A minap kedves barátomtól levelet kaptam. Mellékelt megfejtéssel együtt felhívta a figyelmemet az ‘ANTANTÉNUSZ’ c. mondóka Pass László féle megfejtésére. E dolgozat figyelemreméltó, mégis úgy véltem, hogy a kedves olvasó megismerje, ezúton közlöm a rovás- és ékjelek segítségével készített megfejtésemet is. Ez írásom a „HOL REJTŐZNEK A MAGYAR TÁLTOSOK” (Matrona, Győr, 2013) c. könyvemben jelent meg.
xxx
Az Antanténusz c. rövid, kiolvasó gyerekvers, kiszámoló, mondóka. Általában értelmetlen halandzsa-szövegnek tartják. Forrásmegjelölés nélkül némely nyelvész szerint több európai nyelvben [pl. finn[1]] is előfordul. Bújj, bújj, zöld ág (Szék vagy Doboka vármegye, Erdély)[2] Mások félrefordított latin eredetű versnek, vagy nemzetközileg elterjedt kiolvasónak, esetleg az indoeurópai számsor hangtanilag torzított alakjának tartják.A hangalakja tájegységenként kissé változó.Ismertebb változata: Antanténusz, szórakaténusz, Szóraka-tiki-taka-alabala-bambusz(ka)! Forráshivatkozás nélkül van kutató[3], ki ősi ’sumér’ imának tartja, amit egy ékiratos cserépről olvastak le, majd a XX. sz. elején fejtettek meg: Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz = Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, űzzed Bambuszt![4]. Úgy tűnik a felsorolt érvek, vélemények sok igazságot tartalmaznak, ám pontos forrásmegjelölés nélkül legfeljebb ötletként értékelhetőek.Ez ösztökélt, hogy próbálkozzak a megfejtéssel, és utánanézzek, vajon valóban értelmezhető-e mai magyar nyelven a szöveg első és második része. A befejező rész, vagyis a …tiki-taka-alabala-bambusz(ka) megfejtése ellen magyar nyelvérzékem tiltakozott, mert sok, az értelmezést már a kezdet-kezdetén félrevezető szót érződött benne.
Lepedőszél (szőrhímzés, Vas m., XVIII.sz., Néprajzi Múzeum) Szőcs István, a nagyműveltségű kolozsvári tudós-újságíró véleménye volt a kiindulópont: „A népi gyerekdalok, mondókák kiszámoló-versikék érthetetlen szavai – nem halandzsák. Legalábbis annyiban nem, hogy kezdetben volt értelmük, s csak később homályosodott el.”[5] A régiségben értelemmel bíró jelentésük volt. Libapásztor-lányka[6] Hasonló véleménye van az egyiptológus Borbola Jánosnak[7]: „… gyermekeink énekei, rigmusai őrzik leghívebben őseink kultúráját…” E „mondóka „egyáltalán nem latin eredetű, hanem ősmagyar gyermekvers… Az is elképzelhető, hogy eredetileg felnőttek sorshúzása volt, s azt vették át játékukhoz a gyermekek.” Megszívlelendő észrevétele, hogy a mondóka olvasásának „valószínű nyitja, hogy a ’varázsszavakat’ visszafelé kell olvasni.”Pass László[8], debreceni evangélikus lelkész részletesebben foglalkozott a mondókával. Fritz Hommel, Friedrich Delitzsch, Franz Brünnow és Anton Deimel ékjeles szójegyzékének latin betűs szócikkei alapján, a vonatkozó ékjelek mellőzésével vizsgálta szöveget, s megállapította: „Nem kiolvasó versike…, hanem kb. 12-10.000 éves ős-magyar Nap-köszöntő zsoltár, mely hívja, hívogatja napkelte előtt a Világosság Istenét az Ég-re, hogy győzze le a Sötétség Szellemét, hogy elterjeszthesse a világosság, a jóság uralmát az egész földön. Ez ősrégi Nap-hívogató ének ó-magyar nyelven az emberiség legősibb ismert zsoltára, ősi pentaton dallama[,] és még ma is időszerű.”1975-ben Pass négyoldalas cikkére Komoróczy Géza, nyelvész válaszolt „Egyetlen olyan szót sem találni, mely a két nyelv [sumir-magyar] rokonságát bizonyítaná, mint ahogy az Antantémusz kezdetű gyermekversike sumer megfejtése is képtelenség…”[9] Ezen „ex katedra” kijelentés okozhatta, hogy az akadémikus körök nem elemezték a versikét[10], hanem megmaradtak a halandzsa besorolás mellett. Pass László megérzése és az ékiratos szószedetekben való tapogatózása helyes. Ám