Agócs Attila, Fülek polgármestere az Azonnali.hu-nak adott minap interjút, amelyben elég nyíltan elmondta, mi a szándéka a Most-Hídnak a Szövetséggel. Még érdekesebb, amit nem mondott ki, de jó bugári recept szerint utalt rá, mintegy megágyazva a későbbi politikai narratívának, hogy mit miért nem lehetett a magyarság érdekében megtenni.
Itt érdemes megjegyezni, hogy saját elmondása szerint támogatta a Smerrel való koalíciós szövetséget 2016-ban. Ám a Most-Híd viselt dolgaira rendszerint ugyanazzal reagált: ő akkor nem volt a párt tagja – mintha ezzel el is intézte volna a dolgot.
Bugár nincs és mégis van
Forró Krisztián MKP-elnök Bugár Bélával (és másokkal) közös fotója után jelzésértékű, ahogyan Agócs a volt vegyespárti elnökről beszél.
Bugár kapcsán úgy fogalmaz, hogy 2008-ban „a jól működő MKP éléről egy belső összeesküvéssel buktatták mrg Bugár Bélát és mivel így nem tudta folytatni a sikeres tevékenységét, megszületett a Híd.
A szomorú a dologban, hogy a Gorilla-akták napvilágra kerülése óta elég beszédes képet lehet kialakítani a Bugár-vezette MKP (egy részének) szerepéről a kétes privatizációs folyamatokban. Nem beszélve arról, ahogy Bugár lepítette az MKP nemzetpolitikáját, nullára redukálva a napirendre tűzött, magyarok számára legfontosabb kérdések számát (Beneš-dekrétumok, közigazgatási rendszer, autonómia, oktatásügy, stb.).
Egy másik kérdésre reagálva Agócs tagadta, hogy Bugár „befolyásolná a folyamatokat a Most-Hídban”, ám ezzel teljesen ellentétes az, amit a hétköznapi emberek tapasztalnak, hiszen a kormányválság idején Bugár többet szerepelt a sajtóban, mint a Szövetség vezetői együttvéve, és mindvégig élesen támadta az alakuló formáció esetleges etnikai irányultságát.
A Szövetség nem etnikai párt
Agócs szinte beismerő vallomást tett, amikor kimondta, amit már egy ideje a legtöbben tényként kezelnek: a Szövetség „nem teljesen” etnikai párt, és ezt a békát bizony le kell tudnia nyelnie a mindenbe belekontárkodó felvidéki magyar választónak. Igaz, azt is hozzáteszi, hogy nem lesz vegyespárt. Csakhogy a tények ismét mást mondanak.
Agócs szerint a politikai spektrum egészét lefedni képes pártot kell létrehozni, mely nem csak a magyarok érdekeit képviseli. Ez a Most-Híd definíciója volt, amely megalakulása után sokáig kikérte magának a „nemzeti kisebbségi párt” jelzőt (ez csak a Kuciak-gyilkosság után változott meg, amikor padlóra került a népszerűségük).
Még árulkodóbb, hogy Agócs szinte szóról szóra átvéve Bugár Béla egykori retorikáját arról beszél az interjúban, hogy vannak szimbolikus témái a magyar közösségnek, mint a Beneš-dekrétumok, a kettős állampolgárság, vagy az Alkotmány preambuluma. De szerinte a magyar ember „nem ezzel kel, és ezzel fekszik”.
Agócs Attila: A Szövetség nem etnikai párt
Már most megválaszolja, mit miért nem tesznek meg
Miért volt szükség ezt kihangsúlyoznia? Mert a Most-Híd mindig is a gazdasági jólét ígérgetésével próbálta lerázni magáról a nemzetpolitikai feladatokat, hogy azok ne állják útját a számukra előnyös alkuknak, amelyeket a szlovák pártokkal kötöttek. Ezért nem született a felvidéki magyarság számára a Bugár-vezette MKP és a Most-Híd idején olyan áttörés, amely megfordította volna a magyar közösség számára hátrányos trendet.
Agócs szemlátomást ezt a narratívát építi újra:
„Aztán vannak az igazán fontos kérdések: a megélhetés, az egészségügy helyzete, lesz-e út, lesznek-e munkahelyek.”
fogalmaz, teljesen figyelmen kívül hagyva a Most-Híd előéletét, a Smerre kötött koalíció hézagos vagy kérészéletű „eredményeit”, amelyeket most hivatkozási alapként használna fel. A Kisebbségi Kulturális Alapról például úgy fogalmazott,
„kulturális önkormányzati modell alakult, amely kimondottam a Hídnak köszönhető.”
pedig épp nemrég közöltük, milyen visszaélésekre ad lehetőséget, és milyen visszaélések valósulnak is meg a KKA berkeiben csak azért, mert a Most-Híd szándékosan így állította össze a KKA pénzosztási szabályrendszerét.
A sorok között
De mit is várhatunk egy olyan politikustól, aki azt állítja, hogy a magyar közösség érdekeit akarja képviselni, majd az interjú másik részében arról beszél, hogy
„a szlovákiai magyarság egységként nagyon nehezen megragadható, és kérdéses, hogy közösségként létezik-e.”
És ne feledkezzünk meg arról, ahogy Agócs fenntartja a jogot, hogy egy másik ország kormányáról alkosson politikai véleményt. Történetesen Magyarországról van szó:
„Számomra ugyanolyan visszás látni a Fico-korszak oligarcháinak korrupcióját, mint Mészáros Lőrinc csodás meggazdagodását.”
Persze ez nem akadályozta meg őt abban, hogy polgármesterként a Smer kormányától és a magyar kormánytól is támogatást fogadjon el, ennek ellenére ideológiai szempontból az egyikkel szemben kemény kritikákat fogalmaz meg, a másikkal kötött szövetséget viszont nyilvánosan mentegeti.
Hatalomorientált kettős mérce
Az olyan ideológiai töltetű kifejezéseket sem szabad kihagyni a sorból, mint amikor Magyarország állítólagos szoros kapcsolatát emlegeti „autoriter” rezsimekkel, mint amilyen Oroszország. Ez egy tipikusan szélsőliberális demagóg retorika, tekintve, hogy nem Magyarország épít minden amerikai szankciók és európai politikai nyomás ellenére gázvezetéket a balti tengeren, hanem a Merkel-vezette Németország. Ennyi erővel Agócsnak ott kellene tüntetnie a Budestag előtt. Az ilyen kettős mérce beemelése a Most-Híd eszköztárába egyértelműen jelzi, hogy
azon dolgoznak, hogy kompatibilissé tegyék magukat az olyan pártok számára, mint a Progresívne Slovensko, az SaS és a HLAS.
Az pedig, hogy Agócs a magyarországi sajtószabadság miatt aggódik, miközben aktív tagja annak a pártnak, amely megmentette a Smer kormányát a Kuciak-gyilkosság után, és amelynek korábbi elnöke egy oligarcha kezdeményezésére a Maldív-szigeteken „véletlenül” együtt reggelizett Marián Kočnerrel, egyszerűen botrányos.
Ugyanakkor naivitás lett volna nem ezt várni.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
