Szerbia eddig nagyon jól megvolt atomerőmű nélkül, de nemrég úgy döntött, hogy megismerkedik az orosz nukleáris technológiával.
Szerbiának nincs szüksége atomerőműre, a létesítése nem szerepel az energiastratégiájában, még tiltja is az építését egy 1989-es törvény – ez Belgrádban hangzott el egy márciusi tudományos konferencián, amelyről a Világgazdaság vajdasági tudósítója számolt be. A rendezvény konklúziója az volt, hogy az országnak éppen elég áramot adnak a szén- és a vízerőművei most és később is, kiegészítve a megújulókkal, főleg a széllel.
Ám alig telt el egy hónap, és az atomenergia békés célú felhasználásáról, továbbá az innováció és a technológiai fejlesztések területén való együttműködésről írt alá Szocsiban nyilatkozatot Nenad Popovic, a Szerb Köztársaság innovációs és technológiai fejlesztési minisztere, valamint Alekszej Lihacsov, a Roszatom orosz állami atomkonszern vezérigazgatója.
Újabb néhány hónap, és a Roszatom küldöttsége szemináriumot tartott Szerbiában, mégpedig (az előbbi nyilatkozatban foglaltak részeként) az orosz atomkonszern által Szerbiának ajánlott technológiai megoldásokról. A szemináriumon – a Roszatomtól kapott közlemény szerint – szó volt a
radioaktív technológiák és a nukleáris medicina területén folytatott együttműködés lehetőségeiről, a szerbiai energiakapacitás átfogó korszerűsítéséről, az energiatárolásról, az infrastruktúra és az ipar számára szóba jöhető digitális megoldásokról, valamint a víztisztítási technológiákról.
„Szerbia számára nagyon fontos az innovatív orosz vállalatok tapasztalata” – idézi a közlemény Nenad Popovicot, aki méltatta az orosz fél felkészültségét a felsorolt területeken, és nem puszta udvariasságból. Az említett márciusi konferencián ugyanis az atomtechnológia elleni egyik érv éppen a helyi szakemberek hiánya volt, ezen tehát az orosz fél – mivel ez érdekében áll – kész segíteni.
De nem kell a Roszatomnak aggódnia a „kellően nagy szerbiai áramtermelés” miatt sem. Déli szomszédunk ugyanis 2027-ig kénytelen lesz leállítani, átalakítani vagy megújuló alapúra módosítani egy fél paksi atomerőműnek megfelelő, lignitalapú hőtermelő kapacitást, uniós csatlakozási tárgyalásain vállalt kötelezettsége teljesítéseként. A ligniterőműveket pedig aligha lehet teljesen kiváltani ingadozóan termelő zölderőművekkel. Ráadásul ingadozóan termelnek a szerbiai áramtermelés csaknem negyedét adó vízerőművek is, a mostani nyári szárazságban sem remekeltek.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
