Miért csodálkozunk azon, hogy tokatábornok kivezényli a díszszázadot Magyar Péter beiktatási ünnepségére?
Az még nem teljesen világos, mit ért Magyar Péter rendszerváltás alatt, de a kormányalakítás néhány lépése világosan kirajzol egyfajta korszakváltást. Nem állítom, hogy ez a folyamat az önimádó narcisztikus hazudozó feltűnésével kezdődött a politikai színtéren, de azt igen, hogy mára a leendő kormányfő a szimbólumává vált ennek a tömeges jelenségnek. Leegyszerűsítve úgy határozhatjuk meg a világszerte megfigyelhető folyamatot, hogy a közösségek meghatározó szerepére épülő korszakból átléptünk az énség korába.
Nem számít többé a család, a nemzet, a haza, csak az én, én és az én.
Már az is beszédes, hogyan jelentette be választási győzelme után a Sándor-palota előtt felhorgadt vágyainak beteljesülését. Engem fog felkérni a köztársasági elnök, engem bíz meg kormányalakítással a parlament alakuló ülésén, én alakítok majd kormányt, hangsúlyozta, kilépve az egyeztetésről. Majd természetesen Sulyok Tamás alkalmatlanságáról is azt mondta: én és a magyar nép megállapítottuk. Bele se gondoljunk, hogy ezek szerint két és fél millió ember eleve nem tagja a magyar népnek. De közel hatmillióan nem szavaztak az önmagába ájult szektavezérre, amiből világosan kitűnik, hogy meglehetősen lazán kezeli a nép fogalmát, és ebben a kérdésben is saját jelentőségét hangsúlyozza.
Így aztán már érthetőbb, hogy az énség élő szobra miért azokból alakít kormányt, akiket bejelentett. Abba bele kellett törődnie, hogy a pénzügyi és gazdasági kulcspozíciókba az energetikai és bankszektor multinacionális nagykutyái delegáltak lobbistákat.
Ki kellett fizetnie a hazai balliberálisokat is, akik az SZDSZ sorsára juttatták az összes pártmaradványukat annak érdekében, hogy Magyar Péter egója akkorára nőhessen, ami már talán kilátszik Orbán Viktor árnyékából.
Az ár meglehetősen magas volt, hiszen kénytelen volt magából ismét hülyét csinálni az önjelölt próféta a Gyurcsány Ferenctől Márki-Zay Péterig minden óbaloldalit kiszolgáló Ruff Bálint kinevezésével, holott a kampányban a leghatározottabban kizárta az ilyen együttműködés minden lehetőségét.
De mit számít ez, hiszen ő nem is akart politikus lenni, még véletlenül sem akart beülni a kamuállásba az Európai Parlamentben, és a mentelmi jognak nevezett hülyeséget egyenesen meg akarta szüntetni, mielőtt mögé bújt. Az énség korának két vezérlő csillaga amúgy is a hazugság és az árulás. Így nincs mit csodálkozni azon sem, hogy Vitézy Dávid is a körön belüli haverok egyike, neki sem kell a szomszédba menni egy kis öntelt nagyképűségért és árulásért. A leendő miniszterelnök pedig úgy gondolhatta, ki emlékszik már rá, hogy ő, a valamikori fideszes megmondta azt is: volt fideszesekkel is elképzelhetetlen bármiféle együttműködés.
De ez még csak hab volt a tortán. A cseresznye akkor került fel rá, amikor az önimádó megnevezte igazságügy-miniszterét. Ez természetesen egy nagyon fontos pozíció. Nem véletlenül irigyelte volt feleségét is érte a karcsúsított méregzsák. Minden kormányzattól jövő, politikai szándékot itt öntenek jogi formába, hogy a parlamenti többség el tudja fogadni. Fontos tehát, hogy jogilag magasan kvalifikált, politikailag lojális, minden tekintetben felkészült ember kerüljön erre a posztra. Számtalan ilyen dolgozik a magyar jogásztársadalomban. Jó, megengedem, hogy egy részük óbaloldali, más részük fideszes, nyilván sokan inkább az Isten, haza, család hármassága mentén gondolkodnak a világról, és nem tették még magukévá az énség korának minden alapvetését. De nem lehet annyira nehéz egy megfelelő jelöltet találni ilyen körülmények között sem, hogy azt kelljen megélnie a magyar választópolgároknak még a kormány megalakulása előtt, milyen kegyetlenül átverték őket.
Nincs olyan vészhelyzet, nincs olyan emberhiány egy demokratikus jogállamban, amikor a megválasztott miniszterelnök arra kényszerül, hogy saját sógorát nevezze ki az igazságügyi tárca élére.
Ráadásul egy olyan leendő kormányfő teszi ezt, aki gátlástalanul letolvajozta mindazokat, akik valaha ötvenméteres sugarú körön belül álltak Orbán Viktorral, és utána állami megrendelést nyertek. Maffiakormánynak nevezte az Orbán-kormányt, és azzal vádolta, hogy szétlopták az országot és a közpénzt a rokonok és a haverok zsebébe tömték. Korrupciót, nepotizmust, hatalommal való visszaélést ordítoztak mindenre, ami a nemzeti kormány ténykedésével volt kapcsolatos.
És erre kinevezi a hugicája férjét miniszternek. Innen kezdve mit csodálkozunk azon, hogy tokatábornok kivezényli a díszszázadot Első Nagy Magyar Péter beiktatási ünnepségére?
Inkább azt tegyük szóvá, hogy az óvodások miért nem rajzolnak bátorító mesejeleneteket a kedves vezetőnek.
A Nemzeti Színházban pedig azonnal rendezzenek élőképeket a Tavaszi szél című filmből, hogy mire a nagyvezér hazajön az itáliai vetítésről, legyen hová betérnie egy kis önfényezésre, különben még kinevezi Róka Rékát népesedési kormánybiztosnak.
Gajdics Ottó
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
