A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 31 éve alakult. Mint ahogyan arról beszámoltunk, Magyarország Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjban részesítette a szervezetet. Ádám Zitával, a szervezet tiszteletbeli alelnökével beszélgettünk, akinek Fekete Irén országos elnök Rimaszombatban személyesen megköszönte a szövetségben kifejtett munkáját.
Melyik időszakban tevékenykedett a pedagógusszövetség élén?
1999-2002 között voltam a szövetség elnöke, amikor leköszöntem, akkor kaptuk a Pro Probitate – A helytállásért díjat, amelyet már az új elnökkel Pék Lászlóval közösen vettünk át. Ez előtt s az után is állandó alelnöke voltam a szövetségnek, úgy szoktam mondani, hogy mint egy leltári bútordarab. Mert ugye az ember tapasztalatai nyomán keletkezett tudásra, önbecsülésre szüksége van a szervezetünknek.
Mit jelent Önnek az SZMPSZ?
Ez nem titok, hogy nekem az életemet jelenti. A gyakorlatban eltöltöttem 25 évet, dolgoztam a kutatóintézetben, a járási oktatási hivatalban, a módszertani osztályon. Ez utóbbi helyen éreztem magam a legjobban, mert az volt az én területem. S aztán a szövetségben mindent megtaláltam, és szakmailag kiteljesedtem. Azt szoktam mondani, hogy a feladat 360 fokban körülért bennünket, s azokat ki kellett találni. Nagy tanulási időszak volt, amikor a semmiből meg kellett tervezni azt, amiből mindenkinek szakmai haszna lehetett, s szellemileg építkezhetett. Megtapasztalhattuk, hogy milyen nagyszerű dolog alkotni. És nem egyedül. Én mindig csapatban szerettem dolgozni.
Szakmai sikereiért tavaly Németh László-díjban részesült.
A díjat a közoktatás szereplőinek, tanárainak adományozzák, évente Kárpát-medencei viszonylatban 15 embernek. Így ez végtelenül nagy kitüntetés volt számomra, mert ezzel a szakmai ismereteket, a szakmai tudást díjazták. S külön öröm számomra az, hogy Németh Lászlót, mint írót, mint pedagógiával foglalkozó szakembert, mint polihisztort nagyra tartottam és máig példaképem. Egy ilyen díjat megkapni az kötelez.
Hogyan értékeli, hogy Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal tüntették ki a pedagógusszövetséget is?
Úgy gondolom, hogy az elmúlt három évtized alatt a szövetség látványos dolgokat vitt végbe a szlovákiai magyar pedagógusok és iskolák életében. Erre a tevékenységre az egész Kárpát-medencében felfigyeltek. S az, hogy ezért a szövetség kitüntetést kap, az már csak hab a tortán.
A szövetségben mindenki örömmel dolgozik, s ez visz előre bennünket, s ez hívta belőlünk elő azt a kreativitást, a fontosságot, a megfelelésigényt, ami a munkánkat jellemzi. Hangsúlyozom, az ember nem a kitüntetésért, hanem magáért az örömért, a munka hasznosságáért dolgozik. S én is örömmel végzem itt a munkám még 76 évesen is.
Legutóbb mikor látta kollégáin ezt a munka adta örömöt?
Szövetségünkben a nyár folyamán műhelymunkák valósulnak meg. Rimaszombatban 14 pedagógus dolgozott két műhelyben. Az egyik a Bátka és környéke értékeivel, a másik pedig a magyar nyelv és irodalom tanításának problémakörével foglalkozott. Mindkét műhelynek lesz kimenetele. Bátka és környéke értékeit egy kiadványban próbálják feldolgozni; a magyar nyelv és irodalom műhely keretében feladatbankot gyűjtünk, s szövegértés és alkotás kiadványt szerkesztünk.
Amikor vége volt a műhelynek, megkérdeztük a résztvevőket, hogyan érezték magukat, és mit visznek haza magukkal. S nem egy kolléga mondta, hogy itt öröm volt dolgozni, holott nem tudták, mi az, hogy műhely, mert várták az előadót. A meglepetés pedig az volt, hogy meg kellett tanulni, a műhelyben mindenki egyénileg fontos, hogy kinek milyen problémalátása van. Jó volt hallgatni a pozitív visszajelzéseket, mert ez azt jelenti, hogy fontos pedagógusainknak a szakma ismerete, hogy a magyar iskolában jól teljesítsen, és maga is fel legyen vértezve tudással.
Komáromban is megvalósultak a nyár elején műhelyek. Arról mit kell tudni?
Tavaly találtuk ki ezeket a szakmai műhelyeket, amelyeknek a hatékonysága nagyon nagy, mert nem passzív hallgatóként ülnek ott a résztvevők, hanem nagyon is aktívak, mert rajtuk áll a műhelynek a hatékony munkája. Az elmúlt évben a szlovákiai magyar pedagógusok oktatási stratégiáját dolgoztuk ki, s ennek alapján idén a cselekvési tervet készítettük el.
Ennek a cselekvési tervnek melyek lesznek a legfontosabb ismérvei?
A stratégiánknak hét olyan alappillérét határoztuk meg, amellyel foglalkozni kell. Ezekhez rendeltük a cselekvési tervet feladatokkal, felelősökkel, időpontokkal. Kiemelném ezek közül az iskolavezetést, a tehetséggondozást, s nem utolsósorban a szlovák nyelv oktatását is.
A rimaszombati irodában milyen új tervekkel vágnak neki az új tanévnek?
Mindig ellenőrzöm magam, hogy ide való vagyok-e még, a pályán maradhatok-e még, vagy már be kell fejeznem, de még mindig olyan visszajelzéseket kapok, hogy kell, hasznos az, amit az ember művel. A szövetségben kiteljesedtem azáltal, hogy nagyon szép feladatokat oldottunk meg, és ezek a feladatok a mai napig is élnek, ugyan más szinten, más módon megfogalmazva, más embereknek, más kihívásokkal szembenézve, de a megfelelés és a kihívás továbbra is benne van. Az út még mindig tart, s ha rajta vagyunk, akkor mindig látunk valamit, értékes gyöngyöket, kagylókat, köveket, amit berakok a tarisznyámba, s megmutatom másoknak, hogy mások is gyönyörködjenek benne.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
