1. rész
Aszály sújtja Európa nagy részét. Ahogy tegnapi posztunkban felvezettük, a klímaváltozás egyre gyakoribbá teszi a nyári hőhullámokat is – meg persze az őszieket, télieket, tavasziakat is, de azok nem annyira feltűnőek, ha csak az nem, hogy tájaink nagy részéről gyakorlatilag eltűnt a hó.A hőhullámokat általában anticiklonok hozzák, az anticiklon pedig felhőoszlató hatású. Nemcsak nagyon meleg van tehát ilyenkor, de csapadék sincs, és ha ez a kombináció akár egy hétig fennáll, akkor az katasztrofális a növényzetre nézve. A mezőgazdaságra is, a parkokra, kertekre is, és bár ez eleinte nem annyira látványos, mert ott több a tartalék, az erdőkre is. Ráadásul ezen a nyáron már két nagyobb hőhullám érte a kontinenst. Az első a nyugati részt kapta telibe, nekünk a széle jutott, a második inkább a középsőt, tehát minket. A helyzetet nehezíti, hogy az ország keleti része a kettő között sem kapott érdemi esőt, így ott június végétől július végéig nem volt csapadék, néhány helyen a hétvégi hidegfront sem hozott pár cseppnél többet (miközben másutt károkozó villámárvizek is voltak).A posztolt képen az európai Copernicus szolgáltatás műholdfelvételeken alapuló aszálytérképe látszik. A halványzöld területeken „nincs baj”, a pirosakon gyakorlatilag teljes a termésveszteség: az Alföld nagy része, a Bácskával, a Bánsággal és a szatmári síksággal együtt ilyen. Nem vigasztal, hogy a Pó-síkság, Moldova, Németország, az Ibériai-félsziget és Franciaország egy része is bekapta. Ami érdekes, hogy idehaza a Dunántúl milyen jól átvészelte a dolgot és az Északi-Középhegység is „megúszta” a talajnedvesség csökkenésével, de az űrfelvételről is látható erdőkárosodásnak egyelőre nincs feltűnő jele.Ha ez a mintázat válik jellemzővé a következő években – amire van esély – az az Alföld vízgazdálkodásának teljes újragondolását kell, hogy eredményezze.A Tisza szabályozásának (1840-1930 között) hármas célja volt: a folyó kiegyenesítésével és az aktív árvízi meder összeszűkítésével (1) gyorsan le lehetett vezetni az árvizet (2) területek kerültek ki a rendszeres elárasztás alól és váltak szántófölddé, illetve (3) a Tisza gőzhajókkal is hajózhatóvá vált.Nézzük, mi maradt mára e célokból.Jelenleg a Tiszán és alföldi nagyobb mellékfolyóin arra vagyunk kiépülve, hogy a hóolvadásos árvizeket (pl. 1970, 2000, 2001, 2006) minél gyorsabban le tudjuk vezetni, lehetőleg elkerülve a lakott területek elárasztását. Az utolsó nagyobb – egyben a vízszintmérések kezdete utáni legmagasabb szintű – hóolvadásos árvíz 2006-ban, tehát 16 éve volt. Mostanában már hó is alig van: a Tisza vízgyűjtőjén nagyságrendileg 10 köbkilométernyi hóban tárolt vízkészlet okoz március-áprilisban ilyen gondot, mostanában ennek a töredéke jellemző. Ezzel együtt, bármi más stratégiára való áttérésnek kezelnie kell az esetleges árvizeket is, még ha mostanában nem is tűnnek valószínűnek. A klímaváltozásnak a hőmérséklet és csapadékeloszlás változása csak egyik eleme: a szélsőséges időjárás gyakoribbá válása a másik, és nem zárható ki egy, a tiszai vízgyűjtő érdemi részére kiterjedő veszteglő front vagy óriási zivatartömb kialakulása sem.Szántóföldünk ugyan van, de ha a termés több mint 90%-a elszárad, ha a kukoricát a kiszáradás előtti utolsó pillanatban, még júliusban le kell aratni silózásra, akkor abban sok örömünk nincs.Ami az 1800-as évek végén, az 1900-asok elején, még a Monarchia idején fontos volt – mármint a hajózás – ma már nem igazán szempont. A Tiszán nincs érdemi áruszállítás.Az érdemi kérdés az, hogy a térképen ez az Alföldet lefedő vörös folt kizárólag a globális felmelegedés és klímaváltozás következménye-e, vagy mi is tettünk érte? Lehetne-e párásabb és ezáltal csapadékosabb az Alföld, ha máshogy sáfárkodnánk az egyre fogyó árvizeink vizével?
