Az anyatejes táplálásról kötetlenül – piknikre várják a kismamákat a dunaszerdahelyi kórházban Kuklis Katalin2026. 08. 03., h – 09:04
Augusztus 1. és 7. között tartják a szoptatás világhetét, amely minden évben arra hívja fel a figyelmet, hogy a szoptatás támogatása nemcsak az édesanyák és a csecsemők egészsége, hanem az egész társadalom szempontjából kiemelten fontos. A kezdeményezéshez a dunaszerdahelyi kórház is csatlakozik: augusztus 5-én különleges, kötetlen hangulatú piknikre várja a várandós és kisbabás édesanyákat.
Augusztus 1-e az anyatejes táplálás világnapja, a szoptatás világhetét pedig szintén 1992 óta rendezik meg minden évben augusztus első hetében a WHO és az UNICEF kezdeményezésére. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a szoptatás jelentőségére, valamint arra, hogy az édesanyáknak megfelelő szakmai és közösségi támogatásra van szükségük ahhoz, hogy sikeresen tudják táplálni gyermeküket.
Az anyatej a csecsemő számára az első hat hónapban a legideálisabb táplálék: minden szükséges tápanyagot biztosít, erősíti az immunrendszert, csökkenti a fertőzések kockázatát, miközben az anya és a gyermek közötti kötődést is erősíti. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a szoptatás nem mindig magától értetődő folyamat, ezért különösen fontos, hogy az édesanyák kérdezhessenek, segítséget kérhessenek és tapasztalatot cserélhessenek.
Ezt a célt szolgálja a dunaszerdahelyi kórház augusztus 5-én, szerdán 9 órától megrendezett „Piknik a fűben laktációs tanácsadóval” elnevezésű eseménye is. A találkozó a kórház ortopédiai osztálya melletti kertben lesz, és minden várandós, illetve kisbabás édesanya számára nyitott.
A szervezők hangsúlyozzák, hogy nem hagyományos előadások várhatók: a résztvevők kötetlen beszélgetés során tehetik fel kérdéseiket, megoszthatják saját tapasztalataikat, és gyakorlati tanácsokat kaphatnak a szoptatásról, a csecsemők táplálásáról, valamint a hozzátáplálás megkezdéséről. Szó lesz arról is, mikor érdemes bevezetni az első szilárd ételeket, milyen alapanyagokkal célszerű kezdeni, és mire érdemes odafigyelni.
A kórház a korábbi park zöldövezetében, árnyas fák alatt szeretne nyugodt, családias légkört teremteni. A résztvevőket pokrócokkal, párnákkal és székekkel várják, emellett gyümölcsből és házi süteményből álló frissítővel, valamint egy apró ajándékkal is készülnek.
A részvétel ingyenes, és előzetes regisztráció nélkül bárki csatlakozhat.
Kapcsolódó cikkünk
Néhány éve a petesejtfagyasztásról még csak itt-ott lehetett hallani. Manapság Szlovákiában több klinika is nyújt ilyen jellegű szolgáltatást. Sőt, az itthoni klinikák között is találunk olyat, ahol magyarul beszélő szakemberek fogadják a pácienseket. De mit érdemes tudni a jelenségről, mikor kell fontolóra venni, illetve milyen beavatkozással jár mindez – Zsemlye Judit szülész-nőgyógyászt, meddőségi szakértőt, a pozsonyi Reprofit klinika munkatársát kérdeztük.
Tudnak a nők a petesejtfagyasztás lehetőségéről?
Egyre több szó esik róla a médiában, a nők is egyre gyakrabban érdeklődnek, kérdeznek – a saját nőgyógyászuktól, vagy eljönnek hozzánk a meddőségi központba.
Élnek is vele?
Sokan fontolgatják, és igen, élnek is vele.
Kiket érint leginkább a téma?
Fontos hangsúlyozni, hogy két különböző folyamatról beszélünk: az egyik az ún. medical freezing, vagyis az orvosilag indokolt petesejtfagyasztás, a másik pedig a social freezing, amikor szociális háttere van a döntésnek.
