Változatlanul dübögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok. Íme a legfrissebb határozatok.
Név- és jogi nemi-változtatás, – menekült ügy…
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.Kpk.45.927/2016/4. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az alkotmányjogi panasz indítványozója hazájában transzszexualitása miatt üldöztetésnek volt kitéve, – Magyarországon menekült státuszt kapott. Nemi megváltoztatása iránti kérelmet nyújtott be a Bevándorlási és Állampolgári Hivatalhoz, mert bár hivatalos iratai szerint nő, de ezen megjelölés nem tükrözi a valós nemi identitását. A Hivatal a kérelmet elutasította, arra hivatkozással, hogy a nemi-megváltozását az illetékes anyakönyvvezetőnek kell átvezetnie a születési anyakönyvön, erre azonban jelen esetben nincs lehetőség, mivel az indítványozó nem rendelkezik magyarországi születési anyakönyvvel.
A döntéssel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, azt azonban a bíróság elutasította, mivel álláspontja szerint nincs olyan jogszabály, amely meghatározná az érdemi döntés meghozatalára jogosult hatóságot.
Az indítványozó szerint a bíróság végzése sérti az Alaptörvény II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz, és az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát. Sérti az Alaptörvény II. cikkét és VI. cikk (1) bekezdését is azáltal, hogy az alapjog-korlátozás nem felel meg a szükségesség követelményének. Állítja: a név- és a nemi-változtatás a nem magyar állampolgárok számára történő korlátozása sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében deklarált diszkriminációtilalmat is. Megjegyzi azt is, hogy a támadott bírósági végzésben megjelenő jogértelmezés elfogadása azzal az abszurd következménnyel járna, hogy az indítványozónak a transzszexualitása miatti név-, és nemi-változtatási kérelmét az állampolgársága szerinti államban kellene kezdeményeznie, vagyis éppen ott, ahol a magyar állam által is elismerten transzszexualitása miatt üldöztetésnek volt kitéve.
Az indítványozó szerint a bíróság végzése sérti az Alaptörvény II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz, és az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát. Sérti az Alaptörvény II. cikkét és VI. cikk (1) bekezdését is azáltal, hogy az alapjog-korlátozás nem felel meg a szükségesség követelményének. Állítja: a név- és a nemi-változtatás a nem magyar állampolgárok számára történő korlátozása sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében deklarált diszkriminációtilalmat is. Megjegyzi azt is, hogy a támadott bírósági végzésben megjelenő jogértelmezés elfogadása azzal az abszurd következménnyel járna, hogy az indítványozónak a transzszexualitása miatti név-, és nemi-változtatási kérelmét az állampolgársága szerinti államban kellene kezdeményeznie, vagyis éppen ott, ahol a magyar állam által is elismerten transzszexualitása miatt üldöztetésnek volt kitéve.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése rámutatott: a bíróságoknak az Alaptörvény alapján a jogszabályokat kell megfelelően értelmezniük és alkalmazniuk. Amennyiben egy jogszabálynak többféle értelmezés adható, a bírónak azt kell kiválasztania, amelyik az Alaptörvénynek megfelelő. Jelen ügyet azonban nem lehetett jogszabályok értelmezése útján elbírálni, mivel a jogrendszerben nem áll rendelkezésre olyan jogszabály, amit a bíró értelmezhetne.
Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította: az Alaptörvény II. és XV. cikk (2) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó nem szabályozta a jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárok névváltoztatási eljárását. A testület szerint a nemi-változtatásnak járulékos velejárója a névváltoztatás, az állam pedig köteles olyan szabályozást kialakítani, amely diszkriminációmentesen biztosítja a nyilvántartásokban történő átvezetést. Jelenleg a nemi-változással együtt járó névváltoztatási eljárás lehetősége csupán a magyar állampolgárok számára adott, a jogalkotó tehát diszkriminatív és az emberi méltósághoz való jogot sértő módon tett különbséget a magyar állampolgárok és a nem magyar állampolgárok között. Tekintettel arra, hogy a nem magyar állampolgároknak nincs Magyarországon születési anyakönyvük, ezért a jogalkotónak más megoldást kell találnia annak érdekében, hogy ezt az alaptörvény-ellenes helyzetet feloldja. Ehhez kézenfekvő alkotmányos megoldás a névváltoztatásnak a magyar hatóságoktól kapott egyéb dokumentumokon, illetve igazolványokon való átvezetése. Az Alkotmánybíróság ezért felhívja a Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság a bírói ítélet elleni alkotmányjogi panasszal összefüggésben zárásként megjegyzi: a jelen döntésben megfogalmazott alkotmányellenes mulasztás jogalkotói pótlását követően az indítványozónak módja lesz igénye érvényesítésére, amelyre jelen jogszabályi környezetben nem volt lehetősége. (Megnyitás: PDF-ként.)
