Természetszerű tény, mióta február 24-én kirobbant az orosz–ukrán háború, pontosabban fogalmazva jelentősen eszkalálódott, hiszen a konfliktus már hosszú ideje tartott, minden magyar hazafi tekintete elsősorban Kárpátaljára szegeződött.
Ki-ki vérmérséklete szerint latolgatni kezdte az esélyeket, mi lehet a háború után Kárpátaljával, nagyon sokan határon túli testvéreink segítségére siettek, adományokat juttattak el a gúnyhatár túloldalára. Kárpátalja számunkra szimbolikus jelentéssel bír, hiszen több mint ezer esztendeje a térségben található Vereckei-hágón kelt át Árpád vezér magyarjaival. Azt gondolom, nem szükséges ecsetelnem, milyen helyet foglal el Kárpátalja szívünkben.
Annál szomorúbb, hogy jelenleg meglátásom szerint nem azt a kérdést kell feltenni, hogy Kárpátalja mikor tér haza, hanem azt, hogy a kárpátaljai magyarok hazatérnek-e. Ugyanis – bár erről nem szokás beszélni – ki kell mondani, az elmúlt pár hónapban jelentősen megváltozhatott Kárpátalja etnikai összetétele. Eleddig a mintegy 12 ezer négyzetkilométernyi Kárpátalján, melynek háború előtti lakossága nagyjából 1,2 millió fő volt, 10-12%-a volt magyar, ami számszerűleg körül-belül 150 ezer magyart jelent – tegyük hozzá, hogy ez egy 2001-es népszámlálási adat, sajnos ennél elképzelhető, hogy jóval szomorúbb a helyzet napjainkban.
Ráadásul hatalmas menekültáradat indult meg a határ túloldala felé az orosz támadás következtében Kárpátaljáról is. Pontos számaink nincsenek. De információnk igen, hogy a magyarok által hátrahagyott ingatlanokba már tömegével költöztek be a keleti részekről érkező ukránok. Az elvándorlás – főként fiatalok – már a háború előtt is nagy volt, Ukrajnában az életszínvonal alacsony, s maga az ukrán állam is erőteljes soviniszta politikával nyomta el az ott élő magyarokat.
– A kárpátaljai magyarok demográfiai trendjeit nagy valószínűséggel negatívan befolyásolja majd a háború, mert a visszatérők között alulreprezentáltak lesznek a fiatalok, vagyis azok, akik családalapítás előtt állnak – fogalmazott Kovály Katalin SFK Földrajztudományi Intézet munkatársa egy korábban, Magyar Nemzetnek adott interjújában.
Úgy véli, valószínűleg a kárpátaljai magyarság aránya csökkenni fog sajnos, egyes becslések szerint százezer alá. Hozzátette azonban, hogy bármilyen felmérést a háború befejezése után lehet elvégezni, hiszen Kárpátalja etnikai térképének megváltozása attól is függ majd, mennyire fog eszkalálódni a háborús helyzet, és milyen arányban érintik majd a harci cselekmények Kárpátalját. A szakértő továbbá azt is hangsúlyozta, hogy elsősorban nem a számadatok a lényegesek, hanem azok a hosszú távú folyamatok, amelyek az ukrajnai háborúból következnek.
Nem látni, például a magyar kormánynak van-e arra bármiféle ötlete, elképzelése, miképpen lehetne hatni ezekre a folyamatokra? Nyilván nem akarok álnaiv lenni. Viszont az a feltevés, hogy ez az egész helyzet történelmi távlatokban is nagyon mélyre löki a kárpátaljai magyarság sorsát, sajnos teljesen legitim. Erről beszélni kell, bármennyire is kellemetlenül hangzik. Sőt, teljesen világos, hogy a beszéd önmagában kevés, valamilyen módon – s ennek formája egyelőre nem látszik – tennünk is kell azért, hogy ne veszítsük el etnikai értelemben is teljesen Kárpátalját.
Persze, ha adott szituációban, miután véget érne az ukrán–orosz háború, és a felek mondjuk az ENSZ égisze alatt rendeznék Ukrajna új határait, és felvetődne az 1991-es népszavazás eredménye, amely döntött Kárpátalja önrendelkezéséről, csábítóbbá tehetné a háború elől elmenekült magyarok számára a visszatérést, de azzal a lehetőséggel is számolnunk kell, hogy ez nem így lesz, és akkor is össznemzeti magyar érdek, hogy Kárpátalján ne vesszen el minden nyomunk. Adja Isten, hogy ne vesszen el a magyarság Kárpátalján!
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