Milyen betegségek esetében érdemes elgondolkodni a petesejtfagyasztás lehetőségén?
Alapvetően olyan onkológiai betegségek esetében, amikor a páciens kemo- vagy radioterápiás kezelés előtt áll, ajánlott a petesejtfagyasztás, mivel mind a két terápia erősen károsítja az ivarsejteket. De ide tartozik például a korai petefészek-kimerülés diagnózisa is, illetve több más betegség vagy beavatkozás, amelyek következményeképpen csökkenhet a petefészek tartaléka, ezáltal annak korai kimerülése fenyeget – mint például az endometriózis esetében, illetve a petefészkeket érintő műtététek következményeként. De az egyes autoimmun betegségeknél is érdemes fontolóra venni a petesejtleszívás és -fagyasztás lehetőségét.
A szociális petesejtfagyasztás, a social freezing esetében milyen okok húzódhatnak meg a háttérben?
Ez a téma a 30 pluszos nőket – leggyakrabban 30 és 35 közöttieket – érinti. Ha a hölgynél ebben az életkorban valamilyen okból – például nincs partnere, esetleg a karrierje vagy egyéb tényezők miatt – még nemkívánatos a terhesség, viszont a jövőben szeretne gyermeket vállalni, akkor élhet ezzel a lehetőséggel.
35 éves kor felett már nem végzik el ezt a beavatkozást?
A statisztika azt mutatja, hogy idősebb hölgyeknél is tudunk még petesejteket nyerni abban az esetben, ha megfelelő tüszőállománnyal rendelkeznek. A felső határt 35 évre tesszük, de ez természetesen nem kizáró ok, törvény sem szabályozza az életkori határt, inkább ajánlás. Ezen kor fölött ugyanis már romlik a petesejt minősége, így kisebb az esély arra, hogy az adott petesejtekből sikeres megtermékenyítés, illetve terhesség jön létre.
Tehát minden 30-35 éves nőnek érdemes lenne fontolóra vennie ezt a lehetőséget?
Véleményem szerint nem lenne jó standardizálni a folyamatot. Attól, mert valaki 30 éves, és adott esetben nincs partnere, még nem biztos, hogy az a legjobb döntés, hogy azonnal lefa-gyassza a petesejtjeit. De érdemes megvizsgálni, milyen kondícióban van a páciens. Ha valaki eljön hozzánk konzultációra, az adott témával kapcsolatban a nőgyógyászati vizsgálat során alapvetően két paramétert figyelünk, amelyek kifejezetten a petefészek tüszőállományára mutatnak rá.
Ezek speciális vizsgálatok?
Ultrahangkép és vérvétel segítségével állapítjuk meg, hogy milyen az adott hölgy petefészek-rezervája. Az ultrahangvizsgálat a konkrét tüszőállományt mutatja, a vérvétellel az anti-Müller hormon szintjét vizsgáljuk, amely előrejelzi a jövőben termelődő petesejtek mennyiségét. Nálunk, Szlovákiában a biztosító fedezi a kivizsgálás költségét.
Tehát nemcsak a jelenlegi állapotra derül fény, de valamennyire a jövőről is képet kapunk?
Ezek a paraméterek főként arra mutatnak rá, hogy azonnal kell-e lépni, vagy van még idő a kérdésen gondolkodni. Ha az eredmény azt mutatja, hogy alacsony az a petefészek-rezerva, a hölgy pedig a jövőben szeretne gyermeket vállalni, akkor igenis indokolt lépni, és lefagyasztani petesejteket. Ha nem, akkor általában évente vagy kétévente megismételhetjük a szűrést.
A fiatalabb korosztály, tehát a 20 és 30 közötti hölgyek is érintettek?
Igen, felmerül a kérdés náluk is, de a gyakorlatban ritkán találkozunk ezzel a korosztállyal.
Nézzük magát a folyamatot. Ha a hölgy a lefagyasztás mellett dönt, mi vár rá a továbbiakban?
