George Friedman, a geopolitikai elemzéseiről ismert Geopolitical Futures alapítója az ukrajnai háborúval kapcsolatos jelenlegi tárgyalások hátterét és lehetőségeit elemzi legutóbbi írásában. A konfliktus már három éve tart, és bár Donald Trump amerikai elnök megkezdte a tárgyalásokat Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a békéről, áttörő eredmény nem született. Trump optimista, Putyin a békéről beszél, miközben katonai helyzete nem teszi lehetővé a gyors megegyezést, Zelenszkij pedig mindeközben politikailag sarokba szorított szereplő marad.
Geopolitika helyett politikai mérnökség
Friedman szerint ez a tárgyalási folyamat már nem tisztán geopolitikai kérdés, hanem inkább „politikai mérnöki munka”: a realitásokon alapuló, de bel- és külpolitikai szempontoknak is megfelelő megoldás keresése. A fő kihívás Putyinnal kapcsolatos, aki nem akar legyőzöttnek tűnni, miközben a háború eredményei ezt sugallhatják.
Történelmi párhuzam: Vietnam
A szerző párhuzamot von a vietnami háborút lezáró tárgyalásokkal. Akkor az Egyesült Államok nem tudta teljesíteni katonai céljait, miközben belpolitikai nyomás alatt kellett elfogadható lezárást találni. Hasonlóan most Oroszország sem tudta elérni célját – Ukrajna katonai megszállását és a geopolitikai puffer visszaszerzését –, de belpolitikailag mégis győztesként kell kijönnie a helyzetből.
Putyin dilemmája
Putyin nemcsak hogy nem érte el stratégiai céljait, de gazdasági és katonai veszteségeket is elszenvedett. Ugyanakkor egy békés rendezés csak akkor elfogadható számára, ha az nem tűnik vereségnek. Ezért követel olyan területeket is, amelyeket sosem foglalt el, vagy már elvesztett – így próbálja ellensúlyozni katonai kudarcait politikai eredményekkel.
Zelenszkij mozgástere korlátozott
Ukrajna kénytelen volt elfogadni, hogy egyes területeit Oroszország megtartotta, de nem engedheti meg magának, hogy továbbiakat átadjon. Ez nemcsak presztízskérdés, hanem stratégiai is: ha önként mondana le területekről, az újabb orosz támadásokhoz vezethetne a jövőben.
Az Egyesült Államok célja: visszavonulás Európából
A háború lezárása az USA számára elsősorban annak lehetőségét jelenti, hogy csökkentse biztonságpolitikai jelenlétét Európában. Az amerikai stratégia szerint Ukrajna önálló védelme azt bizonyítja, hogy Európa képes saját biztonságát garantálni, így Washington „szabadulhat” a második világháború óta vállalt szereptől.
Trump politikai célja, hogy sikeres békemegállapodást mutasson fel, anélkül hogy Oroszország győztesnek tűnne. Kifinomult egyensúlyra van szükség: nem engedhet Putyinnak, de meg is kell állapodnia vele. Ráadásul már nyilvánosan bejelentette, hogy meg tudja oldani a konfliktust – ami extra nyomást helyez rá.
Friedman szerint Oroszország célja, hogy fenntartsa a látszatot: még nem vesztett. Képes folytatni a háborút, így próbál nyomást gyakorolni Trumpra, aki hazai és nemzetközi politikai nyomás alatt áll. Az orosz taktika lényege, hogy minél tovább húzza a háborút, mert annál több engedményt kicsikarhat ki.
Mi lehet a megoldás?
A kérdés az, hogy Putyin hajlandó lesz-e valamilyen nyílt vagy hallgatólagos engedményre, amit győzelemként tud eladni. Eközben Trump számára csak akkor elfogadható egy megállapodás, ha Oroszország veresége egyértelmű. Ha ez nem történik meg, Trump újraélesztheti az amerikai támogatást Ukrajnának, akár a katonai beavatkozás fenyegetésével is.
Zelenszkij nem engedheti meg magának, hogy területeket adjon fel. Putyin nem igazolhatja otthon a három év háborút jelentős eredmények nélkül. Trumpnak politikailag végzetes lehet, ha nem tud tető alá hozni egy megállapodást.
„Ez nem jóslat – mert a politikai mérnöki munka nem kiszámítható – de szerintem a helyzet akkor változik meg, ha Trump valóban komolyan belengeti a katonai beavatkozást. Európa katonai beavatkozása nem valós lehetőség. Így a kérdés az: mikor lesz Trump fenyegetése annyira hiteles, hogy Putyin kénytelen legyen elfogadni a vereséget?”
véli az elemző.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/ Mystyslav Chernov
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