2. rész
Vajon az Alföld idén nyáron katasztrofális, de az utóbbi időben is egyre markánsabb szárazsága csak globális hatás eredménye, vagy mi is elrontottunk valamit? Tehetünk azért, hogy megforduljon a trend?Először is számoljunk. Ígérem, nem lesz bonyolult.Mi az, hogy „száraz”? Ezt alapvetően a csapadékmennyiség határozza meg. Az Alföld középső részén, a Nagykunságban az éves csapadékmennyiség a meteorológiai térképek készítésének „aranykorában” valamivel 500 milliméter alatt maradt. Az „500 milliméter” itt azt jelenti, hogy ha kiteszünk egy bármilyen esőfogót, és valahogy megoldjuk, hogy ne párologhasson el a mért esővíz, akkor egy év alatt fél méternyi víz lesz benne esőből, hóból (még harmatból is, de az sokat nem tesz hozzá). Ennek nagy része az őszi esőkből meg a nyári zivatarokból jön össze, nem véletlen a „májusi eső aranyat ér” mondás, mert az akkor esetleg érkező lassú, és mindenütt közepesen sok esőt adó hidegfront nagyon megdobja a termést. Gondolhatnánk, hogy az 500 milliméterből a tenyészidőszak számít, kb. márciustól az őszi aratásig, de ez nem igaz: a talaj állapotát nagyon befolyásolja az őszi-téli csapadék, a hóolvadás során beszivárgó víz is.Ez a 480-500 milliméter nem túl sok, de nem is drámaian kevés. Budapesten 600-620, a nyugat-magyarországi, itthon kifejezetten csapadékos peremvidéken, magasabb hegyeink csúcsrégióiban és nyugati lejtőin 800 mm feletti ez az érték. Térségünkben a Máramarosi-havasok 1200-1600 millimétere (nem véletlen ott ered a második legnagyobb folyónk) és a tengerparti horvát-szlovén hegyek 2500-3000 millimétere a csúcs. 250 milliméter alatt félsivatagról beszélhetünk.Idén eddig időarányosan úgy néz ki, hogy az Alföld nagy része félsivatag lesz.Számoljunk tovább. Az Alföld fő folyója a Tisza, „békeidőben” az átlag vízhozama Szegednél, tehát a kifolyási ponton, már a Szamos, Bodrog, Körösök, Maros hozzáfolyása alatt kb. 800 köbméter vizet vitt másodpercenként. Egy évben 31,5 millió másodperc van, ez tehát kb. 25 milliárd köbméter, tehát kb. 12-13 Balaton, de legyen csak 10. Ez, plusz a csapadékból hozzáhulló víz: ezzel gazdálkodhatunk az Alföld kiszáradása ellen. Nem minddel persze: a folyó „csontra szárítása” nem opció. Mondjuk, van évente 2-3 Balatonnyi vizünk (hm, izé: volt. Idén jó, ha 1). Mit csináljunk vele?(Eddig azt csináltuk, és ma is ez a jellemző, hogy ha sok van (árvíz, belvíz) „le vele, amilyen gyorsan lehet”.)A többletet tárolni kellene. De még mielőtt valakiben felsejlene néhány, a Tiszán felhúzott vasbeton duzzasztó, mögötte a Balatonnyi vizekkel, hadd mondjam, szerintem ez nem lesz jó. Nagyon sokba kerül, és nagyon alacsony a hatásfoka: lehet persze öntözőrendszereket építeni hozzá, amelyek lefednék 3-4 megye mezőgazdasági területeit, de vajon eddig miért nem készültek el ezek? Igen: horribilis költség, hosszú építési idő. A meglévők sincsenek kihasználva, fenntartva se nagyon.Vizet tárolni, a kritikus tavaszi, kora-nyári