A tekintélyelvűség vádja és a szuverenitás igénye

A dezinformáció korábban élünk: újságírók és kommentátorok – gyakran akarva, máskor akaratlanul – rendszeresen elferdítve közvetítik a híreket. A félretájékoztatás nem korunk kizárólagos sajátossága. Amióta létezik tömegtájékoztatás, a tájékoztatók mindig is válogattak a tények között. Valami azonban megváltozott: manapság a média jelentős része nemcsak félreértelmezi a tényeket, hanem kifejezetten tisztességtelenül számol be róluk.

A félreinformálás gyakorlata részben a médiavilág polarizációjának és széttöredezettségének a következménye. Minthogy az egymással szemben álló kommunikátorok között nincs értelmes vita, a médiumok végső soron gyakran párhuzamos valóságokat építenek. E párhuzamos világszemléletek térereje olyan nagy, hogy az újságírók gyakran csakugyan valósághűnek hiszik téves beszámolóikat. Ez nagyon jól megmutatkozott tavaly, amikor a Black Lives Matter mozgalom szervezte tiltakozások nyomán lázongás tört ki az Egyesült Államok városaiban. A lázongás és a fosztogatás televízióban látható képei szögesen ellentétesek voltak a kísérőszöveggel.

E kettős beszéd meghökkentő példáját tapasztalhattuk tavaly, amikor a CNN tudósítása a Wisconsin állambeli Black Lives Matter tüntetéseket „szenvedélyesnek, de többnyire békésnek” minősítette, miközben a tévénéző kiégett autókat és lángoló épületeket látott a háttérben. A CNN más fősodorbeli médiumokhoz hasonlóan igyekezett nem emlegetni vagy alábecsülni a tiltakozásokat kísérő tömeges erőszakot. 2020 májusában az MSNBC riportere „mindenekelőtt tiltakozásnak”, sőt, „általánosságban szólva nem rendbontónak” nevezte az eseménysort, amelyről tájékoztatott, miközben a háta mögött álló épület éppen lángolt. Egy hónappal később a BBC a következő címet tette ki a képernyőkre: „27 rendőr sérült meg Londonban a többnyire békés antirasszista tiltakozó megmozdulásokon”.

Az utóbbi évtizedekben a BBC-nél rutinná vált, hogy jól megválogatja, mikor minősíti a tömeges erőszak eseteit lázongásnak vagy rendbontásnak. 2011-ben a BBC kezdetben odáig ment, hogy „tiltakozóknak” nevezte az erőszakos londoni rendbontókat. Ez a szóhasználat azért érdemel említést, mert ezzel a BBC lényegében a düh politikai megnyilvánulásának minősítette a rendbontást és a fosztogatást. A legkevesebb, ami elmondható, hogy a BBC semleges hangnemben számolt be az eseményekről, vagyis kerülni igyekezett a látszatot, hogy elítélné a rendbontást.