Az ókori Egyiptomban az anyaság komoly stratégiai szerepet játszott az udvar hatalmai játszmáiban.
Az ókori Egyiptom a történelem egyik legbefolyásosabb civilizációja volt, és gazdag öröksége (piramisok, sokszínű művészeti alkotások) mai napig lenyűgözik a turistákat.
E mindenki számára ismert elemeken túl a fáraók Egyiptoma számos érdekes kérdést vet fel a társadalmi szervezet, a politikai hatalom és a nemek tekintetében is. Így a nők, bár gyakran háttérbe szorultak, a hatalmi intrikákban mégis kulcsszerepet játszottak.
Az ókori Egyiptomban a női hatalom egyik legjelentősebb formája az anyaságban mutatkozott meg, amely stratégiai eszközként jelent meg mind az udvari, mind a politikai szférában.
Anyaság és királyi vérvonal
A fáraók feleségei és a hercegek anyái, amellett, hogy az utódok nemzésében és felnevelésében vállaltak komoly szerepet, a királyi vérvonal tisztaságára is ügyeltek.
Anyai szerepük révén a nők közvetett módon jelentős hatalmat gyakorolhattak. E jelenség egyik legismertebb alakja Mutemwia, aki III. Amenhotep édesanyja volt. Bár hivatalosan nem volt királynői hitves, politikai befolyása fia révén (trónra lépése után Egyiptom egyik leghatalmasabb fáraója lett) jelentősen megnőtt.
Az anyaság, mint az istenség szimbolikus konstrukciója
Az anyaság az ókori Egyiptomban szorosan kapcsolódott az isteni felfogáshoz is. Egy olyan kultúrában, amely idealizálta a fáraók és az istenek közötti kapcsolatot, a jövendő uralkodóknak életet adó nőket gyakran szinte isteni lénynek tekintették.
E szimbolikus kapcsolat legvilágosabb példája az anyaság és termékenység istennőjének, Ízisznek a kultuszában található. Íziszhez a védelem és az anyai hatalom eszméje társult. Hórusz az ideális anya mintaképe volt, akinek anyasága biztosította a kozmikus rend újjászületését. Ez a szimbolikus ábrázolás magától értetődően a fáraók édesanyját is elkísérte.
Királynők és régensek
A nők akkor is komoly pozíciókba kerülhettek, ha fiúk kiskorú volt, hiszen ekkor régensként gyakorolhatták a hatalmat.
Az egyik legemblematikusabb nő, Hatsepszut régensi szerepét arra használta fel, hogy uralmát egy valódi fáraóéhoz hasonlóvá tegye. A hölgy stratégiája az volt, hogy az ifjú III. Thotmesz örökbefogadásával gyakorolta a hatalmat.
VII. Kleopátra esetében az anyaság stratégiai eszközzé vált hatalmának megszilárdításához a belső viszályok és a Róma által gyakorolt külső nyomás közepette. Kleopátra Julius Caesar fiának, Caesarionnak az anyja volt, ami lehetővé tette számára, Róma irányában is a diplomáciai kapcsolatokat.
Összeségében az anyaság, mint hatalmi stratégia így az ókori Egyiptomban a nemek közötti kapcsolatok összetettségét tárja fel. Lehet, hogy a nők erősek és határozottak voltak, de hatalmuk ahhoz a képességükhöz kötődött, hogy biztosítsák az uralkodó számára az örökös világra hozását. Ez a jelenség kiemeli, hogy a nők hatalmát a kor társadalmi és politikai elvárásai korlátozták, annak ellenére, hogy az anyaság által biztosított befolyásolási lehetőségekkel rendelkeztek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