és közép-nyári hónapokban két dolog tud elég hatékonyan: a növényzet és a talaj.Mármint az olyan növényzet, amelyik erre „fejlődött ki”, tehát nem a búza, a kukorica meg a napraforgó (ezek nagyon nem), hanem a sás, a szittyó, meg ezek a „gyomok”. A talaj is akkor hatékony, ha nem éri a nap, mert a „gyomok” levelei jól árnyékolják.Még van egy jó „tárolótér”. Ha a folyókat ismét hagyjuk kanyarogni és lassabban folyni, az is tovább tartja a vizet itt, ahol nagyon kell.Aztán valahogy el kellene jutni a víznek a folyóktól a „sásosokhoz”. Nem szeretnénk gázolajjal szivattyúzni (belvízkor sincs rá kapacitás/szándék, miért lenne „visszafelé”), tehát gravitációs úton kéne megoldani, hogy magától odafolyjon a víz, ahol legjobban tárolódik. A megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk.Kb. 200 éve ugyanis pontosan ez történt. Az Alföld így működött (további működési érdekességeket majd a holnapi részben). Amikor a vizeinket szabályoztuk, akkor megmondtuk pl. a Tiszának, hogy márpedig te eddig és eddig mehetsz, két gát, egymástól 700-800 méterre. Onnan kifelé nem. Amikor mégis megpróbálta, hatalmas árvízi védekezéssel tartottuk a szűk hullámtéren úgy-ahogy, legutóbb 2006-ban. Képen a térkép a 250 évvel ezelőtti állapotról, kommentben meg a link, ahol ezek megnézegethetők bárki számára. Kékes színnel a „sásosok”, nagyjából állandó vízborítással (Fekete István Tüskevárja, vagy Jókai Kőszívűjének pont itt és 1849 augusztusában játszódó jelenete Ödön és Boksa bujkálásával a mocsárban), olajbarnával a „félsásos” legelők, világossal az akkor is szántóként használt részek. Az Alföld sík, de azért itt is látjuk, hogy vannak benne magasságkülönbségek (3. rész).Az alapkoncepcióm ez: amennyire lehet és ahol lehet: visszatérni ide. Persze kell rajta finomítani, mert nem gondolom én sem, hogy teljesen és mindenütt vissza kéne térni az eredeti állapothoz – túl sok település(rész) van már a régi sásosok helyén (4. rész). A mostani, drámai aszály ellen azonban valahogy így kell védekezni.Védelem ez? A kulcs az elnyújtott párolgás. Ne egy hőhullámmal száradjon porig az egész régió, maradjon a levelekben, levelek alatt, talajban annyi víz, hogy kitartson akár augusztusig is, és a párolgás hűt. Nem nagyon sokat, de itt 1-2 fok is számít, több pedig maga a megoldás. A kicsit párásabb levegőben pedig könnyebben alakulhatnak ki a nyári időszak fő csapadékforrásai: a zivatarok.Sajnos nem tudjuk, milyen volt a jellemző nyári időjárás a vízszabályozások előtt (itt kérek elnézést professzor-kollégáimtól és barátaimtól, Magyari Enikőtől, Sümegi Palitól: ők ugyanis tudják; én úgy értem, hogy nem volt olyan rendszeres hőmérséklet- és csapadékmérés, mint ma), de ha elég nagy területen olyan a tájhasználat, mint ma a Tisza-tavon, akkor ez vissza tud hatni a regionális klímára is. A tegnapi térkép Alföldet fedő nagy vörös foltjából talán lehet narancssárga foltot csinálni, zöld szigetekkel. És most ez a cél.
