Légüres térbe kerültek a cigányzenészek a rendszerváltás után. Sok helyen úgy gondolták, egy szintetizátorral helyettesíthetik a lakodalmakon a megszokott, minimum öttagú zenekart, sőt, a hagyományos lakodalmak is eltűntek tájainkról. Amíg a hetvenes-nyolcvanas években még alig volt hét, hogy ne zengett volna a kultúrház vagy egy-egy nagyobb porta udvara a lakodalmas zenétől, mostanában évente egy-két alkalommal csendül fel a magyar nóta.
Talán ezért is lepett meg sokakat egy bejegyzés az egyik közösségi oldalon, hogy létrejött a Gömöri Cigányzenekar, amelynek alapítói egykori rajkósok, akik Budapesten tanultak a híres Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Középiskolában a kétezres évek elején. Az ötletgazda Lakatos Arnold prímás volt, aki már tizennyolc évesen arról álmodott, hogy Budapestről hazatérve, a vele együtt ott végzett gömöri társaival együtt, cigányzenekart hoz létre.
De ahogy ilyenkor lenni szokott, a tanulmányaik befejezése után jött a munkahelykeresés és a családalapítás, így a tervek megvalósítása jó ideig váratott magára.
A kilencvenes években nagy lelkesedéssel indult útjára például Sajógömörön Gömöri Kovács István kezdeményezésére a Czinka Panna Prímásverseny, amely idővel szintén kifulladt, s ma már azt is csak háromévente rendezik meg. Itt kezdte „szakmai pályafutását” Ruszó Károly, ahogy Botos Béla Bumbi is, aki az utolsó, még versenyévfolyamot megnyerte. Édesapjával nótaestet is szervezett Balogfalán, amely három évfolyam után abbamaradt. Nem is az érdektelenség, sokkal inkább a támogatás hiánya miatt.
Csak a legkitartóbbak folytatták
Nagyon sokan feladták őseik sok évszázados hagyományát, s inkább gyári munkát vállaltak, mert meg is kell élni valamiből. Mégis voltak, akik ragaszkodtak tehetségükhöz, illetve őseik hagyományaihoz, s minden kedvezőtlen előjel ellenére hittek abban, hogy a cigányzene nem halhat ki, mert az szerves és elidegeníthetetlen része a magyar kultúrának. Közéjük tartozik a rimaszombati Lakatos Arnold, aki szintén cigányzenészek ivadéka, s rendíthetetlenül hiszi, hogy az őseitől örökölt tehetségét nem kell aprópénzre váltania.
Arnold cakói, szútori és gesztetei gyökerű, nagybátyja, Váradi Bertalan ismert cigányprímás volt, aki Pozsonyban és Bécsben is muzsikált, de családi zenekaruk is volt, s Arnold már kiskorától ott settenkedett a zenekar körül. Tizenegy évesen már Budapesten tanult, s egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ő is prímásként folytatja. Felvették a Rajkó-Talentumba, ahol akkoriban többen is tanultak Gömörből és a Felvidék más tájairól is.
A Rajkóban a klasszikus cigány hangszerek mellett van zongora-, ének- és táncoktatás is. A klasszikus zeneirodalom és a cigányzene mellett például operettel is foglalkoznak, s évekig ő is prímáskodott az iskola 25-30 fős zenekarában.
A tagok nagy része később tagja lesz a profi, s az egész világon elismert Rajkó zenekarnak.
Lakatos Arnoldnak már Budapesten saját zenekara volt, amelyben Horváth Attilával (bőgős), Kállai Jánossal (cimbalom), Suki Benedekkel (brácsás) és Horváth Rolanddal (klarinét) játszott együtt. Az akkori zenekarából a két Horváth szintén gömöri volt, Attila előbb dzsesszzongoristaként indult, majd egy véletlen beugrás folytán végül a nagybőgő lett az egyes számú hangszere. Rajtuk kívül a gesztetei Berki Tamás és a rimaszombati Horváth Géza zongorázni, míg Radics Csaba hegedülni tanult, de ma már félig-meddig gömörinek számít a kürti György Erik prímás is, aki Rimaszombatba nősült.
Helyzetbe hozni a tehetségeket
Az iskola befejezése után mindenkinek másfelé vezetett az útja, legtöbben családot alapítottak, s el kellett dönteniük, megpróbálnak-e a tehetségük révén érvényesülni vagy „prózaibb” utat választanak. Legtöbbjük a nehezebb utat választotta. Lakatos Arnold Németországban keresi a kenyerét muzsikálással, Horváthék saját családi zenekart alapítottak, Horváth Roland pedig a zenélés mellett évekig tanított a Rimaszombatban megnyílt Konzervatóriumban. Pár éve viszont már a feledi Művészeti Alapiskola igazgatója. Örömmel újságolja, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az iskola iránt, az álma mégis egy saját zeneiskola létrehozása.
