Százhúsz éve, 1901. március 14-én született a felvidéki Nyitraújlakon Esterházy János magyar mártír politikus.
Ősei ellenzéki magyar arisztokraták voltak, dédapját 1849-ben kivégezték, nagyapját is megbüntették.
Anyja, Elisabeta Tarnowska lengyel grófnő özvegyen nevelte három gyermekét.
A trianoni diktátum után Csehszlovákiában a földreform 5000 holdjuk kilenctizedét elvette.
Esterházy az 1920-as évek közepén a magyarok visszaszorítását is magába foglaló csehszlovakizmus ellenzékeként lépett a közéletbe.
1932-ben az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett, s látván, hogy a masaryki demokrácia dacára a magyarságot erőszakos asszimiláció fenyegeti, elsőként követelte magyar egyetem felállítását.
1935-ben képviselő lett a prágai parlamentben, ekkor mondta:
Bennünket, magyarokat senki sem kérdezett meg, amikor Szlovenszkóhoz csatoltak minket, ezért legalább azt elvárjuk, hogy kisebbségi, kulturális, gazdasági és nyelvi jogainkat a mindenkori csehszlovák kormányok száz százalékig megtartsák.
1936-ban a Keresztényszocialista és a Magyar Nemzeti Pártból létrejött Egyesült Magyar Párt alelnöke lett. Benes államfő miniszterséget ajánlott neki 1935-ben, ezt csak úgy vállalta volna, ha orvosolják a magyarság sérelmeit.
Rajta is múlt, hogy a magyarok 1938-ban nem vették át a szudétanémetek erőszakos módszereit:
A magyar kisebbségnek mindenképpen el kell kerülnie, hogy a legcsekélyebb szerepe legyen egy újabb háború kitörésében
– mondta.
Az viszont nem rajta múlt, hogy a müncheni paktum felosztotta az országot, s a Felvidék egy részét visszacsatoló első bécsi döntésről sem kérdezték az ottani magyarokat. Peéry Dezső szerint:
Esterházy ellensége volt a csehszlovák köztársaságnak, de sohasem volt barátja az azt elpusztító fasiszta eszméknek.
Horthy kassai bevonulásakor felszólította a magyar vezetést: adják meg a szlovák kisebbségnek a jogokat, amelyeket ő Prágától a magyaroknak kért, s szót emelt a magyar csendőrök brutalitása ellen is.
A Magyar Párt elnökeként Szlovákiában maradva védte a 70 ezer magyar érdekeit, s Londonba szöktette a későbbi csehszlovák emigráns kormány hadügyminiszterét, Viest tábornokot; Fábry Zoltán a fasizmus egyetlen szlovákiai ellenfelének nevezte.
A zsidók deportálását előíró törvényt 1942-ben a pozsonyi parlamentben egyedül ő nem szavazta meg, ekkor két szlovák képviselő inzultálta őt.
Esterházy így írt a szlovák parlament elnökének:
A zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslat tartalmilag olyan, hogy azt semmiképpen sem tehetem magamévá, és nem szavazhatom meg.
Legfiatalabb korom óta mindig zsidóellenes beállítottságú voltam, és az is fogok maradni, ami ellenben nem jelenti azt, hogy szavazatommal hozzájáruljak egy olyan törvényhez, mely minden isteni és emberi jogot lábbal tipor.
Jó kapcsolatai voltak Horthy kormányzóval, Keresztes-Fischer belügyminiszterrel, sok üldözöttet segített a még nyugodt Magyarországra; az itteni szociáldemokratákkal, Szakasits Árpáddal is kapcsolatot talált.
Szót emelt Magyarország hitleri megszállása ellen, a szövetségesekhez a svájci követségen át juttatta el memorandumát.
A nyilas hatalomátvétel után Budapesten bebörtönözték, 1944 végén szabadult s bujkált a Gestapo elől. 1945 tavaszán az új csehszlovák hatóságoktól Szalatnai Dezsővel a magyarság védelmét kérte, s tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes pontjai ellen.
Amikor a memorandumot átadta Gustav Husak belügyi megbízottnak, lefogták és a Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra ítélték.
1947 szeptemberében a csehszlovák népbíróság mint hazaárulót, fasisztát és kollaboránst távollétében halálra ítélte.
A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot, személyében a magyarságot marasztalták el.
Benes elnök megígérte a perújrafelvételt, de mielőtt léphetett volna, 1948-ban lemondatták.
A súlyos tüdőbeteg Esterházyt 1949-ben küldték haza Szibériából, ítéletét “kegyelemből” életfogytiglanra változtatták.
1956-ban a morvaországi Mirovba vitték, az itteni börtönben halt meg 1957. március 8-án.
A holttestet elégették, s még a maradványokat sem adták ki a családnak.
Hamvait ma is keresik, nevét negyven évig le sem írhatták.
Esterházy János gyűlölte az erőszakot, antifasiszta és antikommunista volt.
Politikáját magyarsága, keresztény humanizmusa, határozta meg, a 20. század gerinces, önfeláldozó magyar politikusai közé tartozik.
1992-ben a pesti Szép utcában, 1998-ban a mirovi rabtemetőben kapott emléktáblát.
Magyar Tudat
Megosztás
The post A Szibériát megjárt felvidéki mártír: gróf Esterházy János appeared first on Magyar Tudat.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
