Régen nagyon szerettem az adventet. Szerettem a várakozást a karácsonyra, az egyre ünnepibbé váló hangulatot, a feldíszített utcákat, meleg fényben fürdő kirakatokat. Magát a karácsonyt, a közös készülődést, a sürgés-forgásra következő békés megnyugvást.
Az adventi időszak már nem a karácsonyra való felkészülésről szól. Decemberben van a legtöbb munka, ez a legstresszesebb időszaka az évnek, nincs idő megállni, átélni a közelgő ünnep örömét. Ez az év különösen nehéz, az adventre is rányomja a bélyegét a járvány és mindaz a bizonytalanság, ami a nyomában jár. Így a karácsony átmeneti békéje idén különösen felértékelődött a számomra. Fontos, hogy ebben a rövid időszakban zavartalanul együtt lehet a család, s ha a szokásos karácsonyi látogatásokról le is kell mondani idén, a legközelebbi családtagok jelenléte kárpótol. Az ünnepet mindig, máskor is csendesen töltjük, a lehető legkevesebb előkészületet tesszük, hogy a lehető legtöbb idő maradjon egymásra.
Bárczi Zsófia,
a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja, író
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
