Tökéletesen megértem Magyarország bevándorláspolitikáját – mondta a Magyar Időknek adott interjújában Sam Kutesa, Uganda külügyminisztere, akinek hazája a legtöbb menekültnek adott szállást Afrikában. A kelet-afrikai állam azonban saját népét fogadja be a határon túlról, Kutesa szerint egy idegen kultúrájú nemzettel képtelenség volna így eljárni.
– Miként kezelik az önökhöz érkező rengeteg embert?
– Uganda határait a gyarmatosítók húzták meg, mégpedig nem a nemzetiségi határok mentén. Amikor Dél-Szudánban elkezdődött a háború, az ott élő emberek hozzánk menekültek, a rokonaikhoz. Ugyanaz a nyelvünk, a kultúránk, nincs semmiféle különbség közöttünk. Mégis, a helyzet rendeződésével ők haza akarnak térni, csak ideiglenesen tartózkodnak Ugandában.
– Ha nem rokonaikról lenne szó, hasonlóképpen járnának el?
– Egy idegen kultúrájú nép integrálása sokkal kockázatosabb. Mi nem ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Európa, ahol az Afrikából érkezőket kellene elszállásolniuk. Épp ezért értjük meg tökéletesen Magyarországot. A hatvanas években nagyobb tömeg érkezett Ruandából, akik azt követően, hogy rendeződött a helyzetük odahaza, visszatértek otthonaikba. Különbség van menekült és migráns között. A menekült el kényszerül hagyni az otthonát valami miatt, de a helyzet javulása esetén hazatér.
– Mennyit segít az, hogy Uganda alapvetően keresztény ország?
– Szellemi és kulturális szempontból is sokat segít. Nem az identitás fontos a külügyekben, hanem az érdekek. Miként tudunk segíteni egymásnak? Úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, tanítja a Biblia. Igyekszünk ennek fényében segíteni, a régióban stabilizálni az országokat, szomszédainkat. Ilyen például Dél-Szudán. Kenya más szempontból nagyon érdekes és fontos. Kína ott építi a Nairobi–Mombasa vasútvonalat, amely a kenyai fővárost összeköti a tengeri kikötővel. Ehhez a vasútvonalhoz tervezünk csatlakozni, a mi szárnyvonalunk elérne Kampalába.
– Véget ért a gyarmatosítás időszaka vagy ma is a régi hatalmakkal tárgyalnak?
– Mindenkivel tárgyalunk, Magyarországgal is. Aki nálunk fektet be, az egy 170 milliós piacra lép be Kelet-Afrikában. Rengeteg lehetőséget rejt ez a térség, mezőgazdaságban, energia terén vagy infrastruktúra-fejlesztésben. Olyan befektetésekre van szükségünk, amelyek munkahelyeket teremtenek, s nagy hozzáadott értékű termékek előállítását célozzák. Uganda híres a kávétermesztéséről. Egy kiló kávé egy dollár, ha nyersen adjuk el. Ha megpörköljük, kiválogatjuk és becsomagoljuk, 15 dollárt lehet érte kérni.
– Ugandának van egy régi partnere, ami talán meglepő lehet: Izrael. Mi az oka a kapcsolatnak?
– Nincs mögötte különösebb ok, az arab államokkal ugyanúgy jó kapcsolatokat ápolunk, mint Izraellel. Persze ott van Entebbe repülőtere a Viktória-tó mellett, ahová sok izraeli turista érkezik, Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő számos alkalommal járt ott. Persze sokkal jobb, ha turistákként érkeznek, és nem katonai egyenruhában.
Magyar Idők – Sitkei Levente
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
