1998-ban a vatikáni Sixtus-kápolna felújításán dolgozó munkások a Josquinj nevet találták bevésve a falba. A felirat nagy valószínűséggel Josquin des Preztől, nemzedéke legnagyobb zeneszerzőjétől származik, aki rövid ideig tagja volt a pápai kórusnak.
Az ötszáz éve, 1521-ben elhunyt zeneszerző életműve éppúgy kitörölhetetlenül bevésődött a kóruszene történetébe, mint neve a kápolna falába. A korabeli előkelőségek egymással versengve igyekeztek elérni, hogy zenét alkosson számukra, vagy énekesként szegődjön szolgálatukba a titokzatos Josquin, akinek életéről keveset tudunk, művei bonyolult szerkezetének követése pedig a mai napig komoly erőfeszítést kíván hallgatóitól.
Egyik asztali beszélgetésében Luther azt mondta róla, hogy
1501-ben Velencében hozta létre minden idők első zenei kiadóját Ottaviano Petrucci, aki először világi dalokat és egyházi motettákat jelentetett meg, de a kiadó működésének második évében elhatározta, hogy miséket is felvesz kiadójának repertoárjába. A korabeli viszonyokra mi sem jellemzőbb, mint hogy az első könyvnek egyszerűen a Misse Josquin címet adta: a 16. század elején már akkora volt Josquin des Prez hírneve, hogy Petrucci elegendőnek tartotta csupán a neve említését. A kiadás akkora siker volt, hogy a következő években két további kötet követte.
Josquin, akit kortársai a zenészek fejedelmének (princeps musicorum) tartottak, nehezen megragadható alak a történészek számára – sem születésének éve, sem helye nem ismert, és még tulajdonképpeni nevét (Jossequin Lebloitte, dit Desprez) is csak néhány éve sikerült kideríteni.
Kompozíciói azonban minden bonyolultságuk ellenére elérhetők, és ebben az évben, az ötszázadik évforduló kapcsán különösen is sokat fogunk hallani róluk.
Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
