Különlegesen érdekes és hatalmas értéket képviselő kiállítással várja a látogatóit a szegedi Móra Ferenc Múzeum. A Bukarestből érkezett arany- és ezüst kincsek a Fekete ház időszakos, „Ősi arany- és ezüstkincsek Romániából” c. kiállításán láthatóak. A műtárgyakat szigorú biztonsági intézkedések között hozták Szegedre és nem kevesebb, mint 70 millió euróra vannak biztosítva.
A tárgyak a mai Románia területén – jelentős részben Erdélyből – kerültek elő, és az aranyművesség kezdeti időszakától (i.e. V. évezred második fele) a kora-középkorig (6. század) készültek. A bemutatott kollekció ezer darabot tartalmaz, közöttük találhatóak ékszerek (fejdíszek, gyűrűk, karkötők, fülbevalók stb.), aranyból készült, valószínűleg vallási szertartásokon használ (dísz)fegyverek (tőr, kard, harci csákány), a hétköznapi élet tárgya (edények, bögrék, kannák, pénzérmék).
Láthatóak olyan kincsegyüttesek is, melyek nagyobbik részét hosszzú ideig a szakemberek is csak publikációkból ismertek, mint mojgrádi rézkori fejedelmi kincs, a persinari bronzkori aranylelet, az apahidai gepida királyi ékszerek, a pietroasai kincs, valamint thrák ezüstkincsek.
A kiállítás anyaga sokszínű. Az egyszerű tárgyaktól a kiváló ötvösmunkákig sok mindent láthat itt a közönség. A kiállítás kurátora Rodica Margithu elmondta a tárlat nem a gazdagságról és a csillogásról, de elsősorban azokról az emberekről szól, „akik feldolgozták az ércet, annak készítői, megrendelői, viselői vagy csodálói voltak”.
,
Az anyagot először 2013-ban mutatták be Bukarestben, Magyarországon először Debrecenben láthatták, a szegedi kiállítás a huszadik állomása a sorozatnak.,
A kiállítás az aranykincsek mellett bemutatja az arany és az ezüst feldolgozásának folyamatát is, a korabeli mesterek eszközeit és azok használatának leírását. Az arany megmunkálásának legkorábbi bizonyítékai a rézkori aranyleletek. A korai bronzkorból kevés arany- és ezüst lelet maradt fenn, azok száma a középső bronzkortól kezd növekedni és a kora vaskorban érte el a csúcspontját.
A Románia területén előkerült római kori ékszerek általában kis méretűek voltak, aranylemezből vagy huzalból kifinomult ízléssel készített tárgyak voltak. A késő antikvitás és kora középkor időszakából kiemelkedik az 5. század nagyszámú arany- és ezüst tárgya, mely közül több különleges szimbolikus értéket is képvisel.
A creaiovai, főleg lószerszámokból álló leletegyüttes szkíta eredetre utal, de az állatstílusos díszítés alapján inkább trák-gréta művészettel hozható kapcsolatba. A Cuciteni-Baiceni kincs véletlenszerűen látott napvilágot, a környékén található fejedelmi sírok közeléből. Megtalálói egymás között osztogatták szét a tárgyakat, a nagyobbakat fel is darabolták.
A peretui kincslelet egy része 1970 nyarán a Vedea folyó partján végzett mezőgazdasági munkák során került elő. Az azt követő ásatások során egy vezérsír került elő, benne edényekkel, harciszekér maradványaival, ezüst-, bronz- és réztárgyakkal. A lelet legértékesebb tárgya a fejedelmi sír sisakja.
Az agigioli fejedelmi sírra 1931 tavaszán kincskeresők bukkantak rá, melyet egy 32 m átmérőjű, 2 m magas halomsírból ásták ki. Minden bizonnyal a helyszín, Dobruzsa vidékének helyi királyé lehet.
A görög városok, a szkíta és géta-dák népesség közti kapcsolatokat a bunesti-avaresti diadém megjelenése is bizonyítja. A Crasna foló partján, egy dák erődítmény területén került elő.
A csíkszentkirályi kincslelet 1953-ban a csíkszentkirályi andezitbánya munkálatai közben került napvilágra. A későbbi régészeti ásatások során 18 db ezüst, ill. aranyozott ezüst tárgyak kerültek elő, 3650 gr. összsúlyban.
Az 1934-ben megtalált szörcsei kincsleletből két ezüst mellboglár, hat kis vasülő és egy ezüstrúd maradt fenn.
Apahidáról három fejedelmi sír is előkerült. A bennük talált tárgyak közös jellemzője a korabeli ötvösművészetben használt rekeszzománc technika alkalmazása. Az itt eltemetett fejedelmek öltözékének leggazdagabban díszített része az öv volt, melyet középen ékkőberakásos, rekeszdíszes csattal zártak.
A Dobruzsában talált 1-4. századi ékszerek a görög városok hellenisztikus hagyományaira emlékeztetnek, másrészt a provinciális római művészet bizonyítékai.
Tóti község határában 1970 nyarán római-bizánci ezüstedények töredékeire találtak.
A bemutatott anyag legérdekesebb darabjai az ún. pietroasai kincsből származnak. Története több tekintetben hasonló a magyarországi Seusos-kincsek sorsához. Az 40 kg összsúlyú aranyból készült edényegyüttes eredetileg 22–24 darabból állt.
A leletet 1837-ben találta meg két földműves, akik egy éven át rejtegették őket, majd eladták egy helyi kereskedőnek, aki azonban csak egy kiló arany árát fizette ki. Azért a megtalálók később megzsarolták őt. Miután a hatóságok tudomást szereztek a leletről, Alexandru D. Ghica havasalföldi uralkodó testvére, a belügyminiszter elkobozta azt. A miniszternek annyira megtetszettek a kincsek, hogy nem adta át az államnak, s csak az uralkodó halála után kerültek elő a páncélszekrényből.
A kincset az 1867-es párizsi világkiállításon láthatta először a közönség ezt a leletet, majd a bukaresti Régészeti Múzeumban állították ki. Kalandos sorsa itt folytatódott, mert 1875 telén egy a tetőn át behatoló tolvaj ellopta őket. Távozása közben az egyik darabját elejtette a hóba amit járókelők találták meg. A tolvajt hamarosan elfogták.
A múzeumban kitört tűzvészben a leleteket az ablakon kidobva menekítették meg a pusztulástól. I. Károly román király egy német ötvösművészt bízott meg a restaurálásukkal. 1916 decemberében, amikor a német és osztrák-magyar seregek Bukarest ellen vonultak, a kincstár legfontosabb darabjait a román kormány Oroszországba vitette, onnan csak Sztálin halála után, 1956-ban kerültek vissza Romániába. Ez az egykori Római Birodalom területén talált legnagyobb arany edényleletből 12 maradt meg (19 kg.).
A kiállítás 2019. január 20-ig látogatható. Magyar nyelvű katalógusa ugyan nincs, de tárolók mellett elhelyezett magyar nyelvű információs táblákon számos információ olvasható, szakértői vezetésekkel a múzeum munkatársai is készségesen állnak a látogatók
rendelkezésére.
Puntigán József
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