Az Alkotmánybíróság a bírói ítélet elleni alkotmányjogi panasszal összefüggésben zárásként megjegyzi: a jelen döntésben megfogalmazott alkotmányellenes mulasztás jogalkotói pótlását követően az indítványozónak módja lesz igénye érvényesítésére, amelyre jelen jogszabályi környezetben nem volt lehetősége. (Megnyitás: PDF-ként.)
A határozathoz dr. Sulyok Tamás és dr. Szívós Mária párhuzamos indokolást fűzött.
Bírósági fegyelmi ügy, – megrovás…
A Kúria Mellett Eljáró Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.3/2014/6. számú határozat, valamint a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróság SzF.14/63/2012. számú határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozóval szemben – a Buda Környéki Törvényszék bírája, aki felszámolási ügyekben jár el – a Törvényszék elnöke fegyelmi eljárást kezdeményezett. A kezdeményezés alapja egy vizsgálati jelentés volt, amely szerint az indítványozónál folyamatban lévő ügyek egy jelentős részében eljárási vagy ügyviteli késedelem volt fellelhető.
Az elsőfokú szolgálati bíróság megállapította: az indítványozó mulasztásai, kötelezettségszegései fegyelmi vétségnek minősültek és ezért megrovásban részesítette. Döntése szerint a tényállás nem vitatható: a Törvényszéken az országos átlagot jelentősen meghaladta az egy bírónál folyamatban lévő ügyek száma, és az indítványozó – kérése ellenére – érdemi segítséget nem kapott. Ugyanakkor azt is megállapította a bíróság, hogy nem csak objektív körülmények okozták a késedelmet, hanem az is közrejátszott, hogy a bíró maga sem tett meg mindent annak érdekében, hogy biztosítsa az ügyintézés folyamatosságát. A másodfokú szolgálati bíróság helybenhagyta az elsőfokú szolgálati bíróság határozatát.
Az indítványozó álláspontja szerint a szolgálati bíróságok eljárása és határozatai sértették a véleménynyilvánításhoz és a tisztességes eljáráshoz való jogát.
Az indítványozó álláspontja szerint a szolgálati bíróságok eljárása és határozatai sértették a véleménynyilvánításhoz és a tisztességes eljáráshoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése szerint az alkotmányjogi panasz megalapozott. Rámutatott: a tisztességes eljárás egyik garanciális eleme és a bírói függetlenség egyik biztosítéka is egyben az, hogy a bírák tanácsban ítélkezve hozzák meg a törvényes döntést. Az Alkotmánybíróság szerint sérült az indítványozónak a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel a fegyelmi tanács helyett a tanács elnöke döntött az előzetes vizsgálat elrendeléséről.
Mindezek alapján megállapította: a Kúria Mellett Eljáró Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.3/2014/6. számú határozata, és a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróság SzF.14/63/2012. számú határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. (Megnyitás: PDF-ként.)
Mindezek alapján megállapította: a Kúria Mellett Eljáró Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.3/2014/6. számú határozata, és a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróság SzF.14/63/2012. számú határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. (Megnyitás: PDF-ként.)
A határozathoz dr. Czine Ágnes és dr. Hörcherné Marosi Ildikó párhuzamos indokolást csatolt.
Általános forgalmi adó visszafizetése, késedelmi kamat, közösségi jog…
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 124/C-124/D. §-a és a Kúria Kfv.V.35.729/2016/8. számú ítélet ellen irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó gazdasági társaság alkotmányjogi panaszában azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 267. cikk (3) bekezdése alapján előzetes döntéshozatali kérelemmel forduljon az Európai Unió Bíróságához. Emellett kezdeményezte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 24/C–124/D. §-ainak alaptörvény-ellenessé nyilvánítását, továbbá arra is kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Kúria Kfv.V.35.729/2016/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességét, és rendelje el a megsemmisítését.
Az indítványozó gazdasági társaság alkotmányjogi panaszában azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 267. cikk (3) bekezdése alapján előzetes döntéshozatali kérelemmel forduljon az Európai Unió Bíróságához. Emellett kezdeményezte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 24/C–124/D. §-ainak alaptörvény-ellenessé nyilvánítását, továbbá arra is kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Kúria Kfv.V.35.729/2016/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességét, és rendelje el a megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése kiemelt jelentőségűnek tartja az Európai Unión belüli alkotmányos párbeszédet, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált ügy által konkrétan felvetett alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel, az európai jog lehetőség szerinti érvényesülése érdekében szükséges bevárnia az EUB előtt folyamatban lévő eljárás befejezését, ezért az EUB eljárásának befejezéséig – az Ügyrend 45. §-a alapján – a saját eljárását felfüggesztette. (Megnyitás: PDF-ként.)