kifogásolható, hogy a cikkében felsorolt sumir-magyar szóegyezéseket az íráskép és a hangalak alapján azonosította. El kell olvasni és értelmezni kell a hozzájuk tartozó vonalas, illetve ékjeleket. Csakhogy ez a sumir fogalomírás és a magyar betűírás közti nagy időbeli távolság és az írások különbözősége miatt nem egyszerű.Vajon össze lehet-e hozni e kétféle írást? Szabad-e a latin betűs, jól szótagolható mondókát visszavetíteni a több ezer évvel ezelőtti sumir fogalomírás jeleire?Segítségül fel kellett használni a székely-magyar rovásírást. A mintegy két és fél ezer éves latin betűíráson és a bizonyára sokkal régebbi székely-magyar, részben szótag-, részben betűíráson át kellett eljutni a kb. 6000 éves fogalomírásig. A magyar írásnál csekély eltéréssel a hangalak és az íráskép összhangban van. Még a Kazinczy-féle beavatkozás ellenére is megmaradt az egy hang – egy betű elve.A székely-magyar rovásírásban ez kissé másképp fest.[11] Betűírás ez is, ám valami megőrződött benne a keleti nyelvek mássalhangzós írásaiból. Ti. a mássalhangzók esetében a kiejtésekor, a hangzósításkor a mássalhangzóval együtt ejtett un. ejtéskönnyítő segédhang, leginkább az „e” zönge jelöletlen. Egy-egy szó rovásakor a hallással érzékelt[12] mássalhangzókat kötelező jelölni, róni; az „e” ejtéskönnyítő segédhangot jobbára nem, de kiejtéskor bele kell olvasni a szóba![13] A somogyi rovásírásos „tanító tábla” negatív képe[14] A fenti rovásírásos palatábla fényképe[15] Tudott, hogy a székely-magyar (és más) rovásírás kevés jellel sokat fejez ki. Az írásban ez a betű-összevonásoknak köszönhető. Egy-egy mássalhangzót mássalhangzóval, továbbá egy-egy vagy több magán- és mássalhangzót lehet összevonni, de csak akkor, ha a természetes szótagolás rendjét nem borítja fel. A mássalhangzók összevonásának a szó végén a helyük, hogy a szótagolás rendjét ne zavarják. Mindezt az „Antanténusz” c. versike értelmezésekor szigorúan figyelembe kellett venni. A mai magyar nyelvérzék szerint a mondóka első „sora” két jelentésnélküli több szótagú szó. A szótaghatárok megállapítását nagyban elősegítette a versike erőteljes hangsúlyozása, vagyis a nyomatékos szótagolás.A XIX-XX. századi magyarul tudó, az ékírást ismerő tudósok[16] felismerték, az eredeti magyar szavak és nyelvtani elemek szótagjainak a régiségben önálló jelentésük volt. Semmi nem indokolja, hogy az „antanténusz szórakaténusz…” esetében ne így lett volna. A nyomatékos, egymástól elhatárolódó szótagokat önálló jelentéssel bíró gyökökként[17] lehet felfogni.A gyökhatárok pontos megállapítását a latin betűs szöveg rovásjelekkel való leírása segítette elő. A Rudimenta szerint, ha az egyes gyök-szavakat a hangzósításnak megfelelően összevont jelekkel le lehet írni, akkor azok szótagként, jelen esetben önálló jelentésű szavakként egybetartoznak.Az alábbi táblázatban a 2. oszlop a mondóka két szótagcsoportjának (an.tan.té.nusz szo.ra.ka.tén.usz) mai írásképét mutatja. A következő az egyes gyök-szavak rovásjeleit, utána az ékjeleit, majd a latin betűs átírást és az ékjelek jelentését tartalmazza. A felettük levő nyilak az olvasás irányát jelzik. A latin betűs átírásnál némely magánhangzó feletti vonás nem ékezet, hanem az alsó indexszel együtt a zönge pici kiejtésbeli másságát jelzi, amit nem tudatosan érzékelünk.[18] A megfejtésnél használt jelek az új-asszír szótári jelek. A mondóka szövege ékjeles agyagtáblán még nem bukkant elő, ezért okafogyott találgatni, mely kor írására lehetne visszavetíteni. Ti. az eredeti sumir íráskép, vagyis a kép-illetve a vonalas jel kb. 500 évenként alakult, változott, míg babiloni-asszír ékírássá lett. A XIX-XX. századi szótárak az új-asszír ékjelekre épülnek.