3. rész
Miért ilyen lapos az Alföld (ha nem is teljesen az), milyen folyamatok alakították és alakítják a felszínét, javasolt megoldásunk hogyan illeszkedik ebbe.„Asztallap-simaságú”, „világon egyedülállóan lapos” vidéket képzelünk magunk elé földrajzóráink alapján, esetleg felsejlik a „tökéletes síkság” kifejezés is. Nagy vonalakban ez igaz is – bár mint látni fogjuk, nem teljesen, és a kis különbségeknek is komoly jelentősége lesz gondolatmenetünkben. Távolról nézve azonban tényleg ez a helyzet. 100-200 kilométeren 15-20 méter szintkülönbség: nagyon jól dolgozik az az asztalos, amely ilyen sima lapot csinál. Jó, persze, kicsit lejt az egész „lefelé”, délre, de nem nagyon: Záhonytól Szegedig alig 20 méter a Tisza esése.Ilyen sima táj csak egyféleképp tud létrejönni. Ha az alapkőzet valamennyire süllyed, és a szomszédos (ott kiemelkedő) hegyekből érkező folyók hordaléka ezt pont ki tudja egyensúlyozni, ezzel folyamattal feltöltve a medence süllyedő középső részét.Ez a helyzet a Kárpát-medencében: ezt minden geológiai, geofizikai, sőt geodéziai felmérés alátámasztja. Miközben az Alföld körüli hegyvidékeink lassan (évi tizedmilliméter nagyságrendű sebességek ezek) emelkednek, az Alföld süllyed. Természetes állapotában ez szintén évi tizedmilliméter nagyságrendű, a közepén több, a szélén meg alig – amikor rákaptunk az artézivíz- meg a szénhidrogéntermelésre, ez megugrott, de ma már takarékoskodunk, így újra majdnem ennyi. Az Alföld közepén több száz méter az elmúlt 2 millió év folyami hordaléka, a széle felé haladva kevesebb. Feltöltik a folyók az Alföldet. Illetve: feltöltötték, amíg hagytuk.Hogyan töltötték fel? Egyrészt úgy, hogy változtatták a medrüket. A Tisza ma ott folyik, ahol (szabályozás ide vagy oda, bár pl. Tiszadob alatt ezen is rántottunk majdnem 10 kilométert), de 20 ezer éve még az Ér völgyében jött le a nagy víz (és a mai Tisza helyén-közelében csak a Bodrog és a Sajó vize folyt), hogy a mai Berettyó és Körös vonalán érje az az Alföld déli részét. Ennyire lapos területen a folyók könnyen változtatják irányukat (ha hagyjuk), így ha egy rész „kimaradt” a feltöltésből, mert nem arra jött a víz és így nem arra hozta a hordalékot, tízezer év után ez elég egy helyi „gödörhöz” és az irányváltáshoz. A feltöltés másik módja, hogy széles az ártér, és az árvizek idején a folyómedertől igen messzire is elviszik az árvizek a finom hordalékot. Az „igen messzire” itt több tíz kilométert is jelent. A Tisza árvizei 30-40 kilométerre, a Nagy-Sárrétig is eljutottak a vízszabályozás előtt, Karcagig, Dévaványáig, Füzesgyarmatig.Pontosan ez az a jelenség, amelynek részbeni felélesztésével javasoljuk orvosolni az Alföld kiszáradásának katasztrófáját.Azzal, hogy most gátak közt tartjuk a folyókat, nemcsak a vizet vezetjük le túl gyorsan, de a hordalékot is a gátak között tartjuk. Egy részét ennek is kivezetjük ezzel, más része meg ott rakódik le, azon a pár száz méter széles hullámtéren, a meder mellett. Ami a fél Alföldön évi 0,1-0,3 milliméter természetes süllyedést kompenzált, az a szabályozás óta eltelt 100-160 éve alatt helyenként 1-1,5 méterrel dobta meg a hullámtér szintjét. Ez az árvízi vízelvezető kapacitásnak sem tesz jót, és megállítja az Alföld természetes feltöltését is. Utóbbit a természet a belvizekkel reagálja le, amit mi egy ideig belvízelvezető csatornák ásásával és dízeles szivattyúzással gondoltunk megoldani, a rendszer ma már alig működik, és ne csodálkozzunk: nemcsak a fegyelmezetlenség meg a karbantartás szervezetlensége van mögötte, hanem a folyamatos és kompenzálatlan süllyedés miatt a feladat is egyre nehezebb.Viszont a belvizek jól mutatják, hogy