Nehéz ezzel bármit is kezdeni. Egy tízmilliós kis ország, az amerikaiak nagy része a térképen sem találná meg, mégis folyamatosan hallhat-olvashat róla, hiszen Orbán Viktor neve rendre jelen van a világsajtóban.
A többség még támadja, de már egyre többen értik a magyar miniszterelnök következetes politikáját, harcos kiállását a patrióta elvek, a konzervatív értékek mellett, egyre inkább elfogadják, hogy ellenáll a genderőrületnek és a woke-vírusnak, és – ami példanélküli – még az orosz–ukrán háborúról is mer más véleményt mondani, mint a nyugati mainstream, rámutatva, milyen beláthatatlan következményeket von maga után Amerika Oroszországgal vívott proxyháborúja, amelyért a cechet mindenki fizeti. A szövetséget ugyanis nem keveri a szolgalelkűséggel, a nyugati világhoz való tartozás neki nem azt jelenti, hogy feltétel nélkül, a magyar érdekek ellenében is igazodni kell a washingtoni vezérlőhöz.
De mi történik, ha Orbán bátorsága másokat is felbátorít, és egyre többen mernek szembeszállni az önös amerikai érdekekkel? Valós aggályok ezek Washingtonban, a demokrata fejekben. Ráadásul egyelőre recept sincs, amivel megállíthatnák a negyedik kétharmadát töltő magyar kormányzást. A választások előtt a demokrácia „mintaállamából“ dollármilliókat, azaz alsó hangon is hárommillárdnyi forintot nyomtak a magyar baloldalba meg a sajtójába, az eredmény ismert, a pénzt elsíbolták, és még teljes csődöt is mondtak. Azóta itt van a rekordinfláció, a gazdasági válság, és az sem kezdi ki az Orbán-kormányt, mert az emberek is látják, mire képes, illetve képtelen a baloldal. Másként kell tehát a magyar kormányt megszorongatni.
A befektetőket el lehet hessegetni a Budapestre vezető útról, ami ugyan veszteség a magyar gazdaságnak, de nem elég látványos, olyan büntetés kell, ami felhecceli az embereket. Persze, az Egyesült Államokba való beutazás korlátozása a borsodi kisnyugdíjasoknak nem napi gondjuk, mégis a döntés sokakat érinthet, akik üzleti, tanulási, avagy turisztikai célból mennek az Egyesült Államokba, a magyarországiak számára ugyanis a beutazási engedély az eddigi két év helyett már csak egy évre és egy útra érvényesíthető. Az pedig már csak „bónusz“, hogy a korlátozást a kettős állampolgársággal rendelkező külhoni magyarokra hivatkozva lépte meg az amerikai adminisztráció.
Ez volt a mesterterv: egyrészt remélték a népharagot, másrészt hitték, a külhoni magyarok ellen lehet fordítani a hangulatot, ami szintén visszahullhat a kormányra. Az augusztus elejével hozott döntéssel, a „vízumszankcióval“ ismét szintet lépett a washingtoni Orbán-ellenes gépezet.
Csakhogy kilóg a lóláb, a korlátozás hamis érveken, sőt, nettó hazugságon alapszik, a demokrata hatalom ugyanis biztonsági aggályokra hivatkozott a külhoniak kapcsán – főként a kárpátaljaiak és vajdaságiak miatt – és a kettős állampolgárok adatbázisát eredménytelenül követelve vonta meg a korlátok nélküli szabad beutazás lehetőségét a magyaroktól. Mintha a külhoni magyarok en bloc kétes egzisztenciák lennének. Aki már élt a honosítás lehetőségével, pontosan tudja, az állampolgárságot nem dobják hozzánk, az hosszadalmas folyamat, ahol nemcsak a nyelvismeretet, és a magyar felmenőket kell bizonyítani, de a büntetlen előéletet is.
Nem mellékesen, már csak azért is álságos a washingtoni érvelés, mert 2021 novembere óta, akik nem Magyarország területén születtek, nem utazhatnak be szabadon az Egyesült Államokba, tehát legyen az munkácsi, szabadkai vagy Buenos Aires-i magyar állampolgár, már vízumkényszert alkalmaznak vele szemben.
Egyelőre a megszorítás nem járt sikerrel, a kormány nem enged a pressziónak, és nem adja ki a kettős állampolgárok adatait. Belegondolni is rossz, a kárpátaljai magyarok szempontjából milyen veszélyes lenne, ha ez az adatbázis az ukránok kezébe kerülne, ahol már szinte vadásznak a hadkötelesekre, ráadásul ott is büntetik a kettős állampolgárságot. Arrafelé a furcsaságok amúgy sem ritkák, meglehetősen bizarr történet volt, amikor Forró Krisztián, a Szövetség elnöke az ukrán határon szembesült azzal, hogy több évre kitiltották Ukrajnából, anélkül, hogy valaha járt volna ott. Azóta sem kapott hivatalos tájékoztatást arról, hogy az ukrán határrendészet miért tartóztatta fel, és milyen adatbázis alapján azonosították.
Furcsa időket élünk. Azonosíthatatlan veszélyes egyedek migránsbőrbe bújva grasszálnak a világ nyugati térfelén, hátterüknél, múltjuknál csak szándékuk kétesebb, és az Egyesült Államok a sorskényszerben lévő magyar kettős állampolgároktól védené magát, mert mi vagyunk a nemzetbiztonsági kockázat. Ezt a stigmát már itthon is megkaptuk, Klusokon, Korčokokon, Káčereken edződtünk, ám az amerikai megbélyegzés mégis más, azt nehezebb elviselni. Mi még elhittük, az amerikai rendszer az igazodási pont, szent és feddhetetlen, de ez már a múlté. A demokrata hatalom az Orbán elleni megveszekedett dühe jegyében ostoba, bosszútól fűtött döntésekre is képes, s talán nem is tudatosítják, lassan szétporlad az amerikai álom mítosza.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