Az 1. sz. an rovása szokatlan. A n betű „arca” az említett kiadványok egyikében sem fordul jobbra. Az olvasási sorrendnek megfelelően az a betű a n hátára illeszkedik. Fordított esetben az olvasat na lenne. A 2. sz. tan szótag könnyedén összevonható. A 3. sz. té ilyetén jelölése sem szokványos, de ha a Tanító tábla első sorában az e és az é betűt össze lehetett vonni, akkor ez is megengedhető.A 4. sz. nusz szóban a kisebbre rótt u zönge a kiejtéskor alig hallik, mert az utána következő S =sz mássalhangzó erősen hangsúlyos, szinte teljesen elnyomja. Talányos az ékjelének jelentése és értelmezése. A hangzósítás szerint a szót három összevont rovásjellel lehet leírni, tehát egyetlen dologra, fogalomra utalhat. Ám a Deimel-szótárban az ékjeles gyökök közt nincs nusz hangalakkal feloldható szó, ezért fel kellett e bontani a zárt szótagú szót NU és UZ írásképű gyökké.A rovásjelek összevonhatósága miatt a nusz két ékjele is összetartozhat; minden bizonnyal egyetlen fogalmat, esetleg jelzős kifejezést (szószerkezetet) jelölhet. S valóban a NU8 és az UZ együttes jelentése „utód liba”, vagyis „kisliba”A 6. sz. gyök mai kiejtése: szó. Csakhogy az első megfejtők szerint a sumir nyelvben nincs o/ó hang. Ezért körül kell nézni, vajon a magyar nyelv, esetleg a tájnyelv lehetőséget ad-e arra, hogy az ó más magánhangzóként, esetleg u-nak ejtődjék. Az o „… a zárt a és u között…középhelyet foglal, honnan ezekkel … tájejtés szerént némely szavakban váltakozik, mint …bagár, bogár, bugár…, sőt az a-u egybeolvadásból igen gyakran hosszú ó válik pl. monda-uk lesz mondók.”[20] A ló tájnyelvi ejtése: ló-lou-lú. A magyarban a szó/szu váltakozás létező nyelvi jelenség, ezért nyugodtan egybe lehetett vetni a sumir SZU10 kifejezéssel.A 6. sz. szu összerovásakor felismerhetővé kellett tenni a kétbetűs összetételt, ezért az u rovásjelet kisebbre, a S=sz mássalhangzót nagyobbra kellett venni.
A 9. és a 10. szógyök a latinbetűs írásképe teljesen megegyezik a 3. és a 4. sz. nusz-szal. Hangzósításkor mégis úgy hallik, mintha 9. sz. tén szógyök n hangja kevésbé lenne hangsúlyos, mint az usz szógyök u, illetve sz hangja. Ezért szótaghatár nem a té és a nusz, hanem a tén és az usz közt lehet. Ezt tükrözi ékírás, hisz a tén-hez ékjele teljesen megegyezik a té-vel; a jelentése is ugyanaz.A 8. sz. szó összevonásnál a rombusz alakú k =k-hoz balról illeszkedik az a =a. Ily összevonás van a Tanító táblán a jobb felső sor második jelcsoportjában. A 10. sz. jel a 6. sz. jel fordítottja.A magyar nyelv annyira gazdag, hajlékony, alkalmazkodó, hogy szinte nincs olyan idegen nyelvű mondatszerkezet, amelynek a szószerinti jelentését vissza ne lehetne adni, s ne lehetne érteni, még akkor is, ha kitekert magyarsággal van írva.Ily furcsának tűnő kifejezés a 8. és a 9. sz. szóhoz tartozó ékjel jelentése.A „kapu-közel” kifejezés magyarul érthető. Azt jelenti, hogy valami közel van a kapuhoz, szinte megjelenik, de még nem lépte át a küszöböt. Ez az egyetlen kifejezés a mondóka első részében, amit kétféleképpen lehet értelmezni:A Nap „kapu-közelben” van. A horizonton látszik a hajnali derengés. A Nap még nem lépett a látóhatár fölé, még nem alkot „aranykaput”, de érződik, hogy közeledik a napkelte, a kikelet.Ez értelmezést támasztja alá az 1., 2., 3. sz., az „égi fénykorona közeledik” kifejezés. Az „antanténusz szórakaténusz” teljességgel magyar, ezért feltételezhető, hogy ebben is megvan a magyar népdal jellemző