vannak azok a helyek, ahol először fel kellene hagyni az intenzív szántóföldi műveléssel és vissza kéne adni a természetnek, hogy innen párásítsa az Alföldet. Aztán majd később többet is.De ha az egész „asztallap-simaságú”, akkor hogy lehet a vizet „idevezetni”, milyen új „főcsatornákat” kellene ehhez ásni, horribillis pénzen, hogy a kiengedett víz ne az egész asztallapot lepje el?Itt jön az, hogy ha „nagyítóval” nézzük, a sima asztallap nem sima. Nézzünk a képet: ez egy digitális domborzati térkép, Nagykörü térségéről (20 éve készült, Balogh Péter barátom erőteljes unszolására). A pirossal színezett terület tengerszint feletti magassága 90 méternél több, a sötétkék 80 méter alatt van. A teljes terület 15*16 kilométer, ezen belül van tehát ez a kb. 15 méternyi recegés: az még belefér az asztallapba, de azért a rendszer jól látszik.Vannak szintek, „emeletek” az Alföldön, még ha ezt a köztudat a szabályozások óta el is felejtette.Addig tudtuk, mert nagyon komoly jelentősége volt, most meg van a „gáttal védett” rész, legyen akármilyen magasan, meg a „nem védett”.Az emeletek:A kék: rendszeresen vízjárta területekA halványkék/sárga: az éves árvíz rendszeresen elöntötteA sárga/narancssárga: a kivételes árvizek elöntöttékA sötét-narancs, majdnem piros: ármentes szint: a csúcsárvizek sem érik el.Ezek kialakulása, hasonlóan a „miért süllyed az Alföld” geofizikai problémájához ebbe a rövid írásba nem fér bele: az érdeklődők keressék pl. Gábris Gyula és Jef Vandenberghe, a medence süllyedéséről pedig Horváth Ferenc tudományos munkáit. Nekünk elég, hogy vannak, és kínálják a természetes vízkormányzás lehetőségeit.Amellyel eddig nem éltünk. A képen a két sötét vonal a Tisza árvízvédelmi töltéseit jelzi. Bumm, le a kékes színű alacsony ártérre! Megnehezítve ezzel a saját dolgunkat védekezéshoz. Pedig ahol lehet (és pont itt ordít a térképről, hogy lehetne), ott értelmesen, az ártéri peremre hátrébb vitt gátakkal védekezni is könnyebb lenne, és rögtön lenne több hely „párologtatónak”, vizes élőhelynek, visszakanyargósított folyónak is.Az egész Alföld ilyen finom, belső magasságkülönbségeket mutat, így viszonylag kevés helyen elég belenyúlni ahhoz műtárgyakkal, hogy ne az egész „sárga” terület ússzon akkor, ha elkezdjük a vizet a távoli „susnyásokba” engedni.
4. rész
Lássuk, hogy mit kellene tennünk most az Alfölddel. És igen, lehet, hogy késő, de ez mindig így van: ez azonban nem érv arra, hogy ne tegyünk semmit.Nagy meglepetést nem fogok az eddigiek után okozni: az Alföld eredeti vízrajzához kell olyan mértékben visszatérni, amennyire csak a helyi tulajdonviszonyok, infrastrukturális lehetőségek, és főképp a helyi és regionális szándékok lehetővé teszik.Hogy világos legyen: a cél nem az öntözés! Az a cél, hogy az Alföld mélyebben fekvő területeire visszaengedett susnyások párologtassanak, növeljék egy kicsit a regionális páratartalmat, növeljék a nyári zivatarok, a nyári csapadék mennyiségét, amely aztán a fenntartásukat is segíti. Ez a koncepció lényege.Az előző rész képén megmutattuk, hogy a ránézésre tök sima Alföldön milyen finom és rendszert alkotó domborzat van, ha félméteres-méteres szinten vizsgálom. A víz ezeket mind megtalálta és megtalálja ma is, már ha van víz. Így a folyóktól egész nagy távolságig el lehet engedni azok nagyvizét: költséget itt nagyrészt az fog jelenteni, hogy töltéssel körbevegyük az alacsonyabb térszín beépített vagy szárazon tartandó részeit. A jó hír meg az, hogy ezek amolyan „nyárigát-méretű”, vagy annál is kisebb töltések lesznek, hiszen itt nem jelenik meg árvíznyi szintkülönbség, mert sokkal nagyobb az elöntendő terület, mint a folyók