Első lépésben hormoninjekciók alkalmazásával stimuláljuk a petefészkeket arra, hogy egy cikluson belül több tüszőt termeljenek. Majd ultrahangvizsgálatok segítségével figyeljük, hogy azok hogyan nőnek. Amikor a tüszők elérik a megfelelő nagyságot, leszívásra kerülnek. Ez műtét során történik: nagyjából 15 perces, rövid altatásban történő beavatkozást kell elképzelni. Hüvelyi úton, ultrahangvezérléssel szívjuk le a tüszőkből a petesejteket egy vékony tűvel. Az így kinyert tüszőfolyadék a laborba kerül, az ő munkájuk, hogy kiválogassák belőle a petesejteket, azokat megtisztítsák, és megállapítsák, hogy mennyi belőlük az érett és jó minőségű. Csak ezek kerülnek lefagyasztásra.
Számszerűen mennyi petesejtet jelent ez?
Ideális esetben 10-15 darab kerül lefagyasztásra. A 30–35 éves korosztály esetében ez az ajánlott mennyiség, amely 70-80 százalék esélyt nyújt egy egészséges gyermek születésére a későbbiekben. Ez nagyon jó arány. De például a 40-es, illetve 40 pluszos korosztály esetében ugyanehhez az eredményhez statisztikailag legalább 30-40 kinyert, jó minőségű petesejtre lenne szükség, ami nagyon ritka esetben kivitelezhető.
Vannak a kezelésnek mellékhatásai?
Hormonkezelésről beszélünk, amelyet injekciós formában kell applikálni a bőr alá. Ez okozhat diszkomfortot a páciensnél, de a legtöbben jól tolerálják a terápiát. Valamint, ha több mint 15 petesejtet szívunk le, nagyobb a rizikója az úgynevezett hiperstimulációs szindrómának. Ez egy hormonális elváltozás, amely hasi fájdalommal, emésztőrendszeri zavarokkal jelentkezhet a stimuláció mellékhatásaként. De ezek a komplikációk manapság már nagyon jól megelőzhetők és kezelhetők ambuláns módon. Nagyjából 2% rizikó van arra, hogy egy komplikáltabb hiperstimulációs szindróma hospitalizálásra szorul.
A beavatkozás során adódhatnak komplikációk is?
Ahogy mondtam, tűvel dolgozunk: a hüvelyen keresztül, vaginális úton, ultrahangvezérelve szívjuk le a petesejteket. Ez a tű okozhat vérzést, vagy a kismedencei szervek sérülését. Itt is kb. kétszázalékos rizikóról beszélünk, amely leginkább olyan esetekben fordulhat elő, amikor a páciens anamnézisében voltak korábbi kismedencei műtétek, gyulladások, és ezáltal nem jól hozzáférhetők a petefészkek. De az ultrahangvizsgálatok ezeket az állapotokat előre tudják vetíteni, fel tudunk készülni az esetleges komplikációkra.
Hogyan tárolják a kinyert petesejteket, és milyen hosszan?
Folyékony nitrogénben, mínusz 196 fokon, speciális tartályokban vannak lefagyasztva és tárolva. A tárolás gyakorlatilag korlátlan ideig történhet. Akár 20 évvel később is sor kerülhet a felhasználásukra. Szlovákiában törvény nem szabályozza a mesterséges beültetés korhatárát a nőknél, de az egyes meddőségi központok belső szabályzata igen. A mi klinikánkon 52 év a felső határ, amíg beültetést végzünk.
A fel nem használt petesejtek alkalmasak lehetnek arra, hogy donorként szolgáljanak másoknak?
Elvileg igen, de Szlovákiában külön folyamatként kezeljük azokat az eseteket, amikor a páciens maga szeretné felhasználni a saját petesejtjeit egy későbbi alkalommal, illetve amikor adományozóként jelentkezik, és felajánlja mások számára a kinyert petesejteket. Ez utóbbi esetben teljesen anonim programról beszélünk, amikor az adományozó és adományozott semmit nem tud a másik kilétéről.
Nálunk van kultúrája az adományozásnak?
Igen, és egyre inkább jelen van a gyakorlatban.
