Éppen azon gondolkodott egy gólya Görögországban, hogy mikor induljon vissza a Rozsnyói járásba, amikor Bandika és Ervin megtudták a rádióból, hogy Magyarország új államfőt kapott.
Be is pakolták a kétkazettás magnóba Müller Péter Sziámi egyik klasszikusát, A kis tökös üstökös című dalt, pontosabban a vonatkozó kazettát. Kedves, de kiszámíthatatlan keddi nap volt, reggel a higanycsík még a mínusz négyet karistolta, délelőtt tizenegykor viszont már a plusz nyolcasról figyelte a fejleményeket. Azokból pedig akadt bőven. Mintha a tavasz is kezdte volna felvenni a fonalat: a járda széle alól kidugta a fejét egy ibolya, a madárvilág képviselői pedig nem bírtak leállni a reggeli hangoskodással. Bandikáék kiültek az eresz alá, és a folyó túloldalán várakozó hegyeket figyelték, ahogy a melegedő tájban próbálták leböfögni magukról a párapaplant. Közben a magnó a Sziámi-nótát recsegte, a kis üstökösről, aki úgy döntött, hogy nem zuhan le mégse. Végül felfedezte őt egy csillagász, így az útja véget ért, mert földet ért. „Emberré lett, most a neve az, hogy Novák, és irigylik őt a szupernovák.” Ervin ismét felszisszentett egy tízes fácánt és elpanaszolta, hogy a Chelsea elnyisszantotta a Newcastle győzelmi zsinórját az angol ligában. Ráadásul a nyolcvannyolcadik percben kaptak gólt, akkora pech, mint ide az Androméda-köd – méltatlankodott Ervin. Bandika együttérzőn bólogatott és felhívta a figyelmet egy elfeledett ékezetre. Mert hogy a szupernovákat mindenki rövid o-val emlegeti, holott helyesen magyarul szupernóva lenne a neve egyes számban. Ervin helyt adott a megjegyzésnek, egyben el is hárította azzal, hogy nem ez az egyetlen eltérés, amely a beszélt és az írott nyelvet elválasztja, és az omegát sem ejti ómegának senki, holott úgy kéne. Már éppen a fácánt kortyolta ismét, amikor Bandika elmondta, hogy a szupernóva luminozitása végső robbanása idején egy egész galaxiséval vetekszik. Mit szól ehhez? – fordult Ervinhez, aki éppen végzett a fácánnal. Tyho de Brahe – felelt amaz. Egészségére! – vágta rá Bandika. Ervin azonban nem tágított, és elmondta, hogy Tyho de Brahe dán csillagásznak már 1572-ben sikerült meglesnie egy szupernóvát. Gondolom, a sört is szerette, ha már Prágában élt – állította az üres palackot a többi mellé Ervin. Bandika szerint ennek elég kicsi a valószínűsége, ugyanis ha valaki híres csillagász, akkor az nyilván azért van, mert egész este a csillagos eget figyeli, ebből pedig az következik, hogy nem mást csinál. Ervin erre elnevette magát. Nem ért maga a luminozitáshoz, kuzin! Hát a csillagos eget legjobb egy korsó sör mellett figyelni, főleg nyáron. Ki van próbálva, működik, tudom ajánlani. Bandika nevetett, de nem örült. Inkább elhatározta, hogy egy darabig nem határoz el semmit.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
