Hótakaró ereszkedett a tájra, amikor Bandika és Ervin bekapcsolta a rádiót. A Bâlea-tó mellett nyaraltak, és éppen a Transzfogarasi-utat tervezték meglátogatni, de nem sejthették, hogy ilyen szép havas júniusi reggelt kapnak osztályrészül.
Boris Johnson brit miniszterelnök hétfő este bejelentette, hogy négy héttel elhalasztják a járványügyi intézkedések enyhítését. Nagy-Britanniában ugyanis az indiai vírusvariáns komplikálja a helyzetet – recsegte a rádió. Ez az indiai variáns kicsit olyan, mint India – terítette szét az asztalon a pipadohányt Bandika. Vagy nagyon – bólintott Ervin. Sokrétű, öntörvényű és kiszámíthatatlan. Aki nincs hozzászokva, azt kiüti. De aki hozzá van szokva, azt is. Mint ez a pipadohány – mutatott rá egy újabb összefüggésre Bandika. Aztán elállt a hóesés, kisütött a nap, a két jó barát pedig megegyezett, hogy a briteknek most valószínűleg nem lehet könnyű. Itt a jó idő, egyesek már napozni járnak, meg fagyit esznek munkából hazafelé menet délután, szegény britek pedig még mindig a járványügyi korlátozásokat nyögik. Ezzel mi innen sajnos nem tudunk mit kezdeni – emelte a pipa fölé az első égő gyufaszálat Bandika. Ervin kinézett a hegyekre, majd úgy döntött, néhány percig A tanú című 1969-es Bacsó Péter-filmről fog beszélni. Amikor Pelikán József felvetette Virág elvtársnak az ötletet, hogy a budapesti angolparkot nevezzék át vidámparkra, Virág elvtársnak tetszett az ötlet. Angolpark? Még mit nem – bólintott Virág elvtárs. Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába? Így lett a budapesti angolparkból vidámpark, legalábbis a film szerint. Ha így volt, ha nem, ők sem sejthették akkor, hogy 2021-ben minden brit megérzi majd, hogy India egykor brit gyarmat volt. Mégpedig a koronavírus indiai variánsa miatt – zárta a monológot Ervin.
Bandika megköszönte a rámutatást, és meggyújtotta a második szál gyufát. Válaszképp kifejtette, hogy bár kétségkívül van összefüggés India egykori gyarmati mivolta és a mostani brit vírushelyzet között, nem jelenthető ki százszázalékosan, hogy mindez másképp alakult volna, ha Indiát anno nem a britek gyarmatosítják. Tudja, ez olyan, mint hogy minden nap gyalog megyek a boltba a kifliért. Egyszer megyek biciklivel, és tessék, nem hozták meg a kiflit. De nem azért nem hozták meg a kiflit, mert én aznap biciklivel mentem, érti, ugye? Ervin bólintott, de Bandika folytatta. Vagy tessék csak belegondolni – fújta a kékeslila füstöt a mennyezetre –, ha Indiát mondjuk a franciák gyarmatosítják, akkor Kőrösi Csoma Sándor nem tibeti–angol, hanem tibeti–francia szótárt készített volna az 1820-as években, a terjeszkedni vágyó nagyhatalom megbízásából? Azért ez elég suta egy hipotézis.
Ervin közben magára dobott egy kabátot. Pedig volt olyan, hogy Francia India – kapcsolta ki a rádiót, és feltette a kérdést, hogy mi lesz most szegény britekkel. El kell engedniük az egész idei nyarat? Bandika bólintott, és azt mondta: szerintem megoldják.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
