Mint ismeretes, egy Facebook-felhasználó hamisított képpel próbálta meg lejáratni Semjén Zsoltot, azt sugallva, hogy a miniszterelnök-helyettes merő szórakozásból gólyákat lövöldöz halomra. A poszt által keltett indulathullámok azonban sokkal mélyebbre vezetnek. Nevezetesen annak az értetlenségnek az összenépi mocsarába, ahol „a vadászok gyilkosok” szóvirágok teremnek. Márpedig a vadászok becsületét meg kell védeni! Már csak azért is, mert a munkájuk nélkülözhetetlenül fontos.***
Természetesen Semjén Zsolt nem lövöldöz gólyákra, mi több, egyetlen olyan állatra se lő, aminek levadászása vagy szezonális elejtése törvénybe ütközne.
Ám ahogy a bevezetőben írtam, itt nem is erről van szó.
Onnan kell kezdenem, hogy az idén – vélhetőleg ősszel – hazánkban megrendezésre kerülő Vadászati Világkiállítás már eddig is számos ellenzéki támadást kapott, s e támadások száma az idő előrehaladtával csak növekedni fog. Egyesek a kormányzati támogatás összegét, mások egyenesen a vadászat ilyetén népszerűsítését és anyagi támogatását kifogásolják. Mint azt Kovács Zoltán, a világkiállítás lebonyolításáért felelős kormánybiztos elmondta, a négy fő helyszínen több mint 660 programmal készülő eseménysorozat egy hónap alatt közel 1 millió embert fog Magyarországra vonzani. S bár a koronavírus-járvány időközben számos változóval látta el az egyenletet, abban még a legvéresszájúbb O1G-zők is egyetértenek, hogy ilyen és hasonló nemzetközi rendezvényekre szüksége van hazánknak. Csak… a jól ismert mantra szerint nem így, nem ennyiből, nem ilyenkor, stb.
Persze ugyanők mondják azt is, hogy a gazdaságot újra kell indítani, hogy a fokozatos nyitás politikáját kell követni, aminek, ugye, értelemszerű velejárója lenne a monstre rendezvények kivitelezése.
A gólyás kép, valamint az összes, a magyar vadászatot lejáratni kívánó provokáció ezt az egyetlen rendezvényt kívánja társadalmi megítélés terén ellehetetleníteni. S miközben hamis fotókkal, s még hamisabb vádakkal igyekeznek embertelen gyilkosokként, avagy pénzherdáló milliárdosokként beállítani a vadászokat, maga a vadásztársadalom szinte tehetetlenül áll a vádakkal szemben.
***
Tehetetlenségük oka, hogy a kritizálók egytől egyig abból a csoportból kerülnek ki, amelyik egyáltalán nem ismeri, vagy nem ismeri el a vadászat, a vadászok legfőbb célját és feladatát, ami nem más, mint a vadállomány őrzése, ápolása.
Sokan és sokszor elmondták már, hogy a vadász az ideje legjavát nem a célra tartással és a halálos lövés leadásával, hanem erdőjárással, vadszámlálással, erdő- és mezőjárással, a sérült állatok befogásával vagy irgalmas kilövésével, vadetetéssel, az orvvadászok lefülelésével, s más hasonló fontos munkálatokkal tölti.
Ha pedig vadat ejt el, azt illő tisztelettel és maximális szakmai jártassággal teszi. Utóbbira a legjellemzőbb az a fajta lövés, mely után a vad „tűzbe rogy”, azaz szenvedés nélkül, azonnal kimúlik.
A tisztelet pedig nagyon is szerves része a vadászkultúrának. A vadász az elejtett nagyvad előtt például leveszi a kalapját, majd néma csendben úgynevezett töretet, azaz egy letört zöld ágat helyez rá, a hagyományok szerint hivatalosan fenyőt, tölgyet, égert, vagy bükköt. Ezenkívül számos szabályai vannak mind a vad elejtésének, mind pedig terítékre készítésének.
Ami e szabályok mindegyikében megnyilvánul: a vadász mélységes tisztelete az erdő és annak vadja iránt.
***
Persze eljátszadozhatunk a gondolattal, hogy milyen lenne egy vadászmentes, vagy ostoba vadászok által vadgondozott társadalom.
