Több mint 65 millió ember kényszerült elhagyni otthonát az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának friss jelentése szerint. A menekültek világnapja alkalmából lapunknak adott interjúban Montserrat Feixas Vihé, a szervezet regionális képviselője elmondta: bár a válság fokozódik, a nemzetközi közösség nem észleli annak súlyosságát. A biztos elmondta, aggodalommal figyelik a magyar kormány lépéseit.
– Az ENSZ tavaly lemondott, humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese, Valerie Amos egy interjúban azt mondta: szégyelli magát a nemzetközi közösség nevében, amiért az nem tesz eleget a menekültválság megfékezésére. Hogyan érez ön?
– Ahogyan a szervezetünk által készített elemzésből kiderül, tavaly az otthonukat kényszerűen elhagyó emberek száma meghaladta a 65 millió főt. A humanitárius katasztrófa ténye nem kérdés. Hogy ez megtörténhetett, valamint hogy ezeknek az embereknek a biztonsága továbbra sem garantált, véleményem szerint az egész világra nézve szégyent jelent.
– Meg tud esetleg nevezni konkrétabb felelősöket?
– A nemzetközi közösségen belül sokakat terhel a felelősség. A menekültek többsége háborús konfliktusok miatt kel útra, ezért elsősorban az azok rendezésére képes nagyhatalmakat illeti elmarasztalás. De felelősek azok az országok is, ahol a menekültek oltalmat keresnek, így az Európai Unió valamennyi tagállama.
– A statisztikákat látva mintha a probléma megoldásában mégsem volna minden szereplő érdekelt.
– Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) feladata a menekültek támogatása, ezért tartózkodnék a politikai ítélkezéstől. Az biztos, a világ most nem adja meg a megfelelő segítséget a menekülteknek, úgy tűnik, az országok nem ismerték fel a helyzet súlyosságát. Az UNHCR már két éve jelezte: a világban végbemenő konfliktusok eszkalálódnak, így a menekültek száma emelkedni fog. Az államoktól kapott támogatásunk ennek ellenére csökkent.
– Az egyes országok talán azért nem adnak kellő támogatást a szervezetnek, mert a menekültválságot látva azt gondolják, hogy az UNHCR nem tudja ellátni a feladatát.
– Az UNHCR mint humanitárius szervezet a rászorulókon tud segíteni, a menekülést kiváltó konfliktusokat viszont nem tudja megoldani. Hozzájárulunk a menekültek szenvedéseinek enyhítéséhez, azt azonban tisztán kell látni, hogy a kialakult helyzetért nem a szervezetünk a felelős.
– Nem lehet, hogy az intézményi keretek, a nemzetközi rendszer képtelen megoldást találni a menekültválságot kiváltó konfliktusok kezelésére?
– Ez bonyolult kérdés. Az biztos, ha a világban ennyi a probléma, akkor a nemzetközi rendszerben számtalan hiba van. S nemcsak a konfliktusok okoznak szenvedést, de az éhezés, az egyenlőtlenség, az igazságtalanság mind egyre komolyabb gondot jelent. Az UNHCR kétségkívül része ennek a rendszernek, de a problémák jóval túlmutatnak rajtunk.
– Egyre többen kritizálják magát az ENSZ-t, különösen az idén esedékes főtitkári tisztújítás miatt. Osztja azoknak a véleményét, akik szerint a szervezet elavult, s teljes átszervezésre volna szüksége?
– Az ENSZ-t ért kritikák gyakran felszínesek. Nagyon összetett szervezet, ami több szárnyra tagozódik, ezért nem szerencsés az ENSZ működéséről ilyen egyszerű véleményt megfogalmazni. Én az UNHCR-ről tudok nyilatkozni. A szervezetünk pedig, noha nem tökéletes, úgy gondolom, jó munkát végez. Gyorsan reagáltunk a problémára, és a válságot annak ellenére tudjuk enyhíteni, hogy közben a helyzetünk egyre nehezebbé vált. A felajánlások mértéke nemhogy nőtt volna, de csökkent, s az újabb konfliktusok miatt egyre veszélyesebb az érintett térségekben dolgoznunk.
– Mit gondol arról, hogy az elöregedő, enervált Európára nézve hosszú távon kedvező demográfiai, gazdasági hatása lesz a menekültválságnak?
– Egy menekültválság senkinek sincs hasznára, és Európára nézve is katasztrófa. Ugyanakkor ha az Európába áramló embereket sikerül integrálni, hasznára lehetnek a befogadó társadalmaknak. Kevesen tudják például, de Albert Einstein is menekült volt.
– A közhangulatot azonban más vélekedés uralja. Az európai emberek többsége nem örül annak, hogy idegenek tömegei érkeznek a hazájukba.