Szlovákiában melyik eset a gyakoribb: amikor orvosi, vagy amikor szociális okokból dönt a páciens a petesejtfagyasztás mellett?
Az utóbbi. Az orvosilag indokolt petesejtleszívás a ritkább. Ez valószínűleg azzal is összefügg, hogy sajnos Szlovákiában a biztosító csupán két diagnózis esetén téríti ezt a beavatkozást, az egyik a mellrák, a másik a Hodgkin-limfóma. Ha tehát a páciensnek bármilyen más onkológiai problémája van, vagy diagnotizálják nála a korai petefészek-leállás rizikóját, esetleg endometriózis szerepel a kórtörténetében –a biztosító egyik esetben sem támogatja a beavatkozást, és social freezingként halad tovább a folyamat. Annak ellenére, hogy mindegyik diagnózisnál teljes mértékben orvosilag indokolt a petesejtfagyasztás.
Várható ebben változás?
A reprodukciós medicína szakemberei, illetve annak szakszövetsége az utóbbi időben sokat foglalkozik a témával. Az egyik cél az, hogy a biztosító több orvosilag indikált petesejtfagyasztást fizessen át, a másik pedig, hogy standardizálják az ilyen irányú szűrővizsgálatokat. Ha például egy nő 30 éves korában a vizsgálat során a nőgyógyásznak arra a kérdésre, hogy szeretne-e a jövőben gyereket vállalni, igennel válaszol, akkor fontos, hogy megvizsgálják a petefészek tüszőállományát ultrahanggal, illetve a már említett vérvétel segítségével. Ez most nagyon aktuális téma a minisztériumban, hiszen a jövőre nézve nagyon sok mindent érint az, hogy kevés gyerek születik, illetve hogy eltolódott a gyerekvállalás tervezése.
Nagyságrendben milyen anyagi terhet ró ez a folyamat a nőkre?
Nyilván klinikánként változó lehet az ár, de egy alapcsomag nagyjából 1500 euróba kerül, ezen felül a lefagyasztott petesejtek tárolása kb. 150 euró évente.
Jelenleg a beavatkozáskat tekintve arányaiban több a lefagyasztás, mint azok felhasználása?
Valóban, a nagyobb rész még vár arra, hogy kiolvasztása kerüljön, és fölhasználjuk a jövőben. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem kerülnek a petesejtek megtermékenyítésére – például a hölgy élete változhat, partnert találhat, és akár spontán is teherbe eshet. Tulajdonképpen a petesejt lefagyasztása egy lehetőség: esély egy esetleges későbbi terhességre.
Akár életbiztosításként is gondolhatunk erre. A még meg nem született gyermek életének biztosítása.
Pontosan. Egy biztosíték a jövőbe.
Kapcsolódó cikkünk
Az örökbefogadás nem hőstörténet és nem „őrültség” – hanem elköteleződés. Mit kell a pároknak előre megbeszélniük? Hogyan kommunikáljunk a gyerekkel, a családdal és a külvilággal? Langermann Szilvia pszichológus és coach válaszol kérdéseinkre, aki maga is érintett szülő.
A gyermek születése előtt általában kilenc hónapig készülünk az új családtag érkezésére. Örökbefogadáskor hogyan zajlik a felkészülés?
Nehéz megítélni, melyik esetben hosszabb az „előkészületi folyamat”. Ha valaki – férfi, nő vagy házaspár – az örökbefogadás mellett dönt, elsőként egy hosszadalmas ügyintézésbe kezd bele. Bejelentkezik a hivatalba, rengeteg papírt ki kell töltenie – aminek a nagy részét feleslegesnek gondolom. Ezután az ún. felkészítő következik, majd sokáig semmi. Pontosabban, a várakozás.
Milyen hosszú a várakozási idő?
Minimálisan két évvel kell számolni, ha valaki újszülöttet, illetve majdnem újszülöttet szeretne.
Az idősebb gyermekek esetében ez lehet rövidebb idő is?
Ha valakinek nem számít az érkező gyermek kora, származása, az meggyorsíthatja a folyamatot, de így is érdemes legalább másfél évben gondolkodni. Ha viszont szőke, kék szemű, fehér bőrű újszülöttet szeretnénk, ez a folyamat lehet sokkal hosszabb is.
