Elég egyöntetű volt az angol sajtó reagálása a Magyarország- Anglia labdarúgómérkőzést követően: könnyed győzelemről és a Puskás Arénában „uralkodó” ellenséges hangulatról írtak. A mérkőzés sportértékét tekintve teljesen igazuk van, viszont a másik megállapítással vitába lehet szállni, sőt kell is, hiszen nem egy zongorakoncertre látogattak ki a nézők!
Szerintük az ellenséges hangulatot a rasszista megnyilvánulások okozták, bizonyítékként az angol játékosok és a török játékvezető letérdelését kísérő füttykoncertet, az első angol gólt szerző sötétbőrű játékos irányába dobott papírpoharakat (a régi Népstadionban ez nem történhetett volna meg, mert ott a közönség soraiból senki se tudott volna a széles futópályán átdobni egy könnyű, üres papírpoharacskát), valamint a hangos szurkoláson is érthetetlenül könnyen átszűrődő huhogást emlegetik. Ők hallották, mi nem…
Nem csoda, hiszen a közönség soraiban egymás mellett helyet foglaló Karácsony Gergely és Fekete-Győr András is alig értették meg egymás szavát a hatalmas hangzavarban. Nemhogy az egy- vagy kétemberes elvetemült huhogást…
Az angol sajtóból egyedül a Guardian emelte ki, hogy az angol válogatottat a saját szurkolói fütyülték ki letérdelésük miatt júniusban a Románia és az Ausztria elleni felkészülési mérkőzések elején, most pedig a magyar táboron kérik számon az egyet nem értést.
Mert aki kifütyüli a térdelést, az rasszista szerintük.
Az I Sport egészen odáig merészkedett, hogy a vezéroldala Anglia–Rasszisták 4–0 címmel jelent meg. Ezt azért nagyon kikérjük magunknak, az egész magyar válogatottat, az egész magyar nemzetet nem lehet felelőtlenül és büntetlenül lerasszistázni! Ezzel kapcsolatban talán a magyar külügynek is meg kellene szólalnia!
Gyorsan elfeledkezett az angol média arról, hogy nem is olyan régen az foci EB-döntőn az olaszok himnuszának lejátszása közben mit műveltek az angol szurkolók, a meccs után milyen jelzőkkel illették a szociális hálókon a tizenegyest hibázó színesbőrű angol játékost.
És nem csak a sajátjaikkal voltak kíméletlenek az angol szurkolók! A vesztes döntőt követően több olasz drukkert is atrocitások értek az utcákon, sörös üvegekkel verték fejbe őket, másokat rasszista megjegyzésekkel illetek, és olasz zászlókat gyaláztak meg a nekikeseredett angolok.
A budapesti mérkőzésen történteket a brit miniszterelnök is elítélte: „Teljességgel elfogadhatatlan, hogy az angol játékosokat tegnap rasszista támadás érte (sicc!). Felszólítom a FIFA-t, hogy lépjen fel keményen a felelősökkel szemben, hogy az efféle gyalázatos magatartás végleg eltűnjön a játékból” – írta Facebook-oldalán Boris Johnsson brit miniszterelnök. A londoni EB döntőt követően bezzeg csöndben volt, ugyanúgy, mint a FIFA is.
Kicsit ugyan régebben, még a nyolcvanas években, rettegtek az angol focihuligánoktól, akik a kinti nemzetközi kupamérkőzéseken általában feldúlták a városokat, tönkretették a stadionokat.
Az angolok szurkolóitól ments meg, Uram, minket! – jelszótól volt hangos Európa labdarúgása! A nyolcvanas évek angol szurkolói kultúrájához szervesen kapcsolódott ez, teljesen általános volt, hogy a mérkőzéseken a szurkolók egy jól sikerült pillanatban betörtek az ellenfél szektoraiba, majd egy kis csetepaté után visszavonultak a saját ülőhelyeikre, a mérkőzések előtt vagy után pedig összetörték a stadiont környező kocsmák berendezéseit, akár győztek, akár vesztettek.
Mígnem eljött 1985. május 29., amikor a brüsszeli Heysel-stadionban a Liverpool-Juventus BEK-döntő előtt kirobbant tömegverekedésben 39 szurkoló meghalt.
(Akit részletesebben érdekel a téma, itt olvashat az angol futballhuligánok rendbontásairól 1974-2000 között.)
A Puskás Aréna közönségét kérték, könyörögtek nekik, hogy ne fütyüljenek, ne huhogjanak, ne dobáljanak be semmit se a magyar-angolon!
Páran nem fogadtak szót, most miattuk valószínűleg zártkapus meccseink lesznek a jövőben, ami nem könnyíti meg a kijutást a katari foci VB-re.
Magyarországgal a FIFA nem fog ugyanis olyan kesztyűs kézzel bánni, mint Angliával…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