hullámtere, így jóval kisebb a vízmélység. Fontos, hogy az elárasztandó területet tényleg visszaadjuk a természetnek, mert ismét ki kell alakulnia a „susnyás” növényzetnek, amely megvédi a vizet a gyors párologtatástól, és ami megszünteti a szántóföldön kialakult, nem természetes talajszerkezetet.A vizet ugyanis nem a tározótavak, hanem a talaj és a növényzet kell tárolja. Akkor tarthat ki augusztusig is.Mi is kell akkor ehhez:A folyók árvízvédelmi töltéseit hátrébb kell vinni, a természetes ártérperemig, ahol ilyen nincs, ott a peremek vonalában töltésekkel összekötni azokat (ezek az összekötések az alábbi 3. pontban is szerepet kapnak)A kiszélesített ártereken vissza kell állítani a folyók természetes kanyargását és aztán úgy is hagyni, beavatkozás nélkül – ha magára hagyjuk a folyót, 100-150 év alatt megcsinálja ezt magának, de ennyi időnk nincs.A természetes kifolyási pontokon (itt kezd előkerülni a mellékelt kép) – általában ott, ahol nincs ártérperem, az ártér nyitott a távolabbi mélyebb térszínek felé (1. pont) – szabályozható kifolyást kell építeni és megépíteni a víz útját a távolabbi „párologtató susnyások” felé. Alkalmazhatók a kiépült vagy félig kiépült főcsatornák, csatornák: ezek úgyis ezeket a vonalakat követik.Az alacsonyabb terület lakott vagy megtartandó részeit vagy meg kell védeni kisebb töltésekkel, vagy fel kell adni.Az alábbi kép mutatja, hogy korábbi kutatásaink szerint az Alföld 5 nagy természetes árlecsapoló vízrendszere, amely a tiszai nagyvizeket a Körös rendszerébe, de praktikusan a Sárrétre juttatta, milyen csúcs-vízhozamokat (felső szám) és milyen alapkapacitást (alsó szám) tudott adni. Összehasonlításként: a Tisza szolnoki közép-vízhozama (a klímaváltozás ELŐTT…) 400-500 m3/sec (volt), a Bodrog kb 100, a Rába kb. 30 m3/sec. Az egész rendszer összesen 1000 m3/sec többlethozamot vitt el a Körös felé. Nem a Körösbe (oda csak egy rész jutott): ez töltötte fel a susnyásokat.Timár, G., Gábris, Gy. (2008): Estimation of water conductivity of the natural flood channels on the Tisza flood-plain, the Great Hungarian Plain. Geomorphology vol. 98(3-4), pp. 250-261.A vízrendezések előtti állapothoz való teljes visszatérés nem valósítható meg: az Alföldet azóta eléggé „belaktuk” és „berendeztük”, tehát első lépés a folyókhoz kapcsolódó 1. és 2. pont után a rendszeresen belvízjárta és alacsonyabban fekvő (mondom: itt fél-egy méter is számít) területek egy részének átsorolása ebbe az alföldi párologtató-rendszerbe, és ezzel lehet lépésekben is haladni.De hát elvész a nemzet éléskamrája… – hallom máris az ellenkezést. Hátizé… idén nem veszett el?Ami itt a legkellemetlenebb, hogy a települések fejlődése is figyelmen kívül hagyta a finom magassági különbségeket, amely egy árvíznél is a legfontosabb kiindulópont. Példánk (az alábbi képen) Törökszentmiklós, amelynek eredeti városmagja a magasabb térszínen, ármentes szinten épült, de a folyószabályozások után a mai északi rész simán letelepült az alacsony ártérre (és senkinek nem tűnt fel, hogy a régi négyes út északi oldalán lépcsőkön kell oda lemenni… 4-5 méteres, nagyon markáns ártéri perem van ott). Egy negyed város nem adható fel, ezeket bizony körbe kell venni töltéssel.Bónusz a dologhoz, hogy ez a fent javasolt rendszer nemcsak az aszályra jó válasz, de az árvizekre is: pár száz köbméter másodpercenkénti elvezetése kb. egy-két héten át: ez nemcsak a susnyásnak ad elég vizet, de ha mégis csúcsközeli árvíz van, a védekezést is ügyesen könnyíti meg. És még a vízépítő szakmának is érdemi és kreatív feladat az új rendszer megtervezése. Semmi lehetetlen nincs benne.
Forrás:kard.blog.hu
Tovább a cikkre »