Miért tart ez ilyen sokáig?
Képzeljünk el egy várólistát, amelyikre nagyon sokan iratkoztak fel. Eltart egy ideig, amíg a listán az első helyre kerülünk, és végre felhívnak, amikor egy gyermek – adott esetben az újszülött – „jogilag szabad” lesz, vagyis örökbe fogadhatóvá nyilvánították.
Valószínűleg nem hangzik jól a következő kérdés, de azért felteszem: az örökbe fogadó szülők „válogatnak” a rendelkezésre álló gyerekek között?
Van egy hosszú kérdőív, nagyon-nagyon sok kérdéssel. Hozzá kell tennem, hogy a férjemmel ezt a kérdőívet 11-12 éve töltöttük ki, lehetséges, hogy azóta változott a helyzet – bár erősen kétlem. Tehát ebben a kérdőívben bejelölhetjük a preferenciáinkat – például a gyermek nemére, korára vagy nemzetiségére vonatkozóan –, vagy dönthetünk úgy, hogy nem jelölünk be semmit. Azt gondolom, nem szabad elítélni senkit azért, mert konkrét elképzelése van az örökbe fogadott gyermeket illetően.
Milyen okok, indokok szoktak közrejátszani?
Gyakran nagyon racionális dolgok állnak a döntés mögött. Például van olyan kliensem, aki azt mondta, azért szeretne háromévesnél idősebb gyermeket örökbe fogadni, mert így az anyukája is be tud segíteni a gyereknevelésbe, valamint nem adhatja fel a munkáját, mert akkor anyagilag nem tudná biztosítani a megélhetésüket. Ugyanúgy létezhetnek ésszerű érvek a gyermek nemzetiségét illetően. Ha például a szülő olyan környezetben él, ahol a roma gyermeket nem fogadnák el, akkor érthető a választása a gyermek származását tekintve.
Az örökbefogadás alatt azt értjük, amikor egy gyermek számára családi környezetet hozunk létre olyan esetben, amikor egyik vér szerinti szülője sem gyakorolja, illetve nem tudja gyakorolni, esetleg a jövőben sem fogja gyakorolni a szülői felügyeleti jogokat és kötelezettségeket.
Örökbefogadó szülők lehetnek:
házastársakegyedülálló személy (nő vagy férfi)a szülő házastársa
Ha a gyermek korát nézzük, feltételezem, az ő szempontjából az a jobb, ha minél korábban családhoz kerül.
Attól függ, miből indulunk ki. Ha a gyermeket egyik intézményből a másikba helyezik, akkor természetesen minél előbb kerüljön családhoz. Viszont ez gyakran jogi akadályokba ütközik. Például, ha időnként elviszi őt a vér szerinti anyja vagy apja, vagy járnak őt látogatni, akkor az a gyermek nem örökbe fogadható. Viszont ez a helyzet senkinek nem jó, a gyerek esélyeit pedig nagyban rontja. Persze ilyen esetben sem kell feltétlenül rosszra gondolnunk a vér szerinti szülőket illetően.
Vagyis ne ítélkezzünk elhamarkodottan?
Lehet, hogy a szülők igyekeznek, de nem tudják a megfelelő körülményeket biztosítani a gyereknek. Mindenki más környezetből érkezik, és nagyon gyakran ez a környezet az, ami nem enged tovább. Vagy például az apa börtönbe kerül, és az anyuka nem tud annyi pénzt keresni, hogy eltartsa a gyereket, gyerekeket. Olyan is előfordulhat, hogy a gyereket a biológiai szülei nevelik, akiket egy tragédia során elveszít, és így kerül tizenévesen gyermekotthonba.
Te középiskolásként önkénteskedtél gyermekotthonban. Mit láttál? Mit tapasztaltál? Egyáltalán hogyan kerültél oda?
