregei különböző tüzérségi eszközöket alkalmaztak. Ezek több csoportba tartoztak, az adott csoportoknak megfelelő jellemzőkkel.
A tüzérségi eszközök csoportosítása
A második világháború idején bevetett tüzérségi eszközök alapvetően 3 csoportba tartoztak: ágyúk, tarackok és aknavetők, bár a csoportosítást lehetne tovább finomítani, például az ágyútarack és a mozsár kategóriákkal.
Az egyik főbb csoportba az ágyúk tartoztak. Az ágyúkra jellemző volt, hogy a csőemelkedésük kicsi, a csövük hosszú volt. Így ezek a lövegek lapos röppályán, nagy kezdősebességgel lőtték ki a lövedékeiket.
Egy másik csoportot a tarackok képeztek. Ezeknek rövidebb volt a csövük (kisebb volt a kaliberhosszuk), és nagyobb volt a csőemelkedésük, mint az ágyúknak. Ezért ezek a lövegek ívelt röppályán lőtték ki a lövedékeiket. Ennek az volt az egyik előnye, hogy olyan célokat is lehetett velük lőni, amik az ágyúk számára fedésben voltak.
Egy harmadik jelentős csoportot az aknavetők jelentettek. Ezeknek még rövidebb volt a csövük, és csak magas szögcsoporttal tüzeltek. Ezekkel jól lehetett fedésben lévő célokat támadni, és nagyobb tengerszint feletti magasságon lévő célra is lehetett velük lőni.
Tendenciák a világháború idején
A 20. században a tüzérség fejlődésére az egyik megfigyelhető tendencia a tarackosítás volt. Ennek következtében a mérvadóbb országok tüzérségi lövegeinek a túlnyomó többsége tarackká vagy ágyútarackká vált. A német tüzérség ebbe korán belekezdett, bár a második világháború végére a leginkább tarackosított tüzérség az amerikai lett. Az amerikai tüzérség esetén a lövegek 80 százaléka, míg a német esetén 75 százaléka tarack volt a második világháború idején.
A világháború elején a francia és a lengyel tábori tüzérség le volt maradva ettől a tendenciától. Ezeknek az országoknak a tábori tüzérsége 75 mm-es lövegeken alapult, amik régi tervezésűek voltak.
A brit tábori tüzérség 25 fontos ágyútarackokat alkalmazott, amivel összeségében elégedettek voltak a britek, bár a tűzerejük nem volt akkora, mint egy német 10,5 cm-es tarack esetében.
A szovjet tüzérség kissé lemaradt a tarackosításban, és a világháború túlnyomó időszakában a lövészhadosztályaik tábori lövegjeinek a nagy része 76 mm-es ágyú volt. A szovjetek ezeket a lövegeket nagymértékben használtak közvetlen irányzással, amihez ideálisabb volt a lapos röppálya. A szovjetek a közvetlen irányzást összeségében sikeresnek ítélték meg, de magas volt miatta a veszteségek száma.
Voltak olyan alakulatok a szovjet tüzérség esetében is, amiknek a tűzerője tarackokon alapult: 1942 végétől kezdve a szovjet haderő több tüzérhadosztályt is létrehozott, amik a 41-ben a lövészhadosztályoktól elvett tarackezredeken alapultak.
A gyalogezerdei számára a német és az amerikai haderő is tarackokat alkalmazott. A német gyalogezredek esetében ezek a gyalogsági lövegek (Infanteriegeschütz), míg az amerikai gyalogezredek esetében rövid csövű, 105 mm-es tarackok voltak.
Az oroszok a gyalogezredeik szervezetében igen nagy számban alkalmaztak nehéz és közepes aknavetőket, különösen ’42-től. Az aknavetőket olcsóbban lehetett előállítani, mint a tábori lövegeket, és az alkalmazásuk is egyszerűbb volt.
(Olvasónkól)
Források:
http://www.1stbn83rdartyvietnam.com/Artillery_Info/Guns_vs_Howitzers.htm
https://zittara.com/2018/08/07/difference-artillery-howitzer-mortar-gun/
http://epa.oszk.hu/00000/00018/00265/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_1975_03_465-514.pdf
https://www.lonesentry.com/articles/ttt09/german-infantry-regiment.html
https://www.flamesofwar.com/Default.aspx?tabid=110&art_id=1001
https://www.lonesentry.com/articles/ontheway/index.html
https://tmg110.tripod.com/RedA6.htm
Képek:
http://www.1stbn83rdartyvietnam.com/Artillery_Info/Artillery_Info_Photos/Trajectories.jpg
https://www.lonesentry.com/articles/105mm/105mm_german_artillery_fig1.jpg
https://tmg110.tripod.com/Pictures/RedFA3.jpg
https://www.lonesentry.com/articles/ontheway/f2_russian_m1938_82mm_mortar_redarmy.jpg
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
