Horváth István aranymisés mocsai plébános volt a főcelebránsa az elsőhétfői Apor-szentmisének szeptember 5-én a győri székesegyházban. A jubiláns lelkipásztorral koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi plébános és Bognár István szemináriumi spirituális.
Szentbeszédében Horváth István felidézte: Apor Vilmos úgy gondolkodott a papságról, hogy a lelkipásztor-apostolnak szól az utolsó boldogság: akiket üldöznek és akik szenvednek az igazságért, övék a mennyek országa. A pap boldogsága az önfeláldozás, az életáldozat és vértanúság. Ezeket a komoly elhatározásokat fel lehet fedezni Apor püspök életében. Szubdiakónussá szentelésekor azt írta: „Életem legfontosabb elhatározása előtt állok és arra készülök.
Íme ez az ő vallomása. Ezek a jelek már arra engednek következtetni, hogy ez az ember valami különleges hivatást kapott az Úristentől. Életének három szege ott tartotta őt azon a kereszten, amit mások ácsoltak neki – fogalmazott az aranymisés szónok.
Majd röviden vázolta Apor püspök életét, kiemelve, hogy egy olyan szigorú napirendet állított fel magának, amelynek középpontjában a híveiért való munkálkodás állt. 1925 karácsonyán például elajándékozta a plébánia élelmiszerkészletét. Szívesen gyóntatott, szerette a fegyelmezettséget, az igazságot, igyekezett mindenkinek mindene lenni.
Van tehát mit tanulni tőle, és van, amit meg kell hallani az ő üzenetéből. Püspökként minden üldözött mellett kiállt, befogadta a menekülőket. Ezt mondogatta: „Ha már meg kell halni, miért ne haljon meg ilyenkor az ember, és adja oda életét.” Tudatosan, kérlelhetetlenül, visszavonhatatlanul készült a halálra – mutatott rá Horváth István. – A szentek megmásíthatatlan és végérvényes döntésükkel közvetlenül a megfeszített Krisztus mögé állnak.
Halálos ágyán megköszönte a püspök, hogy ilyen nagypénteket adott neki az Úr. Utolsó fohászában az országért, a nemzetért, a papságért, a szegény megtévesztett magyarokért imádkozott, akikért felajánlotta az életét. Nem véletlen, hogy 1996-ban a Szentatya, II. János Pál pápa odatérdelt Apor Vilmos püspök sírja elé. Tudta, hogy ki előtt térdelt le. A magyarok vértanú szentje előtt, akinek szentté avatásáért imádkozunk minden hónap első hétfőjén itt, sírjánál, a győri székesegyházban – emlékeztetett végül a szónok.
Horváth István a szentmise végén aranymisés áldását adta a jelenlévőkre, majd a koncelebráló paptestvérekkel és a kispapokkal Boldog Apor Vilmos sírjánál imádkozott a vértanú püspök szentté avatásáért.
A teljes cikk ITT olvasható.
Forrás és fotó: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
