Lassan, már-már eseménytelenül telnek a napjaik azoknak a szépkorúaknak, akiknek korábban elsősorban a családtagok, ismerősök látogatása jelentett felüdülést. Kényszerű „szobafogságban”, a vendégváráshoz társuló izgalom nélkül sütni-főzni sem az igazi, vallják a nyugdíjasok.
A hosszú telefonbeszélgetések, csetelések sem pótolják az együttléteket. Elmaradt a templomlátogatás, az utcán és a boltban mindenki ingerült, türelmetlen.
Egy hatvanas és egy hetvenes éveiben járó baráti házaspár tagjaival beszélgettünk, akik enyhébb tünetekkel vészelték át a koronavírus-fertőzés tavaszi hullámát. Egyikük sem kényszerült kórházi kezelésre, enyhébb hőemelkedésre, köhögésre, izom- és gyomorfájdalomra panaszkodtak. A hatvanas éveiben járó Szilveszter elmondta, az influenzához hasonló tünetei voltak neki és a nejének is, de nem vették félvállról a betegséget, mivel éppen akkoriban értesültek egy ismerős házaspár haláláról. Pihentek, rengeteg folyadékot, vitamint fogyasztottak. Mindkét baráti család közös háztartásban él a gyerekeivel és az unokákkal. Nem kizárt, hogy valaki a fiatalok közül fertőződhetett meg a munkahelyen. Szilveszterék meglepőnek tartották, hogy a negyvenes éveiben járó fiuk sokkal nehezebb tünetekkel küzdött, mint ők. A hetvenes éveiben járó Ilona nem titkolja, hogy több hónappal a koronavírus-fertőzést követően is rendkívül fáradékony. Még most sincs kedve, ereje tenni-venni a ház körül.
„Egészségesebben étkezünk, mint korábban, jóval több gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk. A betegséggel járó emésztési problémák miatt csaknem teljesen kiiktattuk a zsíros húsokat. Nyomasztó volt a karantén, mert igazából nem volt kedvem semmihez, még a kedvenc kézimunkáimat sem tudtam befejezni, idén elmaradt a farsangi fánk sütése, elég sokat gubbasztottunk a tévé előtt. A felépülést nehezíti, hogy elmaradnak a családi találkozók, ünnepségek. Meglepett, hogy néhány családban megtartják ezeket, ráadásul még meg is sértődnek azokon, akik nem fogadják el a meghívást! Úgy tűnik, ők még nem fogták fel a fertőzés veszélyét és annak hosszan tartó következményeit” – tette hozzá Ilona.
Nehéz időszakon van túl az udvardi idősek otthona. Balogh Csaba, a Claritas nonprofit szervezet ügyvezetője elmondta, a lakók többségét és a személyzet egy részét is érintette a koronavírus-fertőzés, és halálesetük is volt. A központban élők egy évig nem hagyhatták el az intézményt, őket sem látogathatták. Rendszerint cset-beszélgetéseket folytattak a családtagjaikkal, és sokan jelenleg is ezt teszik. Balogh Csaba elmondta, most már sokkal biztatóbb helyzetben vannak, mint múlt év végén, mivel a lakosok és a személyzet ezen a héten megkapták a második védőoltást. Két hete ismét megnyitották a nappali foglalkoztató központot, amelynek hét kliense szintén megkapta már legalább az első védőoltást, és több idős személyt a napokban oltanak be. Előzetes egyeztetést követően látogatókat is fogadhatnak a lakók, elmehetnek a boltba, sétálhatnak az udvaron. Nagyon megnyugtató az idősek otthonában élők számára, hogy nem kell lemondaniuk a szentmisékről sem, a szertartásokat helyben tartják, van gyónási és áldozási lehetőségük is a hívőknek.
„A bezártság idejében jóval nagyobb hangsúlyt fektettünk arra, hogy a lakók megfelelő elfoglaltságot találjanak maguknak. Felvettünk még egy szociális dolgozót, hogy még többen foglalkozzanak az itt élőkkel. Csoportos foglalkozásokra nem volt lehetőség, de az itt élők megértették a válsághelyzetből adódó óvintézkedések fontosságát. Kreatív kézműves foglalkozásokkal múlatták az időt. Februártól az intézménybe látogatók csak három napnál nem régebbi negatív koronavírus-teszttel léphetnek be a központunkba”
– egészítette ki az elmondottakat Balogh Csaba. Korábban kirándulásokat is szerveztek az idősek otthona lakóinak, ám ezekre még egy ideig nem keríthetnek sort.
