„A szirénák zúgtak, de én másodpercekig csak bámultam a vörösen vibráló képernyőt, amelyen a ‘KILÖVÉS’ felirat villogott” – Sztanyiszlav Petrov nyugalmazott szovjet tiszt így írta le, az első amerikai ballisztikus rakéta észlelését követő idegőrlő pillanatokat. A világ egy nukleáris katasztrófa küszöbén állt.
Amikor Sztanyiszlav Petrov főhadnagy 1983. szeptember 26-án felvette a szolgálatot a Moszkvától nem messze fekvő szovjet műholdmegfigyelő központ föld alatti parancsnokságán, még nem sejtette, hogy az elkövetkezendő órák eseményeinek köszönhetően a világ később úgy fog emlékezni rá, mint a férfi, „aki megmentette a világot”.
Nem sokkal éjfél után a központi számítógép riadót fújt és egy amerikai interkontinentális rakéta közeledtét jelezte. A kiélezett szituáció ellenére Petrov higgadt maradt és nyugalomra utasította alárendeltjeit. A főhadnagy számára ugyanis teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy az Egyesült Államok egyetlen árva rakétával indítja meg a Szovjetunió elleni nukleáris csapását.
Egy perccel később azonban újra felbőgtek a szirénák és a számítógép újabb, ezúttal négy nukleáris töltettel felszerelt rakéta érkezését jelezte. A Petrov irányítása alá tartozó 200 tiszt nem unatkozott azon az éjszakán: az állomány lélekszakadva dolgozva, 30 tesztet futtatott le a rendszeren, hogy kizárják a tévedés lehetőségét.
A lázas kalkulálások közepette az óra azonban tovább ketyegett, és a szovjeteknek már csak 15 percük maradt válaszcsapásuk elindítására.
Egy ötperces, heves, egészen az ordibálásig fajuló eszmecsere után Petrov döntött és hívta a szovjet hadsereg főparancsnokságát, de nem támadásról, hanem rendszerhibáról tájékoztatta a parancsnokait. A várakozás súlyos percei következtek, a hajszálak a koponyákon őszbe fordultak, de végül nem történt semmi.
Sztanyiszlav Petrov tiszti fényképe (kép forrása: intellectualtakeout.org)
A szovjet földradarok semmit nem jeleztek, becsapódásról nem érkezett jelentés. Később kiderült, hogy a Kozmosz 1382-es felderítő műholdat az USA feletti felhőrétegekről visszatükröződő napfény zavarta meg.
Bár a Szovjetunió összeomlása után a sajtó felkapta a történetet és piedesztálra emelte Petrovot, az egykori főhadnagy egyáltalán nem tartotta magát hősnek, és gyakran hangoztatta azt a véleményét, hogy nem csinált semmi különöset, egyszerűen csak a munkáját végezte.
Munkavégzés ide vagy oda, Petrov személye nagyban hozzájárult, ahhoz, hogy bolygónk nem vált egy füstölgő romhalmazzá.
A nyugdíjazott szovjet katonatiszt ugyanis 2017. májusi halála előtt egy interjúban azért elmondta, hogy ő volt az egyetlen tiszt a megfigyelő központban, aki civil neveltetést kapott, a többiek viszont profi katonák voltak, akiket arra képeztek ki, hogy gondolkodás nélkül végrehajtsák a parancsokat. Petrov mindannyiunk szerencséjére gondolkodott…
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