szerkezeti sajátossága a gondolatritmus. Pl. az „alma a fa alatt, nyári piros alma” első szóképe, a második szószerkezetben kibővítve megismétlődik.A népdal megmondja, hogy a fa alatt van egy alma, s ez az alma nyári is, meg piros is. S csak ezután következik a népdal tényleges mondandója: „Engem gyaláz a szeretőm édesanyja…” A mondóka esetében: Itt a pirkadat, közeledik a napkelte. A Nap már-már feltűnik a látóhatáron. A kislibák ébredése, kelése „kapuközelben” van. A hajnali hűvösség miatt reszkető kislibák, már nem szunnyadnak, hanem felébredtek, s epedve várják a napkeltét.A rovás- és az ékírás együttes felhasználásával az An.tan.tén.usz szó.ra.ka.té.nusz… mondóka lehetséges mai magyar értelmezése:Égi fénykorona közeledik, kislibá(k), elég a reszketés, kapu-közel a felkelés…A felkelés kifejezés kétértelmű. Vonatkozhat a napkeltére, a kikeletre, de a kislibák ébredésére is.A mondóka ilyetén értelmezése felidézi a „Süss föl nap / fényes nap / kertek alatt / kislibáink / megfagynak” c. gyermekdalt. Az „Antanténusz”-ban is várják a libák a napkeltét, de megjelenik benne a „Bújj, bújj zöld ág / zöld levelecske / nyitva van az aranykapu / csak bújjatok rajta!” c. dalocska „kapu” eleme is.A régiségben az „Antanténusz”-nak, a halandzsa-szövegnek tartott versikének megvolt a jelentése, értelme. Csoda, hogy mindmáig megmaradt és él a magyar gyermeknyelvben. Pirkadat (hu.pinterest)
[1] Kiss Dénes szóbeli közlése. In: Vértessy György: Antantémusz – Egy kiszámoló versike bonctana.
[2] Magyar Néprajzi Lexikon, I-V. ,Akadémiai K., Bp. 1977. I. Gyermekjátékok címszó, 383. p.
[3] Dudás Rudolf szerint a mondóka ékiratos táblán előkerült; de nem közli hol, melyik táblán található.
[4] hu.wikipedia.org/wiki/Antanténusz
1Szőcs István: Halandzsa-e az Antanténusz? = Utunk, Kolozsvár, 1972. április. 2-4. pp.
[6] explow.com/nepvislet 2
[7] Borbola János: Magyarok Istene, Racell K., Bp., 2005., 39-40. pp.
[8] Pass László kéziratban terjesztett tanulmányának másolata.
[9] Benedek I. Gábor: Elavult őshaza elméletek, Hétfői Magyar Hírlap, 1975. február 3.
[10] Badiny Jós Ferenc említi Pass megfejtését, de ő sem nem elemzi.
[11] A rovásírás szabályai, jelek leírása a Rudimenta és a A somogyi rovásírásos kövek i. m. alapján.
[12] A nyelvújítás eredménye, hogy a magyarban eluralkodott a szóelemző (etimologizáló) írás, annak ellenére, hogy az írás elve az „ahogy, hallik, úgy íratik” volt. Az írni tanulók, ösztönösen ma is ezt alkalmaznák.
[13] A sok mássalhangós cseh nyelv létrejötte e nyelvszokás elhanyagolására, „nemtudására” megy vissza. A szarmatákkal keveredett erdőlakó szláv nép nem ismerte a (szarmata) rovásírás elvét, de használta. Nem tudta, hogy a kiejtéskor a szóba bele kell olvasni a jelöletlen magánhangzót.
[14] Marton Veronika: A somogyi rovásírásos kövek, Matrona, Győr, 2008. i. m. 6. p.
[15] L.m.f. 161.p.
[16] Francois Lenormant és Galgóczy János
[17] Gyök: Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók, amelyekből… belváltozás… által más-más, alapeszmében egyező szók erednek. In: A magyar nyelv szótára (Czuczor–Fogarasi)- Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, 1862-1874, Előbeszéd, 63.p.
[18]ár = cipész-szerszám, vízáradat, pénzben kifejezett érték.
[19] Az olvasás balról jobbra irányul; az „eredeti” szöveg latinbetűs, nem tudjuk régen hogyan írták.
[20] A magyar nyelv szótára i.m. IV. köt. 998. p.
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
