Szent Jeromos ünnepén, szeptember 30-án a budapesti Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban mutattak be szentmisét Tarjányi Béla biblikus professzor lelki üdvéért, aki hosszas, türelemmel viselt betegség után augusztus 28-án tért haza a mennyei Atyához. Tarjányi Béla atyát szeptember 15-én Kecskeméten a családi sírba helyezték örök nyugalomra.
Tarjányi Béla, amíg betegsége engedte, maga is a Teréz-templomban szolgált élete utolsó éveiben. Az ünnepnek megfelelően az oltár mellé helyezték az általa és munkatársai által fordított és kiadott Káldi-Neovulgáta Biblia egy díszes példányát. Efölött egy fénykép Béla atyáról, melyen éppen ezt a Bibliát tartja a kezében. A díszes Szentírás mellett a kehely és a paténa, amivel itt misézett.
A budapesti gyászmisén részt vettek az általa alapított és vezetett Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat tagjai, volt tanítványai és paptestvérei, valamint hívei, akiket ebben a templomban és a Vörösmarty utcában lelkipásztorként szolgált.
A szentmise főcelebránsa Horváth Zoltán plébános volt. Vele mutatta be a legszentebb áldozatot Kocsis Imre biblikus professzor, Kemenes Gábor nagykovácsi plébános, Csepregi Róbert pilismaróti plébános és Lakatos Bence szentendrei káplán. Szolgálatot végeztek szintén volt tanítványai, Bársony Árpád és Rónaszéki János diakónusok.
„Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki” – kértük a bevonulási énekben. Horváth Zoltán a szentmise elején megemlékezett Tarjányi Béla atyáról, aki „szerény, alázatos, egyszerű ember volt, a Szentírást élte elénk”.
A szentleckét Vágvölgyi Éva, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat főtitkára olvasta fel. Szent Pál Timóteushoz írt második leveléből elhangzó szakasz a Biblia ismeretében való jártasság jelentőségével biztatott:
Máté evangéliumából az a példázat hangzott el, mely szerint a mennyek országa hasonlít ahhoz, mikor a hálót a tengerbe vetik, az mindenféle halat összefog, amelyeket aztán kiválogatnak. Az ítéletkor is így lesz: a gonoszokat kiválogatják, és tűzre vetik.
Horváth Zoltán homíliája kezdetén megismételte az evangéliumban elhangzó kérdést: „Értitek-e mindezt?” Jézus szavát meg kell értenünk, hiszen nekünk szól az igéje személyesen.
A szónok kiemelte: Szent Jeromost azért bízta meg a pápa, hogy fordítsa latinra a Szentírást, hogy az emberek megérthessék Isten üzenetét.
Jeromosnak tűz volt a szívében, szenvedélyesen szerette Isten igéjét, és szenvedélyesen magyarázta azt az embereknek. Ő is átélte, hogy
Tarjányi Béla sokszor beszélt arról, hogy az Isten szeret minket, és az a hivatásunk, hogy erre szeretettel válaszoljunk. De nemcsak tanította, hanem meg is élte ezt.
Elsősorban ember volt, aki egyszerű körülményekből származott, és természetesen élte a mindennapjait – hangsúlyozta Horváth Zoltán, majd felidézte, hogy Béla atya a Teréz-templom közelében lévő kávézóba sokszor betért, ahol elbeszélgetett a tulajdonossal és a vendégekkel a mindennapok dolgairól. Nem professzorként viszonyult az emberekhez, hanem egyenrangúnak kezelte őket, tisztelettel volt irántuk. Fontosnak tartotta az emberi kapcsolatokat olyannyira, hogy a Teréz-templomban pappá szentelésének 30. évfordulóján betegsége és gyengesége ellenére is személyesen jelen volt.
Papságában az isteni kegyelem az emberi tulajdonságaira tudott épülni. A szentmise volt számára a legfontosabb:
– folytatta Horváth Zoltán, majd felidézett egy múlt héten közvetített televíziós interjút Tarjányi Bélával. Ebben a betegségtől szenvedő pap beszámol arról, hogyan értette meg, hogyan élhetné meg a papságát Jézusnak tetszően, az ő tanítása szerint. Egy idős asszony beteglátogatása során a beszélgetés elhúzódott, Béla atya egyre türelmetlenebb lett, de eszébe jutott a Szentírás példázata: ha valaki azt kéri tőled, menj el vele egy mérföldre, menj el vele kettőre. Tarjányi Bélának volt humorérzéke, arra gondolt, hogy másfél órája ül itt, és akkor még ennyit kell itt lennie. De ha ezt teszi, akkor cselekszi az Üdvözítő akaratát. Úgy élte meg papságát, ahogy Jézustól tanulta.
Professzor volt, bibliatudós, aki Szent Jeromoshoz hasonlóan lefordította a Szentírást, de annyira akarta, hogy megértsék az emberek Isten Szavát, hogy magyarázatokat is fűzött hozzá – folytatta a szónok. – Elment a Szentföldre, hogy közel legyen ahhoz a helyhez, ahol Jézus tanított. Az új Káldi-Neovulgáta fordítással és a cigány Bibliával is a mai ember nyelvezetéhez akarta közel vinni Isten üzenetét. Vallotta, hogy
Horváth Zoltán megemlékezett arról, hogy a professzor a betegség és a törődöttség idején saját bevallása szerint sokszor félt a haláltól, de mindig ott volt számára az a biztatás, amit a szentleckében is hallottunk: „Ha ismered Isten igéjét, az elég számodra az üdvösséghez.”
A szentmise végén a plébános felidézte, hogy élete utolsó hónapjaiban Tarjányi Béla atya készített egy videót, melyet elküldött az ismerőseinek. Ebben végtelenül hálás, többször kifejezi, hogy nekik köszönhet mindent.
Horváth Zoltán elmondta, hogy Béla atya összegyűjtötte a videóra kapott válaszokat, melyek tulajdonképpen életének összegzését adják. Megsejtette ezekből, mit jelentett ő az embereknek, és ez nagy ajándék volt számára a szenvedés idején. Ezt az életet vitte Isten színe elé, ahol örök boldogságra talál.
„Béla atya, köszönjük az életedet, Isten veled, és Istennél találkozunk” – búcsúzott egykori paptársától Horváth Zoltán atya.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