„Elég tűrhetetlen ez az állapot a községünkben, mivel az emberek már belefáradtak a történésekbe, a folytonos tesztelésekbe. Pozbán kevés olyan idős lakosunk van, akinek nincsen helyben hozzátartozója. Segítséget tőlünk olyan lakosaink is kérnek, akiknek van családjuk, de rászorulnak a külső segítségre is. Emberi kötelességünk ilyenkor támogatni őket, hiszen senki sem tudhatja, hogy mikor szorul ő is segítségre” – mondta Ivanič Katalin, Pozba polgármestere. A heti tesztelések kapcsán Ivanič Katalin elmondta, a helyi lakosok részéről aránylag csökkent az érdeklődés, viszont mindig több az olyan idegen személy, aki átutazóban van Pozbán és letesztelteti magát. „Sok munkaadó tesztel, és már többen átestek a koronavírus-fertőzésen, ezért nem jönnek a hétvégi szűrővizsgálatra. A március 6-i tesztelés emiatt rövidebb ideig tart, 8-tól várjuk a lakosokat a művelődési házba és 15.45 órakor lesz az utolsó mintavétel. Bízom benne, mint annyian mások is, hogy már nem tart soká ez a kór, és a nyár folyamán visszatérhetünk a régi kerékvágásba” – hangsúlyozta Ivanič Katalin. Pozbán több alkalommal osztottak textil arcvédő maszkokat, és a Rákóczi Szövetség jóvoltából FFP2 95-ös maszkokat kaptak ajándékba, melyeket a tesztelésekkor osztottak szét a lakosoknak. Az idős pozbaiaknak elsősorban a gyakoribb orvoslátogatás miatt van szükségük arra, hogy hétnaponta teszteltessék magukat.
A kicsi ház ablakai nem sok fényt engednek be a konyhába, ahol a kályha duruzsolása mellett a hetvenes évei végén járó Gizi néni teát szürcsölgetve, keresztrejtvényt fejtve, rádiót és elsősorban híreket hallgatva töltötte az elmúlt hónapokat.
Az idős asszony a biztonság kedvéért még a szomszédos bérlakásban élő bátyját sem látogatta meg idestova fél éve, pedig más rokona már nincs. „A kezelőorvosomat felhívtam telefonon, a nővérke bedobta a postaládába a receptet, amit tegnap kiváltottam a gyógyszertárban. Hazafelé jövet bevásároltam, a fájós lábú bátyámnak is vettem kenyeret, de a földszinti lakásban élő szomszédnak adtam be az ablakon. Azt mondták, ne látogassuk egymást. Internetem, számítógépem az nincsen, ezekben a cudar időkben jobban jártak azok az ismerőseim, akik annak idején a nyugdíjasok klubjában elmentek egy ilyen tanfolyamra. Most beszélgethetnek egymással a képernyőn keresztül, én csak képeslapot szoktam írni jeles alkalmakra, ünnepekre, nálunk a boltban még kapható. Telefonálni nem szeretek, mert már nem túl jól hallok. A templomot bezárták, ahol találkozhattam a helyi asszonyokkal, úgy hallottam, hogy most már a piacot is lezárják…” – mondja Gizi néni. Amint elérkezett az enyhe idő, a nyugdíjas asszony a kis családi ház előkertjében kapálgat, időnként meg-megállnak a kerítésnél a szomszédok, elmondják, mi újság a járási székhelyhez közeli faluban, és meghallgatja a hangosbemondóban, hol és mikor lesz a következő hétvégi tesztelés, és mikor gyűjtik be az osztályozott hulladékot. Ha kinyílnak az első nárciszok, ismét kerékpárra ül, visz belőlük a temetőbe.
„Nem félek az elmúlástól, de azért szeretném még megélni, ahogy újra kivirágzik az almafám, és jó lenne ismét kiülni az ismerősökkel meg a bátyámmal a ház előtti kispadra, ahová egész délután süt a nap” – teszi hozzá Gizi néni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
