Az 1780. esztendőben a britek szénája nem állt túl jól az amerikai hadszíntéren. Úgy tűnt, hogy már semmi sem menti meg a brit koronát egy megalázó vereségtől, amikor tisztek egy csoportja merész tervvel állt elő. A britek George Washingtont tekintették a legnagyobb mumusnak, tehát tőle kellett megszabadulni, ennek pedig a legjobb módja, hogy elrabolják és így fordítják meg a háború menetét. Az Egyesült Államok későbbi elnöke egy ideig nem is sejtette, hogy biztonsága milyen nagy veszélyben forgott.
Wilhelm von Knyphausen kiművelt katonának számított a hadtudományokban. Apja ezredesként szolgált a porosz hadseregben, és ő maga is tiszt lett Nagy Frigyes seregében. Később altábornagyi rendfokozatot ért el a hesseni hadseregben.
Mivel a brit uralkodó a hannoveri fejedelmi címet is birtokolta, az amerikai függetlenségi háború leverésére tett kísérletben számos német katona vett részt, és nagy számban alkalmaztak német tiszteket is.
Knyphausen 1776-ban hatvan évesen hajózott át az amerikai kontinensre, de idős kora helyett inkább a negyvenkét évnyi szolgálati tapasztalataira építettek.
Wilhelm von Knyphausen
Knyphausen a tizenkétezer főből álló, hessenieknek nevezett hadsereg rangban második parancsnokaként harcolta végig a függetlenségi háború éveit. Ott volt a britek Fort Washingtonnál aratott győzelménél 1776-ban, harcolt a trentoni és a monmouthi csatában is.
A New York környéki erőknek ő volt a főparancsnoka az említett 1780. évben, amikor megkeresték a szokatlan tervvel.
Knyphausen és George Beckwith, a brit erők kémfőnöke John Graves Simcoe alezredest, a britek egyik legbátrabb és legmerészebb parancsnokát hallgatták meg.
Mivel a Hudson folyó befagyott, az az ötlete támadt, hogy felhasználva a frissen keletkezett „utat”, rajtaüt Washington főhadiszállásán és elhozza New Yorkba az amerikaiak vezetőjét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
