Komótos magabiztossággal ereszkedett a napkorong a látóhatár végén tarajosodó hullámokba, amikor Bandika és Ervin kiültek a Concordia-templom köveire.
Agrigento városa mellett nyaraltak, illetve ezt hihette volna róluk bárki, aki nem tudta, hogy már évek óta ott élnek. Szerették Szicíliát, szimpátiájuk jeléül pedig meglépték, amiről sokan egész életükben csak álmodnak: egy kirándulás alkalmával ott felejtették magukat. Ha egész évben a nyaralást várom, akkor logikus lépés, hogy egész évben nyaraljak, mert így a legsúlyosabb várni való súlyától szabadítom meg magam – jegyezte meg egy pohár Tentua di Fessina Erse Bianco társaságában Ervin.
Bandika nem igazán kedvelte az Etna lejtőin termett fehér borokat, de alkalmazkodási képessége ezen a téren még sosem hagyta cserben, úgyhogy most azt itta, amit Ervin, és bólintott. Telefonon beszéltem a minap Rózsikával, kérdeztem, mi újság a Homárban – tekintett az ókori Karthago partjai felé. És mit mondott? – fordult felé Ervin. Nagy a bozót az udvaron? Elég nagy – bólintott Bandika. Meg azt mondja, egész hetes akciót hirdet a mentalikőrre. Miért pont arra? – kérdezte Ervin, akiben az emlékek vulkánja elkezdte felfelé tolni a sörmentalikőr kombinációról szerzett egykori tapasztalatait. Hát mert hogy ettől a héttől az egész ország zöld – folytatta a tudósítást Bandika. Szlovákiában minden járás zöld lett a Covid-szemafor szerint, ez pedig azt jelenti, hogy a koronavírus-járvány mostantól a múlt nagy szemeteszsákjába sorolandó. Kicsit még a határokon van valami zavar, de állítólag ha kitartó gyakorisággal mászkál valaki oda és vissza, a fáradt fináncok egy idő után már nem foglalkoznak vele. Ervin nem szeretett kötekedni, viszont szeretett visszakérdezni. Ám még annál is jobban szerette a tengert, mivel a hullámok kitartó figyelésétől általában minden kérdésére megkapta a választ. Nézze, ezt a helyet itt eredetileg Akragasznak hívták, a második pun háború alatt viszont a lakosságnak minden rosszból kijutott, Róma Krisztus előtt 210-ben foglalta vissza, akkor az Agrigentum nevet kapta.
Itt élt Empedoklész, innen származott Pirandello. Emberemlékezet óta a kén és a hamuzsír jelentette az itteniek megélhetését, már ha a halászatot nem számítjuk persze, de azt itt nem is szokták. Az itt olyan, mint nálunk a malac. Itt mindenki halászik, nálunk meg mindenkinek van malaca. Szóval ma Agrigento a neve, és a Szicíliát elárasztó turistáknak csak a töredéke jut el ide, mivel távol van a repülőterektől, és leginkább bérelt autóval érdemes megközelíteni. Szerintem ez jó.
Nemrég beszéltem azonban egy kolozsvári ismerősömmel, aki elújságolta, hogy a román kormány szigorú jogszabályokat készít a sertéstenyésztőkre az afrikai sertéspestis terjedését megfékezendő. Tilos lesz konyhai maradékkal etetni a malacokat, a gazda pedig csak váltócipőben léphet be a disznó lakrészébe (közismertebb nevén ól). Bandika ismét dél felé tekintett, és horpadt retinával annyit mondott: akkor inkább a negyedik pun háború…
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