Volt már ennek előzménye a családunkban, ugyanis a nagynéném szintén járt korábban önkénteskedni otthonokba, és szokott mesélni erről, tehát nem volt számomra idegen a téma. Középiskolásként azt láttam, hogy olyan ez, mint egy tábor: nagyon sok gyerek van egy épületben, egy étkezdébe jártunk enni, különböző tevékenységeket végeztünk, ahol mi, önkéntesek általában csoportvezetői feladatokat kaptunk. Csakhogy a nap végén én felültem a buszra, és hazamentem, de ők ott maradtak. Erről szólt minden napjuk. Azok a gyerekek nem tudták, hogy lisztet kell venni ahhoz, hogy kalácsot süssünk, mit kell megvásárolni a reggelihez… Ma már más a helyzet, ilyen szempontból változott a rendszer, kisebb közösségekben, családszerű egységekben élnek a gyerekek a nevelőkkel.
Ez a korai tapasztalat motivált téged az örökbefogadásra?
Már akkor is az járt a fejemben, ha lesz rá lehetőségem, illetve olyan párom lesz, aki nyitott erre, akkor megtesszük.
Miket érdemes tisztázni a házaspároknak, mielőtt belekezdenek a folyamatba?
Azt gondolom, hogy a gyereknevelést érintő kérdések megbeszélése és egyeztetése nem csupán az örökbefogadás előtt nagyon fontos, hanem azelőtt is, hogy biológiai szülőkké válunk, hiszen gyakori a „pofára esés” a gyermek születése után. Például a nő azt hiszi, hogy a férj majd nagyobb részt vállal a házimunkában a gyermek születése után, vagy éppen a férj azt gondolja, hogy az a „normális”, ha az anyuka nem megy vissza dolgozni, míg a gyermek hároméves nem lesz… és így tovább. Vagyis mindketten azt hiszik, hogy a párjuk ugyanúgy gondolkodik a gyereknevelésről, mint ők maguk.
Ezeket jó előre tisztázni?
Mindent érdemes átbeszélni, még a legbanálisabbnak tűnő dolgokat is. Akár azt is, hogyan képzeljük el a közös karácsonyozást, kinek mit jelentenek az egyes ünnepek…
Ezeket a kérdéseket tehát fontos megbeszélni a vér szerinti és a nem vér szerinti gyermekek nevelése előtt is. De melyek azok a témák, amelyek alapvetően az örökbefogadó szülőket érintik?
Örökbefogadás esetében azt kell tudatosítanunk, hogy az érkező gyermek már átesett egy óriási traumán – még az újszülött is megélte az első cserbenhagyás élményét. Itt valóban nincs kivétel – mindegyik gyerek átesett valamin, de azt, hogy ez milyen nyomot hagyott benne, milyen következményekkel jár majd a későbbiekben, nem tudhatjuk. Ezeket a dolgokat ki kell mondani. Érdemes továbbá megbeszélni azt, hogyan fogjuk hívni azt a hölgyet, aki kihordta a gyermeket – például „vér szerinti anya”, „biológiai” anya, vagy esetleg keresztnevet használunk. Illetve még egy fontos dolog: tudatosítani kell, hogy itt nincs visszalépés. A gyermeket soha, semmilyen körülmények között nem adhatom vissza!
A traumák jelentkezhetnek konkrét diagnózis formájában is?
Senkit nem szeretnék megbántani vagy megsérteni, hiszen nagyon-nagyon sok ügyes, okos, intelligens örökbe fogadott gyerek van. De érdemes számolni azzal, hogy a gyermeknél valamilyen sérülések lehetnek – ami jelentkezhet akár IQ-hiány vagy diszlexia, diszgráfia formájában, esetleg más tünetekkel. Ugyanezek természetesen előfordulhatnak a vér szerinti gyermekek esetében is.
Beszéljünk a kommunikációról. Mit mondok a gyermeknek az érkezésével kapcsolatban? És mikor?
Az örökbefogadásról az elejétől fogva kommunikáljunk a gyerekkel is – természetesen az ő korának és értelmi szintjének megfelelően. Jó, ha mesébe tudjuk ágyazni a történetet – például „sokáig kerestelek, míg végül ebben és ebben a városkában találtalak meg”. Ha vannak idősebb testvérek, számukra is segítség, ha nyíltan beszélgetünk az új testvér érkezéséről.