Az Alkotmánybíróság teljes ülése kiemelt jelentőségűnek tartja az Európai Unión belüli alkotmányos párbeszédet, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált ügy által konkrétan felvetett alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel, az európai jog lehetőség szerinti érvényesülése érdekében szükséges bevárnia az EUB előtt folyamatban lévő eljárás befejezését, ezért az EUB eljárásának befejezéséig – az Ügyrend 45. §-a alapján – a saját eljárását felfüggesztette. (Megnyitás: PDF-ként.)
A döntéshez dr. Salamon László, dr. Stumpf István és dr. Szívós Mária különvéleményt csatolt.
Zártan kezelt iratok, bizonyítékok megismerhetősége…
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 2017. december 31. napjáig hatályos 100. § (4) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
A bírói kezdeményezésre okot adó ügyekben az elsőfokú adóhatóság ogosulatlan visszaigénylést tárt fel, és bírságot szabott ki. A tényállások tisztázása során felhasználta más adózókkal szemben lefolytatott kapcsolódó ellenőrzések iratanyagait is. Ezeket az iratanyagokat az adóhatóság zártan kezelte, azokat a jegyzőkönyvhöz nem mellékelte. Az adózók fellebbezése nyomán eljárt másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az adózók felperesként kereseti kérelmeket terjesztettek elő a közigazgatási bíróságnál, amelyekben az első- és másodfokú adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Kereseteikben előadták azt is, hogy az adóhatóság jogszerűtlenül korlátozta iratbetekintési jogukat.
A közigazgatási bíróság az előtte folyamatban lévő négy pert felfüggesztette és mind a négy esetben az Alkotmánybírósághoz fordult. A bírói kezdeményezések értelmében a támadott rendelkezés sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot.
A közigazgatási bíróság az előtte folyamatban lévő négy pert felfüggesztette és mind a négy esetben az Alkotmánybírósághoz fordult. A bírói kezdeményezések értelmében a támadott rendelkezés sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította: az iratbetekintés törvényben biztosított jogának a sérelme annyiban jelenti a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjog korlátozását, amennyiben az ügyfél (adózó) nyilatkozattételhez és védekezéshez való jogát csorbítja.
Az iratbetekintési jog és annak titokvédelemre tekintettel történő korlátozása törvényi szinten széles körben alkalmazott megoldás. Korlátozását az Alaptörvényre visszavezethető magántitok védelme tette szükségessé. Az adóhatóság vizsgálati típusú eljárásához épp úgy hozzátartozik az adókötelezettségek hatékony érvényesítése (közhatalmi funkció), mint az adózók jogainak a tiszteletben tartása (egyéni jog- és érdekvédelmi funkció). A támadott szabályozás teljes körű érvényesülése nem okoz jog- vagy érdeksérelmet az adózónak. A jogorvoslathoz való jog érvényesülését az adóigazgatási eljárásban is csak akkor érinti a sérelmezett norma, ha az adóhatóság jogszerűtlenül jár el. (Megnyitás: PDF-ként.)
Társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata…
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.M.1752/2015/7. számú ítélete, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdése, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. § alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló igényt terjesztett elő Budapest Főváros Kormányhivatalánál. Az elsőfokon eljárt közigazgatási hatóság a kérelmet elutasította, mert az indítványozó nem rendelkezett az ellátás megállapításához szükséges biztosítási idővel.
Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az indítványozó ezt követően keresetet nyújtott be a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt. A bíróság megállapította: az első- és másodfokon eljárt közigazgatási hatóság jogszerű határozatot hozott.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszát azzal indokolta, hogy azáltal, hogy beteg, „autista-skizofrén, mikrokefál” gyermekét maga ápolta, ahelyett, hogy a megfelelő intézménybe adta volna, biztosítási időt nem szerzett, így a megváltozott munkaképességű személyek ellátására nem jogosult, ami hátrányos megkülönböztetést jelent rá nézve, és számos, Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszát azzal indokolta, hogy azáltal, hogy beteg, „autista-skizofrén, mikrokefál” gyermekét maga ápolta, ahelyett, hogy a megfelelő intézménybe adta volna, biztosítási időt nem szerzett, így a megváltozott munkaképességű személyek ellátására nem jogosult, ami hátrányos megkülönböztetést jelent rá nézve, és számos, Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alaptörvénysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Nem lehet azonos csoportba tartozónak tekinteni azokat az ellátásért folyamodókat, akik a támadott rendelkezésben meghatározott biztosítási időt megszerezték, és azokat, akik biztosítási időt egyáltalán nem szereztek. Az, hogy a jogalkotó valamely ellátás esetében biztosítási időt követel, összhangban áll a járulékfizetésen alapuló biztosítási elvvel.
Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta annak érdemi vizsgálatát, hogy egy fogyatékkal élő gyermeket nevelő anya, aki maga is egészségromlást szenvedett el, kerülhet-e olyan helyzetbe, hogy semmilyen ellátásra nem lesz jogosult. Megállapította: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény a szociális ellátások körében a szociális rászorultságtól függően pénzben, illetőleg természetben nyújtható ellátásokat ismer. Ezen ellátások egy része éppen az indítványozóhoz hasonló helyzetben levő emberek részére biztosít a jövedelme kiegészítésére, pótlására pénzbeli szociális ellátást. Kiegészítésként az állam, illetve az önkormányzat a szociális szolgáltatások körében is számos személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatást, ellátást biztosít a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők számára. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)
Szolgálati viszony helyreállítása…
A Kúria Mfv.II.10.035/2017/10. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozók (az alapper felperesei) hivatásos szolgálati jogviszonyban álltak a megyei katasztrófavédelmi szervvel. Szolgálati jogviszonyuk fennállta alatt letették a középfokú nyelvvizsgát, aminek következtében illetménykiegészítésben, illetve nyelvtudási pótlékban részesültek.
Az indítványozókat az ügyészség gyanúsítottként hallgatta ki vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt. Indokolása szerint az indítványozók úgy szereztek tényleges nyelvtudás nélkül középfokú nyelvvizsga bizonyítványt, hogy pénzt fizettek egy közvetítőnek. Az ügyészségi határozat szerint az indítványozók ezen cselekményükkel megvalósították a vesztegetés bűntettét, velük szemben azonban a vádemelés elhalasztása indokolt az időmúlásra tekintettel.
A katasztrófavédelmi szerv igazgatója másként vélekedett: kezdeményezte az indítványozók életvitelének soron kívüli ellenőrzését, ezt követően pedig parancsával az indítványozók szolgálati viszonyát megszüntette. A paranccsal szemben az indítványozók szolgálati panaszt terjesztettek elő, amit a Belügyminisztérium határozatával elutasított. Többlépcsős bírósági eljárást követően a katasztrófavédelmi szerv felülvizsgálati kérelmét elbíráló Kúria sem döntött másként: az indítványozók keresetét elutasította.
Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban előadták: sérült az ártatlanság vélelme, ugyanis a Kúria, illetve az első- és másodfokon eljáró bíróságok anélkül állapították meg terhükre a bűncselekmény elkövetését, hogy büntető bíróság az indítványozók büntetőjogi felelősségét megállapította volna.
Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban előadták: sérült az ártatlanság vélelme, ugyanis a Kúria, illetve az első- és másodfokon eljáró bíróságok anélkül állapították meg terhükre a bűncselekmény elkövetését, hogy büntető bíróság az indítványozók büntetőjogi felelősségét megállapította volna.
Az Alkotmánybíróság szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti. A Kúria a büntetőjogi felelősség kérdését nem érintette, kizárólag a szolgálati jogvitát döntötte el. A bírói jogértelmezés a felmentéseket azért minősítette jogszerűnek, mert a katasztrófavédelmi szerv nem a büntetőjogi felelősség kérdésében döntött a vádelhalasztásról szóló ügyészségi határozat alapján, hanem az indítványozóknak a számára abból megismert magatartástanúsítása és cselekménye adta alapját a nem kifogástalan életvitel megállapításához.
Mindezek alapján a vizsgált bírói jogértelmezés a büntetőjogi felelősség megállapításával, és ezáltal az ártatlanság vélelmének elvével nincs szoros, közvetlen összefüggésben, ebből adódóan nem sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését (a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot) és a XXVIII. cikk (7) bekezdését (a jogorvoslathoz való jogot). Az Alkotmánybíróság ennek következtében az Abtv. 50. § (1) bekezdése alapján tanácsban eljárva, az Abtv. 63. § (1) bekezdése és 65. § (1) bekezdése értelmében a panaszt visszautasította. (Megnyitás: PDF-ként.)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