Lehetne például az ausztrál példát követni. Nézzük csak, hogyan?
1859-ben egy angol gazda, bizonyos Thomas Austin megérkezett Ausztráliába, magával hozva 24 házinyulat és 5 mezei nyulat. Ebből a kompániából 1926-ra 100 milliárd állatot számláló populáció keletkezett, beborítva az egész kontinenst, hatalmas károkat okozva mindenhol, folyamatos zabálásukkal elsivatagosítva a korábban zöldellő területeket, valamint elfoglalva az őshonos kistermetű erszényesek élőhelyeit, akik így aztán egyrészt kipusztultak, másrészt a kihalás szélére sodródtak.
Az auszik ekkor a „sárkány ellen sárkányfű” módszerét követve rókákat telepítettek Ausztráliába, mondván, hogy azok majd megeszik a kis tapsifüleseket. Igen ám, de a rókák a nyulaknál sokkalta lassabb, azaz könnyebben elejthető erszényeseket kezdték el levadászni, újabb ökológiai katasztrófát előidézve ezzel.
Mindeközben a derék ausztrálok elkezdték módszeresen levadászni a földrész csúcsragadozójának számító tasmán tigrist, minek következtében az ausztrál vadkutya, a dingó lett a csúcsragadozó. Na, ezt a fajt hol kiirtásra ítélendőnek, hol pedig védettnek tartották, s a biztonság kedvéért a távoltartásukra felépítették a Föld leghosszabb ember alkotta építményét, az 5500 km hosszú dingókerítést.
Persze a dingók bizonyos fokú védelmet tudtak volna biztosítani a vadnyulakkal és a – wait for it – időközben szintén vészesen elszaporodott házimacskákkal szemben. Csakhogy az idióta telepesek elkezdték lelövöldözni a csapatok vezérhímjeit, aminek az lett a következménye, hogy a falkákban a fiatalok jutottak vezérszerephez, amelyek viszont már a könnyebb prédának számító haszonállatokat vették célba.
***
Most ültessük át mindezt a magyar gyakorlatba, például a szójalattés vegán állatvédők indokait tiszteletben tartva!
Kezdjük rögtön azzal, hogy az autókat akár el is lehetne adni. Már, ha lenne olyan ostoba, aki megveszi. Mert hogy az utakon nem lehetne közlekedni a vadak miatt, az teljesen biztos. Magyarországon ugyanis nincsenek nagyragadozók, vagy legalábbis nem számottevő mértékben fordulnak elő. Ha fel is bukkan néha egy-egy farkas vagy hiúz, ezek létszáma sosem lesz elegendő arra, hogy szinten tartsa a rőtvadak, a vaddisznók, vagy a vadnyulak állományát.
A közlekedés mellett a mezőgazdasági termelés is teljesen felesleges lenne, mivel a vadak mindent lelegelnének, feltúrnának, letaposnának.
Igazából kertben tartott háziállatot se lenne érdemes tartani, mert a rókák, vagy az aranysakál falkák módszeresen levadásznák őket. Hasonló okokból kifolyólag a kisgyerekeknek vagy az öregeknek se lenne tanácsos sötétedés után az udvaron tartózkodni.
Azt is meg kellene szoknunk, hogy a vadak a települések központjaiba is bemerészkednek. Nem lenne ritka például, hogy az emeletes épületek előtti hatalmas kukákból élelmet guberáló vaddisznó konda ránk támad, amikor munkából megyünk fáradtan hazafelé.
***
Mindez persze a legnegatívabb, legsötétebb jövőkép. Ám ugyanolyan sötét és embertelen, mint vadászainkat vérengző fenevadakként feltüntetni.
Végezetül pedig engedtessék meg nekem, ha azt mondom: a vadhúsnál nincs táplálóbb és egészségesebb. Ha több vadhúst, valamint sokkal több halat fogyasztottunk volna az elmúlt évek során, akkor a vírusokkal szemben mostanra sokkal ellenállóbbakká váltunk volna.
A 2021-es Vadászati Világkiállítás pedig, köszöni szépen, megrendezésre fog kerülni, és rendkívül sikeres rendezvénye lesz hazánknak.
() VBT ()Kiemelt kép: Csikai György – egerhirek.hu
The post A vadászok védelmében appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