– Ismerem ezt a véleményt, de nem értek vele egyet. A kezdetek kezdetén a Közel-Keleten keresztül, Afrikából érkeztek az első emberek Európába, ráadásul ez a kontinens mindig is különböző kultúrák kereszteződésében állt. Jó például szolgálnak erre a magyarok, akik büszkék arra, hogy Ázsiából érkeztek ide. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az emberek az ismeretlennel szemben mindig bizalmatlanok. Itt vetődik fel a kormányok felelőssége, amelyeknek gondoskodniuk kell a megfelelő oktatásról az állampolgárok számára. Meg kell értetniük, hogy a menekültek áldozatok, akik azért jönnek ide, hogy biztonságban legyenek.
– Erre az érvelésre válaszként a no-go zónákat szokás említeni. A menekültek által lakott városrészek a kultúrák integrációjának csődjéről árulkodnak.
– Én úgy gondolom, hogy ha minden érintett fél tesz érte, a kultúrák képesek együtt élni. Ami az erőszakról szóló híreket illeti, azt ugyanúgy a most aktuális Európa-bajnokságon is tapasztalhattuk. Ezzel azt akarom mondani, hogy vannak politikusok, akik párhuzamba állítják az erőszakot a menekültekkel, pedig ezek az emberek áldozatok, akik éppen az erőszak elől menekülnek el. Nem mondom, hogy az integráció egyszerű folyamat, de ha adva vannak a körülmények, a menekültek képesek lesznek beilleszkedni.
– Hogyan ítéli meg a magyar kormány menekültpolitikáját?
– Aggodalommal figyeljük a magyar kormány lépéseit. Nem örülünk az egyre emelkedő kerítéseknek, sem Magyarországon, sem más országok határain. Véleményünk szerint nem a határzárak adnak választ a problémára, hanem olyan rendszer, amely hatékonnyá teszi a menedékre jogosultak azonosítását, és gondoskodik számukra a biztonságról és az őket megillető életkörülményekről.
– Ezzel szemben sok kritika éri a hatóságokat is azért, ahogyan a migránshelyzetet kezelik. Az önök szervezete nemrég egy, a Tiszába fulladt menekült ügyében belső vizsgálatra szólította fel a rendőrséget. Mondana erről részleteket?
– A menedékkérők beszámolói alapján tájékozódtunk arról, hogy a határon átlépőket a magyar rendőrök paprikaspray-vel és kutyákkal várták, voltak, akik meg is sérültek. Ezt az információt átadtuk a rendőrségnek, és kértük őket, hogy vizsgálják ki az esetet. Az eljárás folyamatban van. Aggasztó a jelenség, hiszen úgy gondoljuk, nem érhet erőszak egyetlen olyan embert sem, akinek oltalomra volna szüksége.
– Mit tesz az UNHCR a déli határon átkelő menekültekért?
– A tavalyi események láttán irodát nyitottunk a déli határnál. Feladatunk elsősorban, hogy figyelemmel kísérjük a történéseket, illetve hogy a kormányt támogassuk. Segítünk a menedékkérők azonosításában. Mivel a tranzitzónákba jóval kevesebben jutnak be, mint ahányan szeretnének, kiválogatjuk a rászorultak közül a betegeket, a kisgyermekkel érkezőket, hogy ők hamarabb átléphessék a határt. Próbálunk hatni a kormányra, hogy bővítsék a beengedőpontok kapacitásait, célunk ugyanis, hogy akinek szüksége van segítségre, megkapja.
– Adnak segélyeket a menekülteknek?
– Ez nem prioritása a tevékenységünknek, a menekültek ellátása a kormányok felelőssége. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor mi is osztunk segélyeket.
– Nem gondolja, hogy a határzárak mögött a nemzetállamok részéről anyagi megfontolás áll? Ahogy a statisztikáikból is kiderül, a menekültáradat csökkenésére semmilyen garancia nincs, miközben az önök által kért kapacitásbővítés hosszú távon bizonyára költségesebb, mint lezárni a határokat.
– Először is, a kerítés hosszú távon nem megoldás. Az emberáradatot legfeljebb eltereli, ha nem Magyarországon, majd más uniós tagállamon keresztül áramlik be a kontinensre. Fontos látni, hogy ez nem egy-egy országot érint; globális probléma. Vagyis közös a felelősség, és a megoldás is csak közös erőfeszítéssel érhető el. Ugyanakkor a menekültekre nem gondolom, hogy teherként kell tekintenünk. Én inkább a lehetőséget látom bennük, hiszen ahogy említettem, ha integrálódhatnak, a fogadó állam profitál majd belőlük.
– Ám az európai emberek egyre dühösebbek, miközben az UNHCR egyik jelentése is rámutat arra, hogy a demográfiai folyamatok miatt a következő évtizedekben ugrásszerűen növekedhet a migrációs nyomás.
– Ezért nagy felelősség az emberek tájékoztatása és az oktatás. Az UNHCR a kampányai révén próbál leszámolni azokkal a félreértésekkel, hogy a menekültek erőszakosak, hogy elveszik a helyiek munkáját. Itt azonban a felelősség java a kormányokat terheli, nekik van meg ehhez a kellő erőforrásuk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 20.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