Nem volt rossz ötlet a Konzervatórium létrehozása, mert így nagyon sok tehetséges cigánygyerek kap lehetőséget a tanulásra, de a klasszikus gömöri cigányzenét hiányolom az oktatásból
– teszi hozzá Arnold, aki harmincévesen elérkezettnek látta az időt, hogy kamaszkori álmát, a gömöri cigányzenekar létrehozását megvalósítsa. Nem könnyű támogatás nélkül, saját tőkéből ilyen hatalmas projektbe belevágni, s a zenekarnak előbb próbahelyszínt kellett találniuk. Ebben sietett a segítségükre Radič Jenő, Martonfala polgármestere, aki felkínálta a kultúrházat, így már csak a fűtést kellett valahogy megoldani. Amikor a próbára igyekszünk, a Feleden lakó Horváth Roland egy gázpalackot is betesz a csomagtartóba.
– A polgi biztosítja a fűtőtestet, így nekünk már csak a fűtőanyagot kell adni – mondja.
Egy klasszikus cigányzenekarban a prímások mellett elengedhetetlen a brácsás, a cimbalmos és a klarinétos. Prímást találtak, Arnold mellett a szintén egykori rajkós, György Erik és a simonyi Ruszó Károly állt az alakuló zenekar rendelkezésére, aki annak idején megnyerte a Czinka Panna Prímásversenyt is.
A nagybőgőnél Horváth Attila áll, de gondot okozott a cimbalmos és brácsás helyének a betöltése.
A környék legtehetségesebb brácsása, a prímásként is elsőrendű Botos Béla Bumbi Pozsonyban él, ahol a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának a brácsása, s a tervek szerint a közeljövőben Bécsben folytatja tanulmányait. Mindkét hangszer művelője hiánycikk Gömörben, a helyi zenekarok is általában vendégművészeket hívnak e két hangszerre, s így történt ez a most alakuló zenekarnál is. Brácsán Lólé Mihály, míg cimbalmon Farkas Jenő segíti ki a zenekart, s egy harmadik budapesti, Sárközi András is besegít, aki szintén a nagybőgő virtuóza.
„Vezesd le ezt a csárdást!” – A felszólítás a próbán az alakuló együttes legfiatalabb tagjának, a mindössze 14 éves Radics Attilának szólt, aki nem sokáig kelleti magát, de azért még látszik rajta a megilletődöttség. „Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág – ismered?” S mivel a válasz igen, a fiatal prímás(jelölt) vezetésével felcsendül a nóta.
Tessék irányítani a bandát, ugyanis, ha a prímás rosszul muzsikál, az egész banda rosszul muzsikál. Mi van, ha valami miatt kiesek, s te leszel a vezető prímás? Úgy kell játszanod, mintha az életed múlna rajta, de legalábbis egy zenekaré”
– adja ki az „ukázt” Lakatos Arnold, s ahogy a próba után megjegyzi, nagyon fontosnak tartja, hogy segítsék a régió legifjabb tehetségeit is.
– Van egy fiatal hanvai klarinétosunk, egy pálfalai prímásunk is, de a banda legfiatalabbja Attila, aki még csak alapiskolás és a rimaszombati Konzervatóriumba készül. Eltökélt szándéka, hogy prímás lesz, s egész életét a hegedűnek szeretné szentelni. Mi annak idején mindent Farkas Gyulától tanultunk meg Budapesten, aki nagyon fontosnak tartotta a személyes hozzáállást, s azt, hogy mindent a mesterektől, s egymástól tudunk megtanulni – jegyzete meg Lakatos Arnold.
A próbán velük volt a pálfalai Radics Richárd is, aki 12 éves koráig tanult hegedülni, majd abbahagyta. Évek óta egy ausztriai szőlészetben dolgozik az apjával, gyakorlatilag mindent ők csinálnak kint a szőlőben, de most szabadságukat töltik itthon.
Kilenc hónapja nem volt a kezemben a hangszer, s amikor Arnold felhívott, ugyancsak meglepődtem, de nálunk ez családi örökség, nem lehet csak úgy elfelejteni
– mondja a szimpatikus fiatalember.
– Szeretném, ha legalább egy órás repertoárt össze tudnánk állítani, s akkor megtarthatjuk az ünnepélyes alakuló koncertet is – álmodja tovább az álmait Lakatos Arnold. Remélem, ha egy év múlva ismét találkozunk, már ismerősen cseng majd a Gömöri Cigányzenekar neve. S nemcsak itthon, hanem a nagyvilágban is. Hisz látja, tehetségekből nincs hiány, csak helyzetbe kell őket hozni!
Megjelent a Magyar7 hetilap 8. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
