Miért kellett istállóban megszületnie Isten Fiának? Korunk emberét mi vezetheti a jászolhoz? Mit szimbolizál a betlehemi láng? Mit vihetünk mi ezen a karácsonyon a Kisjézus jászolához ajándékba? – többek között e kérdésekre válaszolt a delmagyar.hu-nak adott interjúban Kondé Lajos pasztorális helynök, a szegedi dóm plébánosa. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésből.
– Mennyire fogékony korunk embere a karácsony vallási tartalmára?
– Dolgozik az emberekben a misztikum iránti vágy, de tartózkodás is van bennük bőven. Azt gondolom, hogy a karácsony misztikuma mindenkit megérint, hiszen családi ünnep, amely a békéről és a szeretetről szól. Ez mindenképp örömteli, hiszen ahol tudnak együtt ünnepelni, ott a hétköznapokban is tudják egymást segíteni, és fordítva. De sajnos most nem a béke és a szeretet határozza meg általánosságban a világot; rettenetes a sok háború körülöttünk. Éppen ezért gondolom úgy, hogy a karácsony valódi üzenete és tartalma sok embernél homályba vész. Hiszen mit mondott az angyal? „Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek!” Ez a gondolat ma nem járja át a világot; rengetegen vannak nehéz helyzetben, nélkülöznek, szenvednek. Azonban,
Márpedig, ha valaki megtalálja a belső békéjét, akkor azt átsugározza a körülötte lévő emberekre, általuk pedig a nagy közösségre. Ránk férne a Betlehemből induló békesség és szeretet.
– Miért kellett istállóban megszületnie Isten Fiának?
– A barlangistálló az egyszerű emberek, a pásztorok mindennapi életét jelentette, ahol biztonságban meg lehetett húzódni, el lehetett csöndesedni. Az Istengyermek nem fényes palotában született, mert noha hatalmas, mégis a legszegényebbekhez is eljött. Mindenkihez, aki nyitott az ő fogadására. A leggazdagabbtól a legszegényebb emberig mindenki találkozhat vele, ha a szíve nyitott erre a találkozásra, akárcsak a pásztoroké vagy a bölcseké.
– A betlehemi életkép minden szereplője, a Szent Család, a pásztorok és a napkeleti bölcsek is más-más üzenetet hordoznak. Melyik szereplőt emelné ki ezen a karácsonyon követendő példaként?
– A Szent Családot. Szűz Mária igenjével, tisztaságával, hétköznapiságával, várakozásával példaképe lehet minden nőnek. Általa megláthatjuk, hogy
Józsefben dolgoztak a kételyek, a töprengés, a bizonytalanság, de (…) a hit is munkálkodott benne. Ő távolabbról, szépen lassan közelített a szolgálathoz. Példája bátorságot és erőt adhat a bizonytalanok számára, hogy merjenek ráhagyatkozni a Jóistenre. Akkor is, ha nem látják előre, hogy mi következik, ahogyan József sem láthatta. Tisztelte a nőt, akit szeretett, és tisztelte és szerette a gyermeket, akire igent mondott. József munkája, jelenléte, biztonsága a Szent Család fontos éltető eleme. Jézus pedig a világ Ura, mégis a legkiszolgáltatottabb abban a jászolban. Ha belegondolunk, sok mindent tudott az Isten nélkülözni, de a család, a szülők szeretetét nem. Szüksége volt Mária anyai gondoskodására és József szeretetére. Ez a hármas olyan példa, amely minden kor minden emberének időszerű.
– A pásztoroknak az angyal, a napkeleti bölcseknek a betlehemi csillag adott útmutatást. Korunk emberét mi vezetheti a jászolhoz?
– A pásztorok és a bölcsek is jelet kaptak, és minden kor embere megkapja a jelet a Jóistentől, hogy merre menjen. A Messiás mindenkihez eljött, az Isten mindenkit megszólít. Az ember (…) vagy igent mond és követi, vagy nem. Ez mindig az ember egyéni döntése. Csodálatos, hogy az Isten szabadságot adott nekünk, dönthetünk. A döntésünknek azonban mindig következménye van. A pásztorok és a napkeleti bölcsek úgy döntöttek, hogy leróják hódolatukat az Istengyermek előtt. A találkozás pedig boldoggá tette őket.
– A pásztorok és a napkeleti bölcsek is vittek ajándékokat a kis Jézusnak. Mi mit vihetünk a jászolhoz?
– A Jóistennek arra van szüksége, amire az embernek is. Őszinte találkozásra. Isten is őszintén közeledik felénk, és ha én is képes vagyok őszintén önmagamat vinni Isten elé, az a legszebb találkozás. (…) nem baj, ha a kételyeimet, félelmeimet, aggodalmaimat, bizonytalanságomat viszem az Isten elé, de az legyen őszinte.
– Szombaton érkezett meg a betlehemi láng a szegedi dómba. Mit szimbolizál a szentföldi tűz?
– Régi hagyomány ez, amelyet a nyugati cserkészek indítottak el. A születés helyéről, Betlehemből, a béke forrásából vesznek lángot, amelyet továbbadnak az egész világon. Amikor megérkezik a dómba, mindig az jut eszembe, amikor nagyszombaton egymásnak adjuk a sötét templomban gyertyáról gyertyára a húsvéti lángot, és szépen lassan kivilágosodik a templom. Karácsonykor hasonló történik.
Jó lenne, ha mindenhol komolyan vennék a békesség, az elfogadás, az egymásra figyelés és a szeretet üzenetét, ahová csak eljut a betlehemi láng. Clairvaux-i Szent Bernát ciszterci szerzetes mondta, hogy „lángolj, és világíts!”. Akinek a szívében a betlehemi láng fellobban, az világít nemcsak a maga családjában, de tágabb környezetében, egyházközségében, városában is.
(…) Amikor Keresztelő János a Jordánban keresztelt, mindenféle ember, vámosok és katonák is kivonultak hozzá. Megkérdezték, hogy mit kell tenniük. János nem mondott nagy dolgokat, csak hogy a vámosok ne szedjenek több vámot a szükségesnél, a katonák ne erőszakoskodjanak. A mértékletességet hangsúlyozta. Azt, hogy amit és ahol teszünk, azt tiszta szívvel, mértékkel, őszintén, a másik emberre odafigyelve tegyük. (…)
A teljes interjú ITT olvasható.
Forrás: delmagyar.hu; Szeged-Csanádi Egyházmegye
Fotó: Gémes Sándor
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
