1945. január 21-ről 22-re virradó hajnalban a Budapest országúti Regent-ház fölrobbanásával bekövetkezett az ostromlott főváros egyik legtöbb polgári halálos áldozatot követelő tragédia.
A „hiteles” visszaemlékezők feltételezéseire (sic!) hivatkozva, a németek iránti gyűlöletkeltés keretében hét évtized óta azt sulykolják a lakosságnak, hogy a legalább 250 személy, köztük 55-60 magyar honvéd halálát okozó robbantást „a gaz nácik” szándékosan hajtották végre.
Az igazság ezzel szemben az, hogy máig nincs bizonyíték arra, hogy valóban a németek robbantották föl a Regent-házat, de arra sem, hogy nem ők tették… Akik mindenáron a Budapestet az ostrom idején a Magyar Honvédséggel vállvetve védő németeket kívánják besározni, arra hivatkoznak, hogy a robbanás után a „visszaemlékezők” nem látták a Regent-ház előtt korábban majdnem állandóan ott állt két-három német katonai járművek darabjait, s a romok között nem találtak német holttesteket. Ez elég kevés és gyenge lábakon álló „bizonyíték” a német katonák bűnösségének bizonyítására, ám az igaz, hogy a Vörös Hadsereg által célba vett Regent-ház földszinti helyiségeibe, pontosan a Regent Kávéházba, tíz nappal a tragédia előtt, 1945. január 12-én valóban a németek hordtak be nagy mennyiségű lőszert a szomszédos Statisztika kertben (ma: Mechwart liget) működtetett tüzérségi állások kiszolgálására.
A Margit körút 43., vagy a másik postai címén, a Keleti Károly utca 1. szám alatti Regent-ház 1935-ben épült a Fenyves és Fried Építészeti Iroda tervei alapján, a mai Mechwart liget és Margit körút sarkán. A rövid életű Regent-házat a második világháború előtti esztendőkben Budapest legszebb bérpalotájaként emlegették. Amint említettük, a ház földszintjén működött a Regent Kávéház és Étterem, amelyről az egész bérpalota a nevét kapta. A háború után, a Regent-ház romjainak eltakarítása után, 1959-ben készült el a Hegyi Lajos, Dúl Dezső, Fenyvesi Iván és Hont Róbert tervezte mostani, a régit némileg utánzó, ám közel sem olyan szép bérház. Újjá kellett építeni a Regent-házzal szembeni, az 1945. január 22-ei robbanáskor szintén igen megrongálódott Szomjas-házat is, amelynek földszintén mostanában a II. kerületi Önkormányzat egyes hivatalai működnek. A Regent-ház helyén épült mai ház földszintjén, a Regent Kávéház és Étteremre emlékeztetve a múlt század ’70-es, ’80-as éveiben a galériával is ellátott Európa Étterem és Eszpresszó fogadta a vendégeket, amelynek helyén manapság mi más lehetne, mint egy bankfiók.
A Regent-ház hetven esztendővel ezelőtt, 1945. január 22-én repült a levegőbe, miután a Vörös Hadsereg által kilőtt tüzérségi lövedék berobbantotta a földszinten tárolt nagy mennyiségű német lőszert és robbanóanyagot. A Regent-ház egyébként bombabiztos óvóhelyén, illetve a szomszédos Margit körút 45. szám alatti épület pincéjében meghúzódott lakók, a helybeliek tudtával bujkáló zsidók és mintegy 50-60 magyar katona életét vesztette a robbanás következtében. A halálos áldozatok pontos számát ma sem tudjuk pontosan, de a feltevések szerint 240-250 áldozatról lehet szó. A Bem József téren ásott tömegsírt csak 1948-ban tárták föl, igyekeztek megállapítani a Regent-ház és a vele szomszédos épület halálos áldozatainak személyi azonosságát, s ugyan ebben az évben takarították el véglegesen a fölrobbant ház romjait.
A német katonákat kézzel fogható bizonyítékok nélkül egyesek a mai napig azzal vádolják, hogy ők robbantották rá a Regent-házat az óvóhelyre menekült lakókra és a magyar honvédekre. Szilágyi István (nem tévesztendő össze a hasonnevű erdélyi íróval – H. J.) már 1948-ban, mindjárt a Regent-ház alatt meghaltak tömegsírjának föltárása és a fölrobbant ház romjainak eltakarítása után A Regent-ház regénye címmel a Magyar Írás kiadásában könyvet jelentetett meg Budapest ostromának egyik legnagyobb véráldozattal járó tragédiájáról. Máig tartja magát az a tévhit, miszerint a Regent-ház alatti óvóhelyen lelte halálát Lossonczy Tamás festőművész. De ezúttal is igaz a megállapítás, hogy hosszú ideig él az, akinek a halálhírét alaptalanul terjesztik. Lossonczy Tamás ugyanis 2009 elején hunyt el a 106-ik életévében. A festő valóban bujkált, menedéket kapott a Regent-házban, ám a végzetes napon nem tartózkodott ott, csak számos alkotása semmisült meg a robbanás idején.
Fest Sándort, a Szepesváralján született német származású „cipszert”, kitűnő irodalomtörténészt és filológust, a hazai anglisztika úttörőjét is a Regent-ház fölrobbanásának halálos áldozatai között tartják számon. Fest Sándor halálának pontos helyéről azonban megoszlanak a vélemények, mert van aki halálát a Zsigmond király (szégyenszemre még mindig: Frankel Leó) utcai lakását ért 1944. december 25-ei bombatámadással hozza összefüggésbe. Mindenesetre Fest Sándort a Bem József téren temették el ideiglenesen, s barátai az exhumáláskor a zsebében talált villamosbérlet jóvoltából azonosították. Maller Sándor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1984-ben megtartott Anglisztikai Napok ’84 című eseményen tartott előadásában a tényeknek némileg ellentmondó módon úgy emlékezett, hogy Fest Sándort „a Regent-ház udvarán felhalmozott lőszer felrobbanása ölte meg 1944 karácsonya után öt nappal (sic!). Ez azért ellentmondásos, mert a Regent-ház fölrobbanása később, 1945. január 22-én történt. Egyébként a Magyar Életrajzi Lexikon is 1944. december 30-ra teszi Fest Sándor halálát.
A budapesti Farkasréti temető 19/1-es parcellájában, mindjárt az út mellett, 1948. november 13-án, a romeltakarítás után a Regent-ház és a vele szomszédos Margit körút 45. számú bérház óvóhelyén a robbanásban szörnyethalt 25, név szerint is említett személynek „és sokan másoknak” síremléket állítottak közvetlenül a húsz nappal korábban, a vízivárosi Vitéz utca 2. szám alatti ház fölrobbanásakor életüket vesztett polgári személyek, így például P. Gulácsy Irén író és vitéz gróf Takách-Tolvay József nyugalmazott altábornagy síremléke mellett.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
