Július 10. és 13. között rendezték meg az idei Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlatot. Az alábbiakban a szombati és a vasárnapi napról szóló beszámolót olvashatják.
Szombaton a reggeli imát követően Hadházi Jácinta domonkos nővér előadásával folytatódott az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat programja. Mint mondta, hivatástörténetében fontos szerepe van Egerszalóknak. A domonkos nővér rámutatott:
Délután Földi-Kovács Andrea televíziós személyiség, előadó tanúságtételét hallgatták meg a jelenlévők.
Ezt követően a műhelyeket látogathatták meg a résztvevők, az előadókon túl számos szerzetesközösséggel és lelkiségi mozgalommal is megismerkedhettek. Az elhangzottakat és élményeiket pedig e napon is megoszthatták és mélyíthették a kiscsoportos beszélgetéseken.
A legkisebbeket a Gyerekszalók várta programokkal.
Az esti szentmise előtt az Eucharist együttes adott koncertet.
Az esti szentmisét Racs Csaba teológiai tanár, egerbaktai plébános mutatta be. A szertartás elején elmondta: pappászentelésének 25. évfordulóját ünnepelheti azon a helyen, ahol Isten gyermeke lett, s először találkozott Jézus Krisztussal, s itt is bérmálkozott.
Felidézte, újmisésként Kerényi Lajos atya hívta a találkozóra, ám akkor nem tudott eleget tenni ennek, most, 25 év elteltével, ezüstmisésként teljesíti a kérést.
Domán Ferenc atyára, a találkozó alapítójára emlékezve rámutatott: a szocializmus idején a reményt táplálták a hívekben, a fiatalokban, így lett ez a hely a remény forrása.
Racs Csaba elmondta, sokáig ateista volt, s 1993-ban keresztelték meg itt, a lelkigyakorlaton. Az üdvösséghez vezető út megtalálásához fiatal korban határozott döntésekre van szükség, ezek megalapozzák a hivatást, akár a család, akár a papság, szerzetesség mellett dönt valaki. Bátorság kell mindehhez, s hálát kell adnunk mindazért, amit kaptunk. „Szeressétek a papjaitokat, hogy érezzék, szükség van rájuk” – kérte a fiatalokat.
„Járjatok sikerrel, mindig legyen reményetek, maradjatok állhatatosak, ne veszítsétek el a kedveteket, s mindig legyetek hűségesek Jézus Krisztushoz!” – zárta tanítását Csaba atya.
A szentmisén zenei szolgálatot az Eucharist együttes adta. A liturgia fáklyás körmenettel zárult.
Az esti program táncházzal folytatódott, majd szentségimádással ért véget.
*
A találkozó utolsó előadását Vitális Gábor szalézi tartományfőnök tartotta, s ő mutatta be az egerszalóki Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú szentmiséjét.
Homíliájában a Szűzanyáról, mint minden lelki élet segítőjéről beszélt. Elmondta: a lelki élet nem csak imádságokból, hanem az irgalmasság konkrét cselekedeteiből is áll.
Jézus most sokkal közelebbről jön, ő az, aki lehajol hozzánk és gyógyítja sebeinket.
A felolvasott evangéliumi történet (Lk 10,25–37) úgy kezdődik, hogy a törvénytudó megkérdezi: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Sokan inkább okoskodunk, mint cselekszünk, s ezért sok sebzett ember van, mert sok ember csak a törvényt nézi, a szabályokat, saját kényelmét. És senki sem áll meg, hogy segítsen. Pedig
Zakeus története és az irgalmas szamaritánus története is rólunk szól – mutatott rá Vitális Gábor. Oly sokszor elveszik tőlünk az örömünket, szívünket, az ártatlanságunkat, s ott fekszünk az út szélén félholtra verve. A kérdés pedig az: lesz vajon valaki, aki megáll és segít? Van legalább egy igaz barátom?
A szamaritánustól senki nem várt semmit, de ő lehajol, bekötözi sebeket és gondoskodik a másikról. Aki megáll, valójában maga Krisztus.
Zakeus története arra is tanít, hogy hagynunk kell, hogy Jézus ránk nézzen, az irgalmas szamaritánus története pedig arra, hogy mi is vegyük észre a másikat, szerető szívvel. A kettő együtt a kereszténység lényege: meglátni, megszólítani és lehajolni.
A világ kiabál, nincs helye a csöndnek, közben pedig Isten a szívemben suttog. Nem a tökéletesekből lettek a szentek, hanem azért váltak azzá, mert merték meghallani, meglátni és megtenni azt, amit a szívük parancsolt.
Az irgalmas szamaritánus olajat és bort önt a sérült sebeire és biztonságba helyezi, két dénárt hagy hátra, hogy a fogadós gondoskodjon róla. Ebben a három dologban az egész kereszténység jelen van: olaj, bor és két dénár. Az olaj a gyógyulás olaja, a bor az Eucharisztia, az igazság és a szeretet vére. A két dénár a remény záloga, a jövő ígérete. Ezt a három ajándékot mi is adhatjuk a másik embernek. Így segíthetjük a másik embert Krisztust közvetítve az életszentség útján. Ehhez mindig kapunk erőt itt, Egerszalókon és minden egyes szentmisében – zárta tanítását Vitális Gábor szalézi tartományfőnök.
A szentmise végén Vízi János, az Egri Főegyházmegye ifjúsági referense megköszönte az önkénteseknek és valamennyi segítőnek a munkát, Ternyák Csaba egri érseknek a program támogatását. A főpásztor üzenetét tolmácsolva meghirdette a 2026-os egerszalóki találkozót, melyet július 16. és 19. között tartanak.
A találkozó első két napjáról IDE KATTINTVA olvashatnak.
Szöveg: Bérczessy András
Fotó: Balogh Ferenc
Forrás: Egri Főegyházmegye 1., 2.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
