Az ateistáknak volt igazuk?

Kíváncsi, milyen érzés meghalni? Állítólag semmilyen. Legalábbis erről nyilatkozott valaki, aki már kétszer is megtapasztalta a klinikai halál állapotát, mégis köztünk van még, hogy meséljen élményeiről. Illetve: valójában nem is tapasztalt semmit. Vagy ahogy ő fogalmaz, a semmit tapasztalta meg.

A szóban forgó úr életfunkciói egyszer egy motorbaleset következtében, egyszer pedig fájdalomcsillapító-túladagolás miatt álltak le, s mindkétszer sikerült újraéleszteni, nagyjából két-két percet töltött „odaát”. Szerinte pedig – ahogy a Reddit közösségi oldalon leírta – ez az „odaát” valójában nem létezik, csak a teljes, sötét, öntudatlan semmi. Élményei egy rövid, álmatlan szundikáláshoz álltak a legközelebb.

„Gyors alvásból ébredve sem úgy érzi az ember, hogy az idő szimplán csak előrébb ugrott, tudjuk, hogy egy ideig nem voltunk magunknál. Ezzel együtt nem emlékszünk arra, hogy bármit megtapasztaltunk volna, csak ha álmodtunk is közben.”

Hírdetés

Hozzátette, hogy a baleseteket követően jóval kevésbé fél a haláltól, mert már tudja, hogy semmivel sem rosszabb, mint az alvás, az ember egyszerűen megszűnik létezni, így nincs mitől tartani. A r00tdude néven író illető megerősítve érzi magát abban a hitében, hogy a személyes érdemei semmit sem fognak számítani halála után, csak az, hogy a még élőkre milyen pozitív hatást tudott gyakorolni élete során.

„Mindig is ateista voltam, de titkon reménykedtem abban, hogy van Isten. Ki ne szeretné, hogy létezzen a mennyország? Most már azonban tudom, hogy ilyesmiről nincs szó, legalábbis számomra”

– vonta le a következtetést. Hozzátette:

„Ateista vagyok, és az is maradok, de úgy vélem, hogy a hit mindenkinek a sajátja. Annyit tehetünk csak, hogy megosztjuk saját tapasztalatainkat, és hagyjuk, hogy mindenki maga döntsön arról, mit hisz. Nem szabad semmit ráerőltetnünk másokra.”


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »