Bíró László nyugalmazott tábori püspök pappá szentelésének 50. és püspökké szentelésének 30. évfordulóját, valamint Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök pappá szentelésének 60. és püspökké szentelésének 35. évfordulóját ünnepelték a pécsi székesegyházban Szent Péter és Pál apostolok ünnepén, június 29-én.
A jubileumi szentmisén koncelebrált Michael W. Banach apostoli nuncius; Erdő Péter bíboros, prímás; Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese; Ternyák Csaba egri érsek; az MKPK nagy számban jelen lévő tagjai, sok nyugalmazott főpásztor, számos határon túli magyar és más nemzetiségű főpásztor.
A két jubiláló püspök a szertartáson megosztotta egymással a főcelebránsi tisztséget, Bíró László a tanító részt, Mayer Mihály az áldozati részt vezette.
A bevonuláskor a nehezen járó Bíró László már az őskeresztény bazilikákat megidéző központi oltár előtt ült, és várta, hogy a díszes asszisztencia, valamint a Szent Sír Lovagrend tagjai után bevonuló pap- és püspöktestvérek is – köztük a kettejük nevében is áldást osztó Mayer Mihály – megérkezzenek.
A szertartás elején egykori pécsi püspökként Mayer Mihályé volt először a szó, aki a köszönet és hála szavait mondta el, elsősorban Istennek, akinek az életét és a hivatását köszönheti. Majd mindenkiért hálát mondott, azokért is, akik segítették, akikkel a szép szeretet útján mehetett, akikkel együtt teljesítette papi és püspöki szolgálatát, és azokért is, akik „az Isten hegyére való eljutás meredek útján a hűség próbáját gördítették elém”, kérte az Úristen bocsánatát számukra. Hálát adott azért, amikor hűségesen tudta az Urat követni, de elismerte botlásait is, és bocsánatot kért megbántottaitól, majd köszönetet mondott a megbocsátó Istennek. Mayer Mihály köszönetét fejezte ki a jelenlévőknek és azoknak, akik lélekben vele ünnepeltek.
Ezután Michael W. Banach apostoli nuncius Ferenc pápa köszöntő szavait olvasta fel mindkét püspöknek, majd a saját szavaival is méltatta a jubiláló Mayer Mihályt és Bíró Lászlót. Minden pap szívében ott kell lennie az Isten és az Egyház szolgálatára való önátadásnak, Önök egész papi és püspöki életükben ilyen odaadással tettek bizonyságot, amely benne van vágyukban, hogy mindig azok szolgálatában álljanak, akiket az Úr az Önök szolgálatára bízott – fogalmazott.
Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke is köszöntötte jubileumukat ünneplő püspöktársait, rámutatva, hogy valamennyi papot és püspököt jellemez az, bármennyire is más élethelyzetben vannak, hogy Istentől kaptak hívást és arra igent mondtak. Idézte Robert Sarah bíboros gondolatát, hogy a papszentelés nem trónralépés, hanem felemelés a keresztre.
A szentmise szónoka Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök volt, aki rámutatott, a két főapostol ünnepén két apostolutódot köszöntünk, akiknek szeretet van a szívükben és tisztelet a lelkükben. Spányi Antal beszélt arról, hogy a plébániai pasztoráció és az egyházmegye vezetése, amelyekben mindkét jubilánsnak része volt, egyaránt Istennek tetsző szolgálat.
Felidézte székesfehérvári püspökelődje, Prohászka Ottokár szavait, amikor írói munkásságának ötvenéves jubileumán köszöntötték: köszönetet mondott az ünnepért, de nem a személyi kultusz, hanem a személytelen magyar kultúra nevében. Hangsúlyozta, hogy a személyen túl mindig az őket kiválasztó Istent kell tisztelni, a kapott szent hivatást. Lehet csillogni, de nem lehet csak ezzel Isten országát építeni. Csöndes, a lélek mélyén hangzó hívás Istené, aki ad példának jó pásztorokat, akik imáikkal, odaadott életükkel segítenek ezt felfogni.
Aki látta Prohászkát imádkozni, az látta mély istenhitét – mutatott rá Spányi Antal. Hasonlót élhettek meg a magyar püspökök 2001-ben, amikor ad limina látogatáson voltak Rómában, és láthatták az azóta szentként tisztelt II. János Pál pápát imádkozni, amikor vele koncelebrálhattak. Hogy mennyire sokat jelent egy imádkozó pap, így emlékeztetett: Hány alkalommal lehettünk Isten alkalmas eszközei egy-egy szentmise vagy liturgia során! Isten új meglátásokat ad a Lélek által, készséget a tanúságtételre a világ előtt. A buzgó pap alkalmas eszköze Isten országa építésének. Isten azonban nem tesz erőnkön felül próbára, még akkor sem, ha a kiválasztott feladatot kap, súlyos felelősséggel járót.
Ferenc pápa gondolatát idézte egy püspökszentelésről, amikor azt mondta: a püspök nyíltszívű atya és kedves szerető testvér az ima és igehirdetés által. A püspök szeressen mindenkit, akit az Isten rábízott. XVI. Benedek pápától is hozott egy püspökökről szóló gondolatot, mely szerint „Isten dolgában járunk, de csak sáfárok vagyunk”. Benedek pápa szerint szolidárisnak kell lennie a püspöknek, akár áldozat árán is. Így csillaggá válunk, amely megmutatja az eszményt Isten felé.
Spányi Antal arról is beszélt, hogy a papok, püspökök életében is jelen van az emberi gyengeség, de ez arra is lehetőség, hogy megéljék a kegyelem áradatát. Ők is megélik a lélek sötét éjszakáját, amikor eltávolodnak Istentől, magukra maradnak. Spányi Antal hangsúlyozta: Isten kiveszi a hűség próbáját mindenkitől a test és a lélek szenvedései által. A szónok püspök hangsúlyozta, a két jubiláns hűséges maradt a sötétség és a magukra maradás idején. Majd megköszönte azt a megszenvedett örömöt, ami mindkettejüké. Mindketten valósággá váltották püspöki jelmondatukat, Mayer Mihály azt, hogy „Az Úr a mi örömünk”. „Veled, érted” – ez Bíró László püspöki jelmondata, az aranymisés püspöknek sikerült mindig az Úrral járnia, még ha sokszor csak segítséggel is. „Az Úr kegyelme tegye lelketeket mindig hálássá!” – kívánta Spányi Antal püspöktestvéreinek.
A két és fél órás jubileumi szertartás végén Marton Zsolt váci megyéspüspök, a püspöki konferencia mostani családreferens tagja köszöntötte elődjét, Bíró Lászlót, aki a Központi Szeminárium rektorságában is elődje volt. Megígérte, hogy az elődje és patrónusa idejében létrehozott jó kezdeményezéseket megtartják, és az új időknek megfelelően bővítik, folytatják a családpasztorációt.
Felföldi László pécsi megyéspüspök házigazdaként megköszönte mindenkinek a segítségét, aki közreműködött az ünnep szervezésében, és azoknak is a fáradságát, akik közelebbről vagy távolabbról jöttek el a kettős püspöki jubileumra.
Végül a két ünnepelt nevében Bíró László mondott köszönetet. A nyugalmazott tábori püspök tizenhét évig szolgált a pécsi székesegyházban, jól ismeri tehát a templom metszéspontjában levő népoltárt, amely előtt a kiemelt celebránsok helyet foglaltak. „A népoltár Krisztusa a tág ölelésű, a nagykarú Krisztus, ha leengedné a kezét, a bokáját köszörülné. Így fejezi ki a feszület Krisztus lényegét, hogy mindenkit átölel. Bármely életállapotban vagyunk, házas, szerzetes, pap és a papi hierarchiában akárhol helyezkedünk el, mindig ez a tág ölelésű Krisztus a hivatásunk. Az ő követői lettünk, ki-ki a maga állapota szerint van meghívva” – mutatott rá Bíró László.
Beszélt arról is, hogy Prokopp Péternek egy szép Szent Erzsébet-képén a koldus és Szent Erzsébet gesztusa fel van cserélve, mintha Erzsébet kérné a koldust, hogy vegye el a kenyeret, ő pedig lekapja a szent kezéről. Így fejezte ki a pap festő, hogy aki ad, az mindig kap is. Bíró püspök szerint a papok, akik jó szívvel papok, ezt mindig megtapasztalták szolgálatuk során. Egy protestáns jubileumi ünnepen mondta a lelkész: „Testvéreim, a szamár, akinek a hátán Jézus bevonult Jeruzsálembe, tudta, hogy a hozsanna nem neki szól, hanem annak, aki a hátán van.” Aki aranymisét vagy bármilyen jubileumot ünnepel, abban jó, ha megmarad ez a kép a nyugalmazott tábori püspök szerint. Ezt a Krisztust képviseljük és ezért adunk hálát, tette hozzá. Bíró László hálát adott, hogy Őt jelölhetik meg papi szolgálatukkal, majd megköszönte a hívek ajándékát, a szentmisén való jelenlétet.
A szentmise záróáldása után Bíró László nem vonult ki az asszisztenciával, hanem az oltár előtt maradt, ahol fogadta a gratulációkat és Krisztus tág ölelését tolmácsolta számukra. Mayer Mihály nyugalmazott püspököt a püspöki palotában és az agapé helyszínén köszöntötték a gratulálók.
Fotó: Lambert Attila
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
