A turul

A turul, a magyar ősvallás szereplője, a néplélek legendás madara, az Árpád-ház totemállata és eredetmondájának kulcsfigurája az égből vagy túlvilágból leszálló sólyom, mely a monda szerint megjelenik Emese fejedelem asszony álmában. Látni véli, hogy a születendő gyermek első lesz a dicső uralkodók sorában.

Anonymus így ír erről:

Minden jelkép közül talán a turulmadár alakja tartotta meg magát a legerősebben a magyar lélekben az elmúlt évszázadok alatt. A madár, mely megtestesíti a szabadságot és az újjászületést, jelképezi a nemzet örök kötődését és vonzódását a magasan szárnyaló, érinthetetlen, bölcs és szabad ragadozó madárhoz mint a felső világ örök szimbólumához.

A mondai turul a természetben valószínűleg a kerecsensólyommal azonosítható. Címerállatként a hunok és a magyarok is használták, majd a kereszténység szorította ki hivatalából. Azonban mélyen, tudat alatt nem szűnt meg soha szívként dobogni minden igaz magyar mellkasában. A hosszú évszázadok alatt időről időre felemelkedett és felettünk kőrözött a magas égben, mindig akkor, amikor szükség volt rá a nemzeti öntudat, az országra leselkedő veszélyek, vagy a függetlenségért vívott harcokban. A kárpátaljai történeti és helyi mondák gyűjteményében például a következő áll:

A Millenniumkor több kitárt szárnyú, hazáját oltalmazó turulszobor is létesült, a trianoni országcsonkítás után pedig a madarat ábrázoló emlékművek szinte beborították az egész, végtagjaitól megfosztott, szenvedő országot. Szimbolikai jelentősége általában akkor erősödik fel, amikor érezzük, hogy a felső világ bölcsességére és segítségére lenne szükségünk. Amikor válaszút elé érkezünk, amikor oltalmára szomjazunk.

Sajnos mindig vannak, akik nem képesek megérteni a magyar néplélek mélységeit, idegen zárványként éldegélnek közöttünk, kihasználva minden lehetőséget, amikor sáros lábbal bele lehet gyalogolni legszentebb érzéseinkbe. Ne hagyjuk!

Budaházy Edda