Az idei szezonban visszatért a szlovák jégkorong-bajnokságba a rutinos magyar válogatott hálóőr, Vay Ádám, aki ezúttal a Poprád kapujában remekel. A 29 esztendős kapus stabil alapembernek számít a poprádi együttesnél, amely az előkelő második helyet foglalja el a szlovák Tipos Extraligában. A maximalista magyar hálóőrrel a Szlovákiába való visszatérésről, a Poprád remekléséről, a szlovák bajnokságról és persze a magyar nemzeti csapatba való visszatéréséről is beszélgettünk.
Korábban Besztercebányán és Kassán is védtél, múlt nyáron visszatértél Szlovákiába, a Poprád együtteséhez. Milyen érzés volt?
Jó, hogy újra itt lehetek a szlovák bajnokságban. Most még jobb érzés, hogy itt Poprádon játszhatok, mert ismertem korábbról a csapatot és tudtam, hogy egy nagyon jó csapatról van szó, szerettem volna a küzdelmek részese lenni, és most ez meg is valósult.
A legutóbbi két szezont az olasz Fassa együttesénél töltötted. Hogyan jött képbe a Poprád?
Szezon közben kerestek meg, de az akkori klubcsapatom nem engedett el. A szezon végén azonban ez megváltozott és sikerült a klubváltás.
A poprádi „kaland” jó döntésnek bizonyult, hiszen a bajnokság második helyén álltok, és mintegy 30 meccsen védtél a bajnokságban. Milyenek az eddigi benyomásaid?
Nagyon kiegyenlített a bajnokság. Egy-két meccsen múlnak a helyezések, így bátran tudom azt mondani, nagyon észnél kell lennünk, hogy megtartsuk ezt a helyezést, esetleg feljebb lépjünk.
Mint említettem, korábban már szerepeltél a szlovák bajnokságban, de több külföldi ligában is megméretted magad. Milyen bajnokságként írnád le a szlovák pontvadászatot?
Nagyon nehéz összehasonlítani a bajnokságokat, mert mindenhol más a taktika, mások a játékosok. Az eddigi tapasztalataim alapján egy nagyon erős bajnokságról beszélhetünk. A szlovák Tipos Extraliga színvonalasabb bajnokság, mint az Alpesi Liga, ahol eddig játszottam, vagy például a magyar bajnokság. Nagyon sok ECHL (professzionális jégkorong-bajnokság az Egyesült Államokban és Kanadában – a szerk. megj.) játékos játszik Szlovákiában. Összességében azt tudom mondani, hogy a szlovák bajnokság az erősek közé tartozik.
Lassan a végéhez közeledik az alapszakasz, a playoffban pedig bármi megtörténhet. A csapat egyben van, legalábbis úgy tűnik, mit gondolsz, mennyi esélyetek lehet a végső győzelemre?
Ne szaladjunk ennyire előre, korábban már többször elmondtam, olyan ember vagyok, aki napról napra dolgozik és teljesíti a maximumot. Amikor pedig vége van a szezonnak, visszanézem, hogy ez mire volt elég. Nem is szeretnék tehát jóslásokba bocsátkozni, mert nagyon nehéz lesz. Nagyon ott kell lennünk fejben, mentálisan és fizikálisan, hogy minden összejöjjön.
Téged mennyire lepett meg a pozsonyi Slovan gyenge szereplése?
Meglepett természetesen, mert a Slovan mindig ott volt az első háromban, és nem tudom, mi lehet a „gyengélkedésük” oka. Minden bizonnyal ez változni fog, mert egyik csapat sem örül annak, ha a gyengébbek közé tartozik.
A bajnokság nagy részében te kaptad meg a lehetőséget a két riválisoddal szemben, ami a védési hatékonyságodon is megmutatkozik. Hogyan látod eddigi teljesítményedet?
A szezon eleje kicsit döcögős volt, de szerencsére össze tudtuk kapni magunkat. A védekező zónában is nagyon sokat tudnak segíteni nekem a csapattársak, így „megkönnyítik” a dolgomat. Ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabb védési hatékonyságot tudok produkálni.
A rutinos Todd Bjorkstrand érkezésével a csapat sokat fejlődött. Az ő rutinja mennyire segített abban, hogy eljusson a csapat oda, ahol most áll, és milyen a közös munka az amerikai szakemberrel?
Azt gondolom, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most ilyen előkelő helyen állunk a tabellán. Nyilván a játékosokat sem szabad kifelejteni, mert ők dolgoznak a pályán, és mindent megtesznek az edzői utasítások betartásáért.
A szlovák bajnokságban jelenleg nem sok magyar válogatott játékos szerepel, és a kommunikáció nyelve többnyire az angol. Magyar játékosként mennyire volt nehéz beilleszkedned a csapatba?
Így van, a kommunikáció nyelve többnyire az angol. Én fiatalon, a pályafutásom kezdetén, Léván játszottam, majd Nagyszombatban és a pozsonyi HOBA együttesében, tehát nem volt ismeretlen a szlovák közeg. Szóval, elég hamar sikerült beilleszkednem.
Négy év után sikerült visszatérned a magyar nemzeti csapatba. Milyen érzés volt újra magadra öltened a válogatott címeres szerelését?
Ez mindig jó érzés egy olyan játékosnak, aki szívvel, lélekkel küzd és a hokiért él. Felemelő érzés.
Fontos a jó fizikai állapot, a megfelelő kondi. Sportolsz esetleg mást is? Mivel tartod fenn a jó állóképességedet?
Szezon közben csak a konditerembe és a jégpályára járok. Nyáron gyakorolom az ökölvívást, meg kondizok is.
Mik a tervek a jövőre nézve? Maradnál Poprádon, vagy megfelelő ajánlat esetén ismét légiósnak állnál?
Egyelőre nem gondolkodom arról, hogy a következő szezont hol folytatnám. Most itt Poprádon nagyon jól érzem magam, és remélem, maradok is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
