A magyar kultúra napjához kapcsolódva tartott előadást a gyöngyösi ferences könyvtárban Kocsis Imre biblikus professzor. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, váci nagyprépost átfogóan beszélt a magyar nyelvű katolikus bibliafordítások történetéről. Az esemény középpontjában a Káldi György által készített bibliafordítás 400. évfordulója állt.
Kocsis Imre előadásában felidézte, hogy a Szentírás eredetileg héber, görög és arámi nyelven íródott. A 4. században élt Szent Jeromos egyháztanító készítette el az első egységes latin nyelvű fordítást, amely Vulgata néven vált ismertté, és évszázadokon át az Egyház hivatalos szövegeként szolgált.
Magyar nyelvű fordítások
A professzor kifejtette, hogy magyar nyelvű bibliafordítások már a középkorban is létezhettek, hiszen a Szent István korából fennmaradt törvények szerint az egyházi személyeknek magyarázniuk kellett bizonyos evangéliumi szakaszokat, ami feltételezi, hogy a hívek számára magyar nyelven is közvetítették a szent szövegeket. Az 1000 és 1400 közötti időszakból azonban nem maradtak fenn terjedelmesebb fordítások, ami részben a kor történelmi viszontagságaival – például a tatárjárással – magyarázható.
A 15. századból viszont már több kezdeményezésről is tudunk. Tamás és Bálint pap fordítása például – amelyből kódexekben maradtak fenn részletek – gyakran „huszita bibliaként” ismert. Az elnevezés abból ered, hogy a szövegben a Szentlélekre a „szent szellet” kifejezést használják, amely egyes kutatók szerint a huszita mozgalom hatását tükrözheti. Ugyanakkor a kérdés a mai napig vitatott, és több szakember szerint nem bizonyítható egyértelműen, hogy a fordítók valóban husziták lettek volna.
A korszak másik fontos alakja a pálos rendhez tartozó Báthory László volt, aki a 15. század közepén a teljes Szentírást lefordította magyarra. Munkája azonban nem maradt fenn. Ezzel szemben az úgynevezett Jordánszky-kódex, amelyet az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár őriz, a reformáció előtti időszak egyik jelentős magyar nyelvű bibliai emléke, bár nem a teljes Szentírást tartalmazza.
Első nyomtatott fordítások
A nyomtatott fordítások kora a 16. században kezdődött. 1536-ban Pesti Gábor fordításában jelentek meg az evangéliumok magyarul. Ami pedig mindannyiunknak ismerős lehet, a reformáció idején készült el Károlyi Gáspár fordítása is, amely 1590-ben Vizsolyban jelent meg, és az első teljes magyar nyelvű, nyomtatott Biblia lett.
A Katolikus Egyházban ekkor egyre erősebb igény mutatkozott egy saját, katolikus szellemű fordításra. A feladatot Pázmány Péter munkatársa, Káldi György kapta meg.
Káldi György 1573-ban született Nagyszombatban. Tanulmányait Bécsben és Rómában végezte, majd belépett a jezsuita rendbe. A bibliafordítást Erdélyben, Gyulafehérváron kezdte el 1605-ben, de vallási viszályok miatt távoznia kellett, és munkáját Olmützben fejezte be. A kiadásra azonban még közel húsz évet kellett várni: a szöveget ez idő alatt tovább javították és csiszolták. A mű végül 1626-ban jelent meg Bécsben.
A kiadást több mecénás is támogatta, köztük Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Pázmány Péter bíboros. Külön érdekesség, hogy Bethlen Gábor református fejedelemként is támogatta a katolikus bibliafordítás megjelenését. Káldi fordítása a latin Vulgata alapján készült, amiért később kritika is érte, hiszen a protestáns Károlyi-féle fordítás közvetlenül a héber és görög szövegekre támaszkodott. Ugyanakkor a Vulgata is szorosan kapcsolódik az eredeti szövegekhez, ezért a Katolikus Egyház a tridenti zsinaton mérvadónak tekintette.
Kocsis Imre kiemelte, hogy nyelvi szempontból a Káldi-féle fordítást több neves gondolkodó is elismerte. Kazinczy Ferenc például nagyra értékelte irodalmi színvonalát, míg Nemeskürty István szerint a szöveg gondosan csiszolt és gördülékeny, amely már az újkori gondolkodás hangulatát idézi.
A Káldi-biblia szövegét később többször is átdolgozták a magyar nyelv változásaihoz igazodva: a 19. században Szepesy Ignác püspök felügyelete alatt, majd Tárkányi Béla munkája nyomán, végül a 20. század elején a Szent István Társulat bizottsága végezte el a revíziót. Az 1950-es évektől kezdve pedig olyan új fordítások jelentek meg, amelyek már közvetlenül a héber és görög eredeti szövegeket vették alapul.
Rendkívül összetett feladat
Kocsis Imre előadásában kitért arra is, hogy a bibliafordítás rendkívül összetett feladat. A fordítóknak egyszerre kell hűnek maradniuk az eredeti szöveg üzenetéhez, miközben azt a mai olvasók számára érthető és élő nyelven kell megszólaltatniuk. A két szempont közötti egyensúly megtalálása a bibliafordítás egyik legnagyobb kihívása.
Mindebből pedig jól látszik, hogy a 1626-ban megjelent Káldi-biblia így nemcsak teológiai jelentőségű mű, hanem a magyar irodalom és nyelvtörténet egyik kiemelkedő emléke is, amely máig fontos része a magyar kulturális örökségnek.
Szöveg: Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Ferencz Beatrix
Forrás: Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
