Ami a legszebb az egészben: április 8-án, az esti órákig ezek tényleg elhitték magukról, hogy majd képesek lesznek egy országot négy évig elkormányozni. Holott még egymás között sem tudtak rendet tenni. Pedig milyen magabízón rákészültek!
Már – papíron, ügyesen kimatematikázva – volt két és fél millió voksuk, noha elnézve például Karácsony Gergelyt, neki két és fél millió agysejtje sincs, nemhogy szimpatizánsa. És ez a rögvalóságot vesztett társaság akarta Magyarországot irányítani…
Nekik mindmáig az a világnézetük, hogy Orbán mondjon le.
Reménytelen, pénzéhes társaság, és van képük hozzá, ők beszéltek korrupcióról, akiket teljesen nyíltan úgy adnak-vesznek, mint krumplit a piacon.
Kik lehetnek az őket támogató emberek? Miben hihettek?
Kicsit értelmesebbnek – vagy mint minekünk, a közélet iránt érdeklődőbbeknek, a kanizsaiaknak – az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy ezek nem maguktól hozták létre a különféle formációikat.
Nem a semmiből, és főleg nem saját tőkéből kerültek elő. Kiképezték őket egyetlen akciófeladatra, aztán gubancolódott a konkrét kiküldetés, ők meg jobb híján ad hoc önjáró üzemmódra kapcsoltak.
Bele a nagy semmibe.
Ez lenne a nagy stratégia?
Összeállt az ellenzék egy projektben. Jó.
Elképzelem, amint párbeszédbe elegyedek valamelyikükkel.
Mi a cél? „Orbántakaroggy”.
Milyen áron? Bármi áron! Na de mégis: mi lesz annak a sok ellenzéki programnak a sorsa?
Majd egyeztetünk, ha odajutunk. Ejha, hisz az hónapokig is eltarthat… Nem baj, akkor majd szakértői kormány lesz, esetleg új választás. Hűha, erre majd miként reagálnak a pénzügyi körök, a befektetők, a piac? Nem foglalkozunk vele, utánunk a vízözön! Mi lesz – például – a kötelező betelepítési kvótával? Aláírjuk, nem tehetünk mást.
Mi lesz a Fidesz szavazókkal? Azok csak kerge birkák! Mi lesz a határon túli magyarsággal? Majd csak lesz vele valami, kit érdekel!
Így valahogy menne a kitalált diskurzus. És boldogok lennének, éppen úgy, mint vasárnap, sötétedésig azok voltak. „Fájhat a Fidesz feje a hosszú sorok miatt” – ilyen szalagcímmel ment sokáig egy hírhedetten szabadelvű hírportál vezető anyaga. És a többi is hozsannázott, hogy magas a részvétel, hurrá, halleluja, bukik a Fidesz.
Aztán estére néma csönd lett. A régi ATV-s Kálmán Olga fogköves mosolya lelohadt, makogni tudtak csak az elemzőik, a „szakértők”, akik még egy-két nappal ezelőtt is Orbán Viktor politikai pályafutásának végéről pampogtak.
A régi betegségük tüneteit diagnosztizáltam rajtuk.
Amint megalakul valamelyik újabb pártjuk, mozgalmuk, álcivil tömörülés gyanánt jó darabig következetesen függetlennek és önállónak hazudják magukat. Utána szép lassan beállnak a mostanra mind ziláltabb posztkommunisták mögé, hogy „megállítsák a fasizmust”. Olyan alakulatok ezek, amelyek Újlipótvároson, meg egy két pesti belső kerületen kívül nem léteznek. Budapest közigazgatási határait átlépve meg már csak hírből ismerik őket, és egyúttal ellenszenvessé is válnak, mert a magyar nemzet valós gondjai helyett ráérős pesti beltenyészet tradícióit követve csupa-csupa álproblémát akarnak megoldani. Hogy lehessen a nőknek is állva vizelniük, szabad-e az anyát anyának, az apát apának nevezni, és a talált kutyákra milyen színű kabátkát kell ráadni. Erre a normális ember kiköp, továbbmegy. Még valamire lennék kíváncsi.
Láttuk, hogy a Clinton-hívők mennyire nehezen nyugodtak bele a választási eredménybe. Mivel ez ugyanaz a kompánia, most is érzékelem, hogy ezek megint nem akarják majd elfogadni, hogy a Fidesz újból kétharmaddal nyert.
Megy is a vonyítás hétfő óta.
Már tüntettek is Budapesten.
Hol másutt? A villamossínen.
Kész szerencse, hogy a magyar belügyminiszter esze a helyén van. Biztos parancsba adta, hogy na jó, most míg meleg a politikai hullájuk, pár napig gyászolhatnak. Hadd zokogjanak. Aztán viszont a szokásos két figyelmeztetés után mehetnek az ötvenezres helyszíni bírságok, közrend megzavarása okán.
Nem értem őket.
Ha már szopnak is, legalább csöndben tennék, nem sikoltozva!
Ez a maradék becsületüket is aláássa.
Nem csodálom, hogy nagy a bánat. Most már a részvételi adatokra sem hivatkozhatnak, mert tényleg egy csomó ember elment szavazni, és így sem jött össze számukra hőn áhított győzelem.
Mi több: ez a kétharmad még külön is betette náluk a kiskaput. Harmadszorra kaptak maflást, hogy a fal adta a másikat.
Csöppet sem véletlenül, a határon túliak svungja is benne van abban a pofonban.
Aligha kell kifejtenem, miért.
Jelen helyzetben aki a Fideszt le akarja váltani, az legyen Orbánéktól is elkötelezettebb a nemzet iránt. Legyen rátermettebb tőlük a kormányzásra. És főleg – legyen világos irányvonala, legyen jövőképe, erős öntudata. A másság nem érdem: jobbnak kell lenni! A többi csak fölösleges erőlködés, pótcselekvés, duma.
A múlt vasárnap délelőtt már tudhattuk, mert az ellenzék harsogta: “a magyarok meghallották az idők szavát”.
A nap végén már azt is megtudtuk: hál’Istennek, meg is értették.
Csak a nemzet létezik.
Aki pedig nem ezt vallja, annak: coki!
Pósa Károly
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
