Nagyjából egy hónapja már beszámoltunk arról, hogy vélhetően a szíriai polgárháború utolsó komoly volumenű csatája vár a felekre. Recep Tayyip Erdoğan, Haszán Róháni és Vlagyimir Putyin egyeztettek is róla Teheránban, ahol a török elnök tűzszünetet javasolt, de a többiek leszavazták.
Jelenleg mégis úgy tűnik, hogy egyelőre békén hagyják a tartományt, a miérteket Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő vette szemügyre a 24.hu-n megjelent cikkében.
Az utolsó
A tartományban több tízezer ellenzéki katona és nagyjából 3 millió civil él. Idlib egyik sajátossága abban áll, hogy a kormányhoz visszakerült, felkelőktől megtisztított területekről ide menekültek a fegyveresek és családtagjaik. Ha ezt a területet is visszaszerzik, Bassár el-Aszad győztesként zárhatja le a polgárháború legfontosabb szakaszát.
Törökország a kulcs?
Ankara stratégiai partnere a konfliktusban Moszkvának és Teheránnak, de ellenérdekelt az USA által támogatott kurdok megerősödésében és Aszad hatalmon maradásában. Idlib tartomány egy részét gyakorlatilag már integrálták Törökországba, az ott tartózkodó fegyveresek körülbelül fele török pénzből, török lírát kapva, török vezetéssel működik, török a mobilhálózat, török árukat lehet venni és török katonák járőröznek.
A támadás vélhetően felszámolná ezeket a török erőfeszítéseket, ajándékként pedig a nyakukba zúdulna egy újabb menekülthullám is.
A fent már említett teheráni találkozó után Putyin és Erdoğan újra összefutottak, de most kettesben, egyetlen téma miatt: Idlib. Moszkvának döntenie kellett, támadnak és akkor bukják a török partnerséget, vagy háttérbe szorítják Szíriát, hogy megmaradjon a jó kapcsolat egy NATO-tagállammal.
Putyin úgy döntött, hogy inkább Törökországot választja és nem erőlteti az offenzívát. Beleegyezett a török elnök által szorgalmazott állandó tűzszünet kihirdetésébe. Emellett létrehoznak egy demilitarizált övezetet a kormányerők és felkelők között, ahol török és orosz katonák fognak járőrözni.
Az orosz elnök persze semmit nem ad ingyen. Erdoğan vállalta, hogy megpróbálja orvosolni azt a kérdést, amit a lázadók azon része jelent, akik az al-Káida utódszervezetéhez tartozó dzsihadisták. Az fix, hogy nehéz fába vágja a fejszéjét, mert ezek a harcosok minden külső befolyás elől hermetikusan zárják soraikat. Itt tehát kinéz egy belső háború, amit Ankara vívhat a szélsőségesekkel – ha csak nem tudják őket megvásárolni.
Azt is megpróbálják elérni, hogy a tartományban állomásozó külföldi fegyveresek hazatérjenek.
Oroszország prioritásai
Wagner Péter szerint Damaszkusz és Teherán nem örül az orosz döntésnek, de most megismerhették Moszkva elsődleges érdekeit. A Kreml számára a polgárháború csak mellékhadszíntér, a fő szempont a NATO és az USA befolyásának ellensúlyozása, valamint az orosz hadikikötő és légitámaszpont megtartása a Földközi-tengeren.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
