A 2021-es népszámlálással látszik beérni annak a hosszú ideje tartó elhanyagolásnak az eredménye, amellyel az ország történelmi egyházai a valláshoz való viszony különböző, vagy – urambocsá! – alternatív formáit hivatalosan kezelték, vagy pontosabban nem kezelték. Leginkább így fordulhatott elő, hogy soha nem látott számú (1,3 millió) lakos került a hitvallás nélküliek csoportjába.
Sokak szerint ez az ateizmussal vagy legalábbis a vallástalansággal egyenlő. A politika viszont azonnal reagált, és erre hivatkozva mielőbb megszüntetné az egyházak állami támogatását.
A szlovákiai magyar közösséghez tartozva egy plusz szemüvegen keresztül tudja csak szemlélni az ember mindazt, amit a legutóbbi népszámlálás egyházi és vallási adatairól Szlovákia Statisztikai Hivatala eddig közzétett. Az alapszámok szintjén tudható, hogy a szlovákiai magyarság három domináns egyháza, a római katolikus, a református és az evangélikus országos szinten a híveik számának csökkenését kellett, hogy elkönyvelje.
Mindhárom említett egyház a nagy felekezeti „torta” más-más nagyságú szeletét jelenti, így a katolikusok, bár számuk több mint 300 ezerrel csökkent, országosan, azaz a többségi szlovákokat is beleszámítva, továbbra is 3 millió fölött vannak. Az evangélikusok bár „csak” 30 ezerrel lettek kevesebben, mégis már a 300 ezres szám alá kerültek. A főképpen pedig a magyar hívekre építő reformátusok szintén „csak” 14 ezer főt vesztettek, számuk ezzel viszont 85 ezerre csökkent.
A lapunknak nyilatkozó Géresi Róbert református püspök, Gábor Bertalan katolikus plébános és Nagy Olivér az egyelőre egyetlen magyar evangélikus lelkész szinte egybehangzóan azt hangsúlyozták, hogy a kedvezőtlen demográfiai, népmozgalmi tendenciák (születés, halálozás, elköltözés stb.) is rányomták a bélyegüket a számok alakulására; s mint további okot, felhozták a hagyományos értékrend ellen ható társadalmi felfogás terjedését. Abban is közös nevezőn voltak, amit Nagy Olivér úgy fogalmazott meg, hogy a hithez való viszony nehezen fejezhető ki, nem mérhető statisztikai módszerekkel. Mindhárom, általunk megszólított magyar egyházi személyiséget kettős teherként nyomaszthatja tehát saját egyháza híveinek a csökkenése, illetve a magyar nemzetiségű hívek – hivatalos adatok hiányában – még csak vélelmezhető fogyása.
A valláshoz való viszony kategóriái
De, mint ahogy bölcsesség által építtetik a ház, és tudomány által telnek meg a kamarák, úgy megkerestük Gyurgyík László demográfus-szociológust, a Selye János Egyetem oktatóját, hogy nála is érdeklődjünk, vajon mi okozhatja a hívek folyamatos fogyását, illetve, hogy a felekezet nélküliség egyenlő-e az ateizmussal? Az ismert tudós, médiacsaládunk állandó szakértője a valóság egy „új” megközelítésére irányította figyelmünket. Lényege a kimagasló vallásszociológus, Tomka Miklós kutatási módszere, amellyel a valláshoz való viszonyt öt kategóriára osztotta, s amelyben csak az első kategória jelenti a klasszikusnak mondható megközelítést.
Ezek a meghatározások lehetőséget adnak a hithez és az egyházhoz való viszony árnyaltabb kifejezésére. Ez a felosztás csak nekünk „új”, a világ modern vallásszociológiával is foglalkozó részén már évtizedek óta ismert és elfogadott.
Ez azért fontos, mert a szlovákiai népszámlálási kérdőív még mindig csak két lehetőségre ad módot. Hitvallással rendelkező vagy hitvallás nélküliként határozhatjuk meg magunkat. Ráadásul a magyar nyelvű kérdőív a „náboženské vyznanie” szlovák kifejezést nem „hitvallásnak” hanem „vallási hovatartozásnak”, illetve „vallási hovatartozás nélküliségnek” fordította, így a magyar nyelvű lakosok vélhetően csak akkor jelölték be a vallási hovatartozást, ha úgy érezték, hogy viszonyuk a Tomka-féle lista első kategóriájának megfelelő, azaz szoros kapcsolatot tételez fel valamelyik egyházzal. Ha viszont a magyar válaszadó a Tomka-féle lista további meghatározásai szerint éli meg hitét, és nincs közelebbi kapcsolata egyetlen egyházzal sem, úgy a nagy, központi számítógépben a „vallási hovatartozás nélküli” kategóriába került, ami szlovák eredetiben „hitvallás nélkülit” jelent, s már meg is érkezett a vallásnélküliek vagy ateisták táborába.
A történelmi egyházak úgy viselkednek Szlovákiában, mintha nem lenne számukra is ismert tény, hogy a nem egyházias vallásosság, azaz a Tomka-beosztás 2. és 3. fokozata jó ideje jelen van társadalmunkban is, s nyilvánvalóan a szlovákiai magyar közösségben is. Mindezek ellenére semmilyen kezdeményezést nem ismerünk a közelmúltból azzal kapcsolatban, hogy a népszámláláson feltett kérdés ne csak a hívő–nem hívő ellentétpárra korlátozódjon, illetve a magyar változatban vallási hovatartozást vállaló – vallási hovatartozás nélkülire. Ennek eredményeként ma 1,3 millió embert tartanak nyilván Szlovákiában nem hívőként, akár hiszi Isten létezését, akár nem. Okkal hihető, hogy több százezer vagy akár félmillió is lehet közülük olyan egyén, aki a Tomka-lista 2. vagy 3. helyére sorolná magát, de erre a mostani űrlap alapján nem volt lehetősége. S ebben a több százezres számban ott vannak a magyar nemzetiségű hívők is arányosan elrejtve!
A téma, lássuk be, nem egyszerű. A Szlovákiában bejegyzett egyházak tavaly 52 millió eurót kaptak működésre az államtól. Ebből az összegből nyilván akadt volna pár ezer euró, hogy tisztességes, közös kampányt folytassanak azért, hogy a statisztikai hivatal árnyaltabban fogalmazza meg a vallásosságra vonatkozó kérdést, illetve, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy nem csak a templomba járók, a felekezeti hovatartozást megadók lehetnek vallásos emberek.
A politika viszont nem aludt el. Nem sokkal az után, hogy a népszámlálás vallási, egyházi eredményeit kihirdették, a kormányzó Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt – látva a vallástalanok számának megugrását – azonmód kerekasztal-tanácskozást hívott össze február közepére, hogy ismét elővegye az állam és az egyházak különválasztásának kérdését, ami olvasatukban az állami hozzájárulás megszüntetését jelentené.
A legfiatalabb történelmi egyház is ötszáz éves. A Jézus Krisztus alapította katolikus egyház pedig már kétezer éve létezik. Nyilván a támogatás megvonását is túlélnék, talán még a javukra is válna, ha pár évig ilyen pénzügyi injekció nélkül kellene működniük. Hogy ne álljon elő ilyen helyzet, ahhoz csak az kellene, hogy érthetően elmagyarázzák a döntéshozóknak, hogy a felekezeti hovatartozás nélkül is lehet hívő az ember. Bizony. Akár hiszik, akár nem.
Megjelent a Magyar7 2022/7.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