Mi a helyzet a rokonokkal, ismerősökkel? Adódhatnak kellemetlen helyzetek…
Fel szoktam a klienseimet készíteni arra, hogy vannak kínos helyzetek, de csak akkor, ha az az örökbe fogadó szülőknek kínos – egyébként nem kell hogy az legyen. Például gyakran mondják nekem, hogy „van három saját gyereked, meg egy nem saját”. Ilyenkor, ha a szülő nincs kiegyensúlyozott állapotban, akkor rosszul érintheti egy ilyen mondat. Számomra inkább viccesek ezek a helyzetek, igyekszem én is viccelődve reagálni: „Tényleg? Pedig azt hittem, mindegyik az enyém…”
Mit tesz a szülő akkor, amikor az örökbe fogadott gyermeke érdeklődni kezd a vér szerinti szülők iránt?
Ha gyerek meg akarja ismerni, hogy honnan jött, ez szerintem nagyon jó dolog, és alapvetően várható is. Általában tinédzserkorban szokott megjelenni ez az igény, amikor kamaszként szörnyűnek látja az adoptív szüleit, és kezdi foglalkoztatni a fiatalt, hogy ki is ő valójában. Ilyenkor kutya kötelessége az anyukának meg az apukának ott lenni, és felfedezni vele a világot.
Az örökbe fogadó szülő mennyit tud a gyermek hátteréről?
Az adopció során kapunk valamennyi információt a vér szerinti szülőkről, viszont azt ajánlom minden szülőnek, aki örökbe fogadja a gyerekét, hogy ezt a borítékot zárja le, tegye el, és soha senkinek ne mutassa meg. Tudatosítani kell, hogy az én lányom az én lányom, és nincs Etelka vagy Feri, meg három vagy nyolc testvér, hanem van Tomáš és Szilvia, illetve van a gyereknek egy bátyja és két öccse.
Minden, ami az örökbefogadást megelőzően történt, azt töröljük?
Nem töröljük, de ez a gyermekem privát szférája, amihez a nagyvilágnak semmi köze. Ezt a csomagot akkor nyitja ki, és annak kommunikál róla, amikor és akinek ő szeretne. Ezzel a résszel legyünk mindig óvatosak és körültekintőek, mert az emberek sajnos nem mindig jóindulatúak.
Információgyűjtés több forrásból.Felkeressük az állandó lakóhely szerint illetékes Munka-, Szociális és Családügyi Hivatalt (ÚPSVaR), ahol kérvényezzük felvételünket az örökbefogadásra váró kérelmezők nyilvántartásába – ehhez csatoljuk a szükséges dokumentumokat.Fogadjuk a Munkaügyi Hivatal szociális munkatársának helyszíni látogatását a lakhatási, családi és szociális körülmények felmérése céljából.A Hivatal beszerzi a községi hivatal jelentését az életvitelünkről.Az örökbefogadásra felkészítő képzésen való részvétel a Munkaügyi Hivatalnál vagy valamely akkreditált szervezetnél.
Valószínűleg furán hangzik a következő kérdés: kinek ajánlod az örökbefogadást? Milyen személyiségjegyekkel érdemes rendelkeznie annak, aki belevágna ebbe a kalandba?
Valószínűleg annak az embernek ajánlanám, aki egyébként is vállalna gyereket. Az viszont tény, hogy a világ nincs még felkészülve az örökbefogadásra.
Ezt hogy érted?
Ez még mindig „hűha-jelenség” – az emberek felkapják rá a fejüket. Erre is fel kell készülni. Mert vagy úgy tekintenek rád, mint aki megmentette a világot, mert örökbe fogadtál egy gyermeket, vagy éppen te vagy a legnagyobb bolond a világon, mert örökbe fogadtál egy gyermeket. Sokkal elfogadottabb például a mesterséges megtermékenyítés, mert arra vállalkozások épülnek. Sajnos még mindig nem tartunk ott, hogy normalizálva lenne az adopció.